Az oktatás elsődleges feladata, hogy olyan gyerekeket neveljen, akik az ismeretek elsajátításával megállják a helyüket majd az életben, hiszen csak a stabil tudásra lehet építkezni, a pedagógusok feladata, továbbítani a gyerekeknek, hogy a tudás érték. Továbbá az iskolák, a pedagógusok társadalmi felelőssége a jövő nemzedékének oktatása, nevelése, ezért is fontos, hogy a pedagógusok törekedjenek a folyamatos fejlődésre, kiválóságra.
Egyre inkább szemléletváltásra van szükség a tanításban, mely támogatja a módszertani megújulást, s a differenciált tanítás teszi lehetővé, hogy a tanítási óra folyamatában a sajátos nevelési igényű tanulótól kezdve a kiváló képességű tanulón át, mindenki saját kompetenciáinak figyelembevételével motivált és sikeres legyen. A pedagógiai fejlesztő munka része a differenciált tanítás. A jó színvonalú oktatás egyik alapfeltétele, hogy a pedagógusok tudatosan, hozzáértően alkalmazzák a differenciálást.
„ A differenciálás azt jelenti, hogy azzal a céllal választjuk meg a tanítás sebességét, szintjét vagy jellegét, hogy megfeleljen a diákok egyéni szükségleteinek, stílusának és érdeklődésének.„  – írja Heacox, A differenciálás a tanításban és a tanulásban című könyvében.
A differenciálás gondolata már régen felmerült, a következő mondat az 1971-es V. Nevelésügyi Kongresszuson hangzott el:
„A didaktikai kutatás egészében előtérbe kell állítani a tevékeny ismeretszerzés, a tanulói aktivitás, a készségek és képességek optimális fejlesztésének az aspektusát, vele azt az aspektust, hogy a tanulóközösségen belül minden egyént a neki leginkább megfelelő módon és ütemben, a tőle telhető optimális szintig fejlesszük, hogy egyaránt intenzíven foglalkozhassunk a gyengékkel és a tehetségesekkel, az el-elmaradókkal és az élretörőkkel is.” (Kiss Á., 1971)
A differenciálás céljai a következők:
– biztosítson motiváló, vonzó feladatokat minden diák számára
– kínálja fel a tanulás különféle módszereit lényeges témák és koncepciók, jelentős folyamatok és képességekre támaszkodó tevékenységek alapján
– tegye lehetővé a tartalom, a tanulás és az eredmények változatos megközelítését
– elégítse ki a diákok érdeklődését és tanulási vágyát
– adjon lehetőséget a diákoknak arra, hogy változatos formában tanuljanak
– biztosítsa, hogy minden diák a tantervi előírások és elvárások szerint haladjon
– alapozza meg a diákok szükségleteire épülő és a tanárok által serkentett tanulást (Heacox)
Abból a tényből kell tehát kiindulni, hogy a tanulók között individuális különbségek vannak, (részben születésüknél, részben szocializációs folyamatoknál fogva), s az oktatásnak ehhez kell alkalmazkodni.
A differenciálást alkalmazó tanár egyik legfontosabb feladata, hogy miután megismerte a tanulók háttereit, körülményeit, előzetes tudását, aktivitását, együttműködési képességét, azaz mindent tud a diákról, ezután a tanulók egyéni sajátosságaikra való tekintettel meghatározza azokat a helyzeteket, feladatokat, ahol a differenciálás módszerei, eszközei sikeresen alkalmazhatók. Ezek szükségesek ahhoz, hogy a pedagógus megtalálja a leginkább megfelelő differenciált szervezési módot.
A csoportmunka jó módszer a differenciált tanításban, mert fokozott aktivitást igényel a tanulók részéről, eredményesen alkalmazható a nyelvtanításban is, mert lényege a közös tevékenység, s az együttműködés fejleszti az empátiás készségüket, megtanulják, hogy figyelni kell egymásra, így fejlődik toleranciaképességük is, melynek személyiségfejlesztő hatása van.
A tanulócsoportok rugalmas szervezése a differenciálás lelke – állítja Heacox. A rugalmas csoportalkotás célja, hogy a diákok egyéni szükségleteiknek, képességeiknek megfelelő csoportokba kerüljenek. A csoportok mérete változó, attól függ hány diáknak vannak hasonló szükségletei, milyen a tudásszintjük. Az a tapasztalat, hogy a diákok magabiztosabban dolgoznak, ha azonos képességű diákokkal vannak egy csoportba.
M. Nádasi Mária így fogalmaz: „ A páros munka nagymértékben alkalmas a tanulók egyéni sajátosságainak figyelembevételére, tehát a differenciált tanulási feltételek biztosításának kitűnő lehetősége.”
A differenciálás hozzájárul a pedagógiai munka hatékonyságához, s ez az iskolai munka eredményességének növekedéséhez alapvető fontosságú.
Ugyan a differenciált tanítás megszervezése nagy terhet ró a pedagógusokra, mégis érdemes és szükséges is alkalmazni, mert ahogy M. Nádasi Mária fogalmaz „munkánk pedagógiai hatékonysága jelentősen növelhető általa – ami pedagógiai kötelességünk, lelkiismeretünk, közérzetünk szempontjából egyaránt nyereségnek számít.”

Szerző: Gelei Anett