ClassTér

Főállásszerűen, nagy-nagy szeretettel és elszántsággal dolgozunk azon, hogy a jövő nemzedéke, azaz a gyermekek, valamint szüleik és tanáraik számára a ClassBox révén könnyebbé, szerethetőbbé és nevelési szempontból eredményesebbé tehessük az általános iskolás éveket.

Egy kuka és papírgalacsinok: ezért fontos tanulni !

Egy szemeteskuka és néhány papírgalacsin segítségével adott zseniális leckét a társadalmi különbségekről egy tanár egy középiskolai osztálynak.

A tanár először adott a diákoknak egy üres lapot, majd arra kérte őket, hogy gyűrjék össze.

Ezután a padok elé, középre tette a szemeteskukát.

Majd így szólt: “Egy egyszerű játékot fogunk játszani. Ti vagytok az ország lakossága. Mindannyiótoknak van rá esélye, hogy meggazdagodjatok, és a felső tízezer közé kerüljetek.

“Ehhez csak annyit kell tennetek, hogy a kezetekben lévő papírgalacsint beledobjátok a kukába – és máris a felső tízezerbe tartoztok. De senki nem hagyhatja el a széket, amin ül.”

A hátsó sorban ülő diákok azonnal kiabálni kezdtek: “Ez nem igazság!” Látták, hogy az első sorban ülőknek sokkal nagyobb esélye van a pontos találatra.

Aztán mindenki próbálkozott, és – ahogy sejteni lehetett – a legtöbben az első sorokból találtak a szemetesbe (bár nem mindenki). A hátsó sorokból viszont csak néhány diáknak sikerült.

A tanár végül levonta a következtetést: “Minél közelebb ültetek a kukához, annál nagyobb eséllyel találtatok bele. Ez pont olyan, mint a társadalmi privilégiumok, kiváltságok. Észrevettétek, hogy kizárólag a terem hátsó részéből lehetett panaszt hallani a méltánytalanság miatt?”

“Akik viszont a terem elején ültek, közel a kukához, sokkal kisebb valószínűséggel voltak tisztában a kiváltságaikkal, amelyekkel eleve rendelkeztek. Csak azt a tíz lábnyi távolságot tartották szem előtt, ami elválasztotta őket a céljuktól.”

tanár így folytatta: “A ti dolgotok az – mint diákoknak, akik oktatásban részesülnek -, hogy tudatában legyetek a saját kiváltságaitoknak. És használjátok ki ezt a különleges kiváltságot, amit oktatásnak hívnak arra, hogy minden tőletek telhetőt megtegyetek annak érdekében, hogy nagy dolgokat érjétek el, de úgy, hogy közben kiálltok azok érdekében is, akik a hátsó sorokban ülnek.”

Forrás: BuzzFeed.com

 

 

Prof. Dr. Bagdy Emőke: A relaxáció nem valami spirituális humbug

Már hatévesen elkezdhetnénk megtanulni kezelni a stresszhelyzeteket, de az iskolai relaxációs program félreértelmezése és egyházi körök riogatása miatt a heti 30 perces lazítás mégsem került be a Nemzeti alaptantervbe. Bagdy Emőke szerint informálni kell a közvéleményt, és eloszlatni a félelmeket: a relaxáció nem valami spirituális humbug, hanem tudományosan megalapozott önfejlesztő módszer, amivel mindenki csak jól járhat. De miért nem akarják ezt a felsőbb, döntéshozó körökben?

Interjú:

hvg.hu: Mégsem került be a Nemzeti alaptantervbe (NAT) az a relaxációs program, ami kötelezővé tenné az iskolásoknak a feszültségeik kikapcsolását, a tudatuk és testük lazítását heti 30 percben. Az ön nevéhez fűződik a program, min bukott el?

Bagdy Emőke: Hiába vagyunk az egészségvédelem szempontjából már az utolsó órában, mégsem érett még meg rá az idő, hogy bevezessük. Nem volt hozzá előzetes felkészítés a pedagógusok közt, de főként nem volt ismertté téve a szülők számára. Nehéz tulajdonítások terhelik a relaxációt, és a lazításhoz kapcsolódó tudományos metódusokat. Kiderült például, hogy az autogén tréningről tévesen azt hiszik, a keleti kultúrából jön. Aki ezt kidolgozta, egy német, Schultz nevű pszichiáter volt, de őt is méltatlanul támadták. Számos félreértés és félremagyarázás övezi az egész programot. Tévesen értelmezik pl. a meditációt, amelyet valamiféle kártékony tudatmódosításnak vélnek.

hvg.hu: Említene néhány vádat és félreértést?

B. E.: Amikor felkínáltuk, hogy heti fél órában tanulhatják a gyerekek, és a tanároknak egy 40 órás tréninget biztosítottunk a metódus elsajátítására – amit amúgy több mint 200 pedagógus el is végzett –, akkor például olyan vádak érték a programot, hogy lehetetlen ennyi idő alatt felkészíteni valakit a tanításra. De volt súlyosabb is: hogy ezzel becsempésszük a buddhizmust, és mentális úton befolyásoljuk a diákokat. Sajnos, komoly vallási körök is attól félnek, hogy valami veszélyes befolyás történhet egy relaxáció során, ami olyasféle, mint egy mentális fertőzés. Mindez súlyos félreértés, mert nem ismerik és félremagyarázzák a módszerek hatásmechanizmusait.

hvg.hu: Ehelyett pontosan mi történik?

B. E.: Egészségvédelem, prevenció és önszabályozó képesség kialakítása történik. Ezt ma már ezernyi szaktanulmány igazolja, magam is ezt vizsgáltam a tudományos értekezésemben. Köztudott, hogy az ártalmas stresszek, melyeket nem tudunk kezelni, magas idegrendszeri és testi feszültségszintet tartanak fenn. A feloldásra és feldolgozásra azonban nincsenek eszközeink, ezért gyakorta belebetegszünk. Szükségünk van olyan módszerek megtanulására, amelyekkel csökkenthetjük az ártalmas feszültségeket. Magunknak kell ezt megtanulni és alkalmazni, mert részvétlen kultúránkban senki sem törődik eléggé a másik ember bajával. A relaxációs módszerek igen sokfélék, de közös vonásuk, hogy tudományosan igazolt utakon érik el a vegetatív idegrendszer működésének áthangolását. A stressz okozta tehetetlenségi helyzetekben a szervezet védekező, készültségi állapotba kerül: az izmok megfeszülnek, a szívverés felgyorsul, a vérnyomás megnő, stb. Ezeket a testi következményeket mindenki ismeri. Ha az előidéző helyzetet nem tudjuk megszüntetni, ha tehetetlenek vagyunk, ez a rossz, úgy nevezett distressz állapota. Ezen kell tudnunk úrrá lenni, meg kell tanulnunk kezelni, anélkül, hogy belebetegednénk.

hvg.hu: Tehát van jó stressz is? Akkor csak különbséget kell tennünk, és kiirtani a rossz stresszt?

B. E: Igen, van jó stressz is, mert pozitív izgalmi állapotokat is átélhetünk az öröm, boldogság óráiban, csakhogy ekkor a szervezet örömhormonokkal és az izgalmakat „szelídítő” hormonokkal védi ki az ártalmakat. Egyébként pedig nem tudjuk elkerülni az élet kihívásait, stresszeit. Barbara Fredrickson egészségpszichológus egyenesen azt állította, hogy a „kerüld a stresszeket” üzenet hamis, mert ahhoz nem kellene munkába járnunk, és ritkítani kellene a szeretteinkkel való találkozásokat. Mert az stresszel minket, aki-ami a legfontosabb az életünkben. A munkánk és a megélhetésünk, illetve a családunk és a szeretteink töltik be az elsődleges szerepet. A megküzdési módok megtanulásán, a felkészülésen van a hangsúly! Ezt a szerepet töltik be a relaxációs módszerek, melyeknek hatalmas irodalma van. Az európai kutatásokon túl például japán kutatások is rendelkezésünkre állnak, szinte mindent tudunk a tengernyi pozitív hatásról. A testi-lelki feszültség csökken, az endorfintermelés fokozódik, az immunrendszer erősödik, a vérnyomás rendeződik, a szervezeti simaizmok is ellazulnak, még a káros szérum koleszterinszint is csökken. A szerveket megbetegítő, pusztító stresszhatás csökken. A közérzet javul, létrejön a lelki kiegyensúlyozottság.

hvg.hu: Akkor mindenki rosszul jár, ha nem tanul meg azon nyomban relaxálni.

B. E.: A relaxáció igazoltan hatékony az ártalmas stresszek szervekre ható megbetegítő hatásának kiküszöbölésében, a szorongás csökkentésében, az agresszió kezelésében, indulatkezelésre alkalmas lelkiállapot megteremtésében. Az agresszivitást az okozza, ha tehetetlenségünkbe beszorulva nem tudunk cselekedni, a beszorult állapotunkból nem tudunk kitörni. Akkor más menekülési utakat választunk, ezek pedig általában inadekvátak: színvonalunk alatti szintre süllyedünk, méltatlanul és magunkra-másokra veszélyesen viselkedünk.

hvg.hu: Lehetséges, hogy az ellenzők úgy vélik, a gyerekeket nem éri annyi stressz?

B. E.: Az országos higiénés állapotról van itt szó. Rengeteg haszna volna a gyakorlásnak, a gimnazisták már életvezetést megsegítő módszereket tanulnának: fáradtságok kiküszöbölését, fellépési biztonságot sajátítanának el, a képzeleti tevékenységet pedig a kreativitás fejlesztésére, a tanulásban is fel tudnák használni. Másként tanulnának egy tantárgyat, tapasztalati tanulással, jobb agyféltekés kreatív, imaginatív műveletekkel erősíthetnék tudásukat. Életre szólóan megjegyeznék a szabályokat és törvényszerűségeket. A tanítási szemlélet megújulna, ami mindenkinek hasznára válna: nem fáradt, ingerült gyerekekkel kellene dolgozniuk a tanároknak. Nem beszélve azokról a figyelemzavarokról, melyek kezelésére egyáltalán nincsenek felkészítve a pedagógusok.

A tanárok leterheltsége is óhatatlanul áttevődik a gyerekekre. Ők a saját kiégett, depresszív állapotukat is tudnák kezelni. Ha pedig relaxációra és stresszkezelésre kiképezzük a tanárokat, a kiképzettek tudják továbbképezni a társaikat. A pedagógusoknál kezdődnék a program, nem azt kívánnánk, hogy a gyerekek rögtön relaxáljanak. Persze számos egyszerű lazítási módszer is létezik, amelyeket már akár azonnal is be lehetne vezetni pl. a testnevelésórákba. Ilyen könyvön dolgozom éppen most, százhúsz egyszerű gyakorlatot adok át testnevelő kollégáim számára. A relaxációtanulás szervezett rendszere egyébként első osztályban kezdődhet és a 12. osztályig felépített program áll a rendelkezésre, talán egyszer igényt tart majd rá az oktatásügy.

hvg.hu: Egy harminc fős, 6-7 éves gyerekekkel teli osztályt le lehet csillapítani?

B. E.: Kinek-kinek pszichológiai jellemzőihez, életkori sajátságokhoz illeszkedően tanítjuk a lazítást. A kicsiknek például mesélünk, és képzettársításos játékokat játszunk. Első osztályban lehet például homokzsákosat játszani: a teli homokzsáknak kinyitom a száját, akkor mi történik: kiömlik a homok. Ezt eljátsszuk velük. Vagy a másik feladat: ráhajolnak a gyerekek a padra, vagy lefekszenek egy polifoamra, majd kezdődik az utazás: én vagyok a felhőcske, vándorútra indulok. 40 különböző, játékos gyakorlatot írtam le a kicsiknek, kis versikékkel telitűzdelve, amiket könnyen megjegyeznek a gyerekek. Az átlényegülés pedig ilyen korban még nagyon egyszerű. A Pasaréti úti iskolában már sok évvel ezelőtt kipróbáltuk az első osztályosoknál, és tiszta élvezet volt. De a piciknél jól működnek a könnyű fizikai gyakorlatok is: a karkörző-verseny során kikapcsol például a szorongásközpont. Ezt aktív mozgásos relaxációnak nevezzük. Ilyenkor a feszültséget a mozgásos aktivitás feloldja. De a légzéskontroll is egy olyan módszer, amit már korán be lehet vetni. Pánikbetegek is jól ismerik, csökkenti a feszültségüket. Normálisan belélegzés után a kilégzést hosszan elnyújtjuk, hogy egy szervezeti reflex révén ilyenkor lassuljon a szívritmus, és elinduljon egy élettani lazulás. Mindezt ötször egymás után gyakorolva relaxációs hatást tudunk előidézni.

hvg.hu: Mindez olyan egyszerűen hangzik, akkor bárki elkezdheti alkalmazni?

B. E.: Veszélyes, ha képzettség nélkül vezetik a relaxációt és a meditációt. Ezért vállaltuk, hogy szupervízió mellett kiképezzük a pedagógusokat. Tudományos egyesületünk, a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület  a programot önként, díjazás nélkül dolgozta ki. Csak annyit akartunk elérni, hogy a heti öt óra kötelező testnevelésből 30 percet szánjanak rá a tanárok és a diákok. A testnevelők pedig akár azonnal is bevezethetik a mozgásos típusú relaxációs gyakorlatokat, hiszen ez a tanítási módszerükhöz szervesen kapcsolódik. A NAT-ba bekerülést a „Teljes körű iskolai egészségfejlesztés” egészségügyi programja kívánta volna meg. Ebből azonban sajnos elég kevés juthatott be a megvalósíthatóság szintjén az alaptantervbe.

hvg.hu: Akkor marad stresszes a magyar, vagy aki akar, meditál otthon?

B. E.: Nem hibáztatok senkit, hogy így alakult. Rájöttem, hogy sok hibát vétettem személyesen is, mert nem biztosítottunk elég információt a módszerről. Először széles körű, országos felvilágosító kampányt kell indítani. A szülőknek meg kell mutatni, hogy hihetnek a tudománynak, és hogy csak olyan elemeket viszünk be az iskolákba, melyek tudományos bizonyítékokon alapulnak. Fennakadtak azon, hogy meditáció! Az amerikai pszichológus, Daniel Goleman már a nyolcvanas években megírta: az nem más, mint hogy befelé irányítjuk a figyelmet, önmagunkra. A tudatnak pedig különböző tartalmakat kínálunk további munkára. A felelősséggel vezetett meditáció hatására megtanuljuk kezelni a kritikus helyzeteket, higgadtak tudunk maradni, koncentráltan tudunk tanulni.

hvg.hu: Ha ennyi előnye van, akkor vajon milyen félelmek miatt hátráltatják a módszert? Vannak káros mellékhatásai is?

B. E.: Eléggé messze is vezethetnek az okok. Miért volna veszélyes a gyerekeink önuralom- és önszabályozási képességét fejleszteni? Ezáltal ugyanis olyan önkontrollra tehetnek szert, hogy a külső befolyásolási erők meggyengülnek. Kinek jelentene ez veszélyt? Akkor majd nem tudjuk manipulálni az embereket? Elveszítjük tán a hatalmat fölöttük? Veszélyes volna talán, ha gyermekeinknek megerősödne a határozott, belső, állásfoglaló énje, ami azt mondaná: ezt elfogadom, ezt meg nem.

hvg.hu: Vannak olyan országok, ahol működik a közoktatásban már a módszer?

B. E.: Nyugatabbra saját hatáskörben az iskolák szigetszerűen használják, az oktatás teljes volumenében nem. Japánban működik, ott a kultúra része a meditáció és a relaxáció. Amerikában viszont a mindfulnesst, azaz a tudatos jelenlét nevű meditációt már az egészségbiztosítás részeként, ingyen igénybe veheti a lakosság. Én most a hazai tapasztalatok után mintaként a dohányzás elleni kampányt veszem példának, ami diadalmenet: nem lehet dohányozni az éttermekben, a szórakozóhelyeken, de még a buszmegállóban sem. Bár a dohányzás esetében a legprimitívebb szabályozási forma működik: a büntetés. Mi ellenkezőleg, a ránevelést alkalmaznánk: csak az emberek jóindulatában bízhatunk. Olyan utat szabad választani, ami megengedő: az iskolák megajánlják a relaxációt. Tömegével mennének a gyerekek, ha ezzel például ki lehetne váltani a kötelező testnevelésórából egy egységet.

hvg.hu: Ön az egyetlen szószólója a programnak? Miért nem áll ki mellette az összes hazai pszichológus?

B. E.: A pszichológusok szava alig hallatszik ma a hivatalos körökben. Nemkívánatos személyek lettek az egészségügyben. A teljesítmény-finanszírozási pontrendszer miatt nincs létjogosultságunk, mert annyira leértékelték a tevékenységi körünket, hogy nem tudjuk kitermelni az elvárt pontszámot. Nem csoda, hogy pszichológiailag kulturálatlanok vagyunk. Csak a hiszékenység, remény vámszedőinek megy ma jól a soruk. A pszichológusokat még egy törvény sem védi. Jobban kell számolnunk a tájékoztatás, információátadás fontosságával. Részletes tudományos adatokat kell közölnünk, a relaxációról is, de erre fel is készültünk. Pontosan leírjuk, hogy mit idéz elő, mire tanít egy relaxációs módszer, a mentális koncentráció, vagy az aktív izomellazítás, stb. Talán ha mindez közismertté válik, akkor nehéz ellenérvet találni. Akkor már csak a bevezetési ütemtervet kellene kidolgozni, és az illetékeseknek mellé kell állniuk, a program képviselőinek pedig bizalmat adni. Én személyesen vállalom a felelősséget ezért a programért, és számon kérhető vagyok. Az életutamat tekintve nem hiszem, hogy bárkiben is felmerül, nem a gyermekeink egészségének megóvása, hanem megrontása vezérel. Egy ilyennek még a feltételezését is alantasnak tartom.

hvg.hu: Érte önt ilyen vád?

B. E.: Sajnos ma itt tartunk a tájékozatlanságban. Nekem nincs közöm semmilyen „izmushoz”, csak a tudományhoz, ezért tudok felelősséget vállalni. Kiállok a jó ügyért és bármilyen tájékoztató előadást tartok, azt tapasztalom, hogy egy emberként állnak mellém a szülők. Hiszem, hogy az igazság utat tör magának. Lehet, hogy nehezen, de előbb-utóbb elérjük célunkat. Kevesen vagyunk az akarók, a jót akarók. Egy fecske nem csinál nyarat. Én pedig nem tudom, mennyi időm adatik még a jó ügy szolgálatára.”

 

Forrás: HVG

Négy lépés a félelem legyőzéséhez 4. rész

Negyedszer: jutalmazd meg magad a kis győzelmekért!

Ha befejezel egy feladatot, jutalmazd meg magad. Ha elfogadsz egy jó tanácsot vagy helyreigazítást anélkül, hogy visszaszólnál, jutalmazd meg magad. Gyakran azok az emberek, akikre kirobbanunk, éppen azok, akik a legjobban igyekeznek segíteni. Szoktasd magad hozzá a gondolathoz, hogy értékes, tehetséges és ügyes vagy, és hogy a Teremtő szemében felmérhetetlenül drága vagy. Hagyj fel azzal, hogy állandóan torzító lencsén át nézed magad, kezdj el jó szemmel tekinteni magadra. Ha ezt megteszed, félelmeid helyét biztonságérzet veszi át, bízni fogsz magadban és a jövőben.

 

Forrás: Mai Ige.hu

Négy lépés a félelem legyőzéséhez 2. rész

Másodszor: tanulj meg nevetni önmagadon!

Lépj túl azon, hogy folyton elfogadásra és dicséretre vágysz, és tanulj meg nevetni a tévedéseiden. Mind emberek vagyunk – ne vedd magad olyan nagyon komolyan! Ha hibázol, te légy az első, aki a humoros oldalát veszi észre, és rájössz majd, hogy az emberek sokkal támogatóbbak, mint gondoltad.

Forrás: Mai ige.hu

Négy lépés a félelem legyőzéséhez 1. rész

Először is: vállald a kockázatot!

Igen, lehet, hogy megsérülsz vagy kellemetlen helyzetbe kerülsz – és akkor mi van? Ahhoz, hogy le tudd győzni bizonytalanságodat és bátorságot szerezz, engedned kell magadnak a kockázatvállalás szabadságát. Kezdd el írni azt a könyvet, vegyél zeneórákat, állj fel és szólalj fel azon az értekezleten! Bár félelmet érzel, cselekedj! „Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál” (Példabeszédek 29:25)

Forrás: Mai ige.hu

Orosz Életiskola

Egy orosz megvalósítás: A Scsetyinyin iskola

Általános, bentlakásos, közép és felsőoktatási intézmény egyben.

 A tanítás egész évben zajlik. Hivatalos szünet évközben nincs, mert a gyermekek maguk alakíthatják ki tanulási folyamatukat, és akkor mennek haza szüleikhez, amikor ez nekik maguknak és a szülőknek is megfelel. De a szülők is mehetnek látogatni az iskolába, Tyekoszban, a faluban megszállhatnak, hogy amíg ott tartózkodnak, a lehető legtöbb időt tudják tölteni a gyermekükkel. Így alkalmuk adódik betekinteni az iskola életébe is, amit örömmel igénybe is vesznek, és gyakran vannak jelen még a tanítási órákon is.

 A tanulási módszer egy úgynevezett „tanulok, hogy taníthassak” alapon történik. A diákok a megszerzett tudást pár napon belül továbbadják a többieknek, akik épp nem voltak azon az órán vagy más témakörben mélyedtek el.

 A tanulási módszer alternatív jellege miatt például matematikából 1 év alatt 10 évnyi ismeretanyagot képesek a diákok megtanulni. A tanulás-tanítás alatt létrejövő átadás és fogadás folyamata ilyen mértékben azért is lehetséges, mert a különböző foglalkozások a nap megfelelő szakaiban történnek.

 A diákok időbeosztása a reggel 5 órai felkelést követően a legnagyobb összpontosítást igénylő tantárgyakkal kezdődik, amelyek korán reggel zajlanak, amikor a nap is hozzáadja energiája legjavát. Majd a 9-kor történő reggeli után az órák úgy vannak kialakítva, hogy az agy mindkét féltekéje a leghasznosabban, váltakozva legyen használva.

Az általános tantárgyakon, (matematika, fizika, kémia, biológia, földrajz, történelem, nyelvismeret) kívül tanulnak még orosz táncot, orosz harcművészetet, asztrológiát, rajzot, hangszeren játszást, sütést, főzést, ruhakészítést, festést, építészetet, növénytermesztést, állattenyésztést, gazdálkodást. Mindezt integrálva, az elméletet a gyakorlatba átültetve, nem részekre szabdaltan, mint a hagyományos közoktatásban.

 A hagyományos értelemben vett osztályzás itt nem létezik s nincs is jelentősége, hiszen a diákok a lehető legjobbak lesznek abban, amit éppen elsajátítanak.

 A gyerekek egyszerű öltözetben járnak, a lányok a tanítás ideje alatt szoknyát viselnek, és nem festik magukat. Azért is szükséges a szoknya viselete, mert a nőkké érni vágyó lányok így nyerhetnek maguknak megfelelő energiát a Földtől.

 Az egy-egy napot megelőző este összeülnek a tűznél, és közösen tervezik meg a következő napi tevékenységeket. Képekben gondolkodnak és mindent a közös gondolat égisze alatt terveznek. Ők ezt a közös gondolatot LAVA-nak nevezik, és ez helyettesíti a közösségi vezető személyét.

 A pénzügyeket és az iskola irányítását-kormányozását egy szintén a diákokból álló, állandóan változó csoport vitatja meg. Ők a gubernátorok. A gubernátorok kisebb diák-csoportok-közösségek vezetői és a gubernátori üléseken a rájuk bízott diáktársak érdekeit képviselik.

 A gyerekek maguk építik az iskola épületeit. Ők tervezik és készítik elő az alapanyagokat, s a felnőttek csupán segítőként, mentorként működnek közre. Az épületek kívül és belül is változatos és tündérmeseszerű rajzokkal, pozitív jelentésű feliratokkal díszítettek. A beltéri faoszlopok faragásokkal ékeskednek, mindenhol nyomát látni a gyermeki fantázia, kreativitás, tehetség megnyilvánulásának.

 Mivel a házi- és építkezési munkákat is a gyermekek végzik, ezért a csoportok folyamatosan cserélődnek, forognak a különböző tevékenységek között. Akik az egyik periódusban tanulnak, a következőben dolgozni fognak.

 A tanulási folyamat rendkívül összetett szellemi alapokon zajlik, gyakorlatilag körasztalok mögött ülnek vegyes korcsoportú diákok, akik beszélgetnek, írnak, néha egyik-másik feláll, kimegy, majd visszajön. A korcsoportonkénti elválasztás nem kap szerepet. Mindenki más ütemben halad a különböző tantárgyakban, van olyan diák, aki 17 évesen fejezi be az egyetemi tanulmányait.

 A tanulás során az órák nincsenek 45 percekre tagolva, a hangulat oldott, a diákok szabadon tehetnek fel kérdéseket, járkálhatnak, de akár órákon keresztül is elmerülhetnek egy-egy témában. Nagy figyelmet szentelnek arra is, hogy egyik csoport se maradjon le, és, hogy a csoporton belül is mindenki megértse az anyagot.

 Az iskola befejezésekor a diákok tanulmányaikról oklevelet kapnak miután a hagyományos oktatási intézményekből érkezett oktatók előtt vizsgáztak az elméleti és szakmai tudásukból. Jelenleg többféle szakmunkás képzés folyik itt, mint pl. asztalos, kőműves, szobafestő, stb., valamint négy különböző felsőoktatási diplomának megfelelő végzettséget lehet szerezni: építész, közgazdász, pedagógus, jogász.

 A tanító összekeveredik a diákokkal, személye nem autoritást képviselő, hanem inkább mentor jellegű, hiszen ő is diákként hallgat, amikor a tanulók magyaráznak, tanítanak.

A teljes ismertetőt az iskoláról, az alábbi oldalon olvashatja : Anasztázia.hu

  • Alapítója és vezetője Mihail Petrovics Scsetyinyin akadémikus.
  • Helyileg Oroszország nyugati részén, a Kaukázus egy kozákok által védelmezett területén található Tyekoszban, Gelendzsik közelében.
  • Tandíjmentes intézmény, az Orosz Államszövetség Oktatásügyi Minisztériuma alá tartozik.
  •  Jelenleg 250 diák tanul itt Oroszország különböző vidékeiről, s további 2500 diák várólistán van.

Delfinekkel játszó bálna

 

Az állatvilág egy csodálatos pillanatát sikerült megörökítenie Jaimen Hudson fotósnak az ausztráliai West Beach közelében. Az ausztrál férfi egy hatalmas bálna és egy népes delfincsapat játékát filmezte le drónjával. Jaimen Hudson néhány éve vált ismert természetfotóssá Ausztráliában, de varázsaltos drónvideóinak köszönhetően nemcsak hazájában, hanem világszerte nagy elismerésnek, illetve tekintélyes rajongótábornak örvend. A bálnarajongó férfi 17 éves korában egy motorbaleset következtében kerekesszékbe került, ezt követően kezdett elmélyedni a természetfotózás rejtelmeiben, majd a drónvideózást is kipróbálta, s lenyűgöző felvételeivel ma már nézők millióit kápráztatja el. A június végén készült videójában egy déli simabálna látható, mely örömmel csatlakozott a közelében úszkáló delfinek játékához, és mindent megtett, hogy lépést tartson a nála jóval kisebb és mozgékonyabb rokonaival. A déli simabálnák nem tartoznak a veszélyeztetett fajok közé, bár populációjukat az ausztrál vizekben csupán néhány ezer példányra becsülik. Számukat az elmúlt évtizedben elsősorban a bálnavadászat tizedelte meg. Amióta betiltották a déli simabálna vadászatát, azóta e faj egyedszáma 7 százalékkal nő évente.

Forrás: Érdekes világ

 

Mentés

A szemed mégis megtréfál ?

“Hiszem ha látom”, tartja a közmondás. De ezeket a képeket nem fogod elhinni. Úgy látszik a szemed mégis megtréfál néha. És pont ez az érdekes bennük. Tudod azonnal, hogy illúzió, de mégis, a szemed elsőre el akarja hitetni veled.

Ezt a fotózási módszert angolul forced perspective photography-nak hívják, vagyis befolyásolt látószögű fotózás. Gyakorlatilag az ilyen fotók olyan illúziókat képesek kelteni, mintha a fotón látható tárgyak távolabb, vagy éppen közelebb vannak, mint a valóságban.

Nem is gondolná az ember, hogy egy kis fantáziával milyen érdekes dolgokat lehet kreálni, némelyik kép teljesen más világba repíti az embert.

Forrás : Érdekesség.hu

Ezek valóban a megfelelő pillanatban készült képek

Bizonyára sokunkkal előfordult már- sokszor nem is tudatosan- hogy fotózáskor teljesen véletlenül sikerült megörökítenünk egy-egy vicces jelenetet. És hát mi tagadás, sokszor talán maga a fotós sem számít rá és megdöbben utólag, hogy milyen szerencsés pillanatban kattintotta el a gépet.

Most ezekből a tökéletes pillanatban elkapott fotókból láthatunk egy válogatást, amik biztosan mosolyt csalnak majd az arcodra!

Forrás: Érdekességek.hu

 

 

 

 

Mentés