Nem tudod, hogyan lehet elérni a Z generációt? Íme 5 tipp

A marketingeseknek nincs könnyű dolga mostanában. Alig ismerték ki az Y generációt, máris itt egy sokkal nagyobb falat, a Z.

Amikor a marketingesek már lassan úgy érezhették, hogy kiismerték az Y, vagyis az 1980 és 1994 között született generáció tagjait, akkor hirtelen korábban soha nem látott kihívással szembesültek, a Z generációval.

A Z-nek, más megnevezések szerint R-nek (a responsibility, magyarul felelősség szóból) vagy D-nek (digitális) nevezett generáció tagjai több szempontból is nagyban különböznek az elmúlt évszázadok szülötteitől. Ők a világ első globális nemzedéke, a “globális falu” első gyermekei, akik ugyanazon a zenén, ételen, mozifilmen és divatirányzaton nőnek fel. Ők vannak a legkevesebben, ők a leginkább iskolázott, a legkisebb családba született fiatalok, akiket az átlag legidősebb anyák nevelnek, és a leghosszabb várható élettartammal rendelkeznek.

Egy marketingesnek őket megszólítani elsőre kifejezetten ijesztő feladat lehet. Erre gondolt Michael Pankowski, a Harvard Egyetem diákja is, aki szintén a Z generáció tagja, és 5 olyan tippet adott a marketingeseknek, amelyeket érdemes megfontolni akkor, amikor az 1995 és 2010 között született személyekhez próbálnak közvetíteni. Az itt olvasható cikk szerzőjéről érdemes azt is tudni, hogy több hallgatótársával marketingcéget alapított Cromson Connection néven, amelynek szakterülete a Z generációnak szóló marketing. De lássuk mit tanácsol Pankowski a marketingeseknek, és nem csak:

1. “Találkozz velünk ott, ahol élünk – a közösségi médiában -, de vigyázz, hova lépsz!”

Pankowski szerint, az a szakember, aki már töltött el időt Instagramon, esetleg Twitteren, nagyon jól tudja, hogy ez meglehetősen nehéz terep a marketingeseknek. Egyrészt azért, mert ezeken a platformokon a marketingesnek szinte kötelező viccesnek és relevánsnak lenni, másrészt azért, mert soha nem lehet tudni igazán, hogy a posztok közül melyik fog virálissá válni. Ráadásul azt is egyre bonyolultabbá válik előre jelezni, hogy melyek lehetnek azok a posztok, amelyek rosszul sülnek el, és támadási felületet jelentenek a vállalatnak.

A marketinges szerint egyszerűen nem érdemes tartalmat létrehozni csak azért, hogy a vállalat “ma is posztoljon valamit”, illetve a terméket vagy szolgáltatást nem érdemes felültetni mindenféle aktuális trendre, hiszen annak nagy valószínűséggel nem lesz pozitív kimenetele. Pankowski szerint senki nem fog egy olyan oldalt követni, amelynek a posztjait nem érdemes látni, ugyanakkor a “halott” mémek használata, vagy úgy általában a mémek nem megfelelő használata inkább ahhoz fog vezetni, hogy a követők inkább szánalmasnak fogják találni azt, amit csinál a vállalat.

A marketinges szerint minden vállalatnak minél jobban meg kell ismernie a közönségét, és ennek megfelelően meg kell találnia a saját hangját. Ennek pedig az egyik legegyszerűbb módja, ha a vállalat visszaköveti a közösségi médiában a termékének vagy szolgáltatásának legnagyobb rajongóit. Ez azért is egy win-win helyzet Pankowski szerint, mert amellett, hogy a vállalat látni fogja az ideális fogyasztó posztjait, a rajongót még elégedettséggel is fogja eltölteni a visszakövetés, és nagy valószínűséggel utólag pozitív tartalmat fog közzétenni a cégről.

2. “Légy céltudatos (és a profit sem kerül el)”

Elmúltak már azok az idők, amikor a márkáknak nem kell beállniuk bizonyos ügyek mögé – a Z generáció csak olyan brandeket hajlandó támogatni, amelyek ugyanabban az értékrendben hisznek, mint ők. Viszont korántsem mindegy, hogy milyen ügyeket választ a vállalat magának, egy ilyen szerepvállalásnak ugyanis csak akkor van értelme, ha az ügy valóban kapcsolható a márkához.

Pankowski ennél a pontnál a szabadidős ruházati termékeket gyártó Patagonia nevű amerikai vállalat 2018-as kampányát emelte ki, amely Donald Trumpba szállt bele amiatt, hogy az amerikai elnök 2017 decemberében úgy döntött, csökkenti két védett terület kiterjedését. A kampány egyik legfontosabb eleme az volt, hogy a vállalat az amerikai elnök által bejelentett társasági adócsökkentések miatt megspórolt 10 millió dollárját felajánlotta a klímaváltozás elleni harcra. De ami a közösségi média szempontjából még érdekesebb, hogy a Trump döntésére reflektáló, az amerikai elnököt kritizáló Twitter-bejegyzést 50 ezerszer osztották újra a felhasználók.

Pankowski itt ugyanakkor azt is kiemeli, hogy nem elég önmagában egy valóban releváns ügyet találnia a vállalatnak, a hitelesség érdekében a hirdetésekben és közösségi médiás megjelenésben is teljesen világosan meg kell jelennie a vállalat szerepvállalásának.

3. “Légy szórakoztató! És gyors is.”

A Z generáció úgy nő fel, hogy szó szerint a kezében van saját maga szórakoztatása. Egyszerűen nem tolerálják, ha valami unalmas, a legtöbb esetben még azelőtt kattintanak a hirdetés átugrására, hogy fogalmuk lenne arról, milyen terméket akartak nekik reklámozni. Pankowsi éppen ezért azt tanácsolja azoknak a vállalatoknak és marketingeseknek, akik videó formátumú reklámban gondolkodnak, hogy már rögtön az elején, a lehető leggyorsabban ragadják meg a célcsoport figyelmét. Mert egyébként senkit nem fog érdekelni, hogy mennyire jó a reklám, ha mindössze az első három másodpercig jutnak el az emberek. “Légy vicces, lenyűgöző, vagy egyszerűen átugranak” – írja a marketinges.

4. “Integráld a kampányodba a mikro-influenszereket!”

A mikro-influenszerek azok a közösségi média felhasználók, akiknél a követők száma ezertől 100 ezerig terjed. A követők viszonylag alacsony száma miatt a mikro-influenszerek bejegyzései sokkal intimebbnek, személyre szabottabbnak tűnnek, mint a mega-hírességeknél megszokott posztok, így a Z generáció figyelmét is jobban megragadják.

Pankowski ennél a tippnél arra hívja fel a figyelmet, hogy nem elég csupán megtalálni a brandhez illő influenszereket, nagyon fontos az is, hogy hagyni kell őket a saját elképzeléseik szerint működni. A marketinges kiemeli ugyanis, hogy a mikro-influenszerek jellemzően nagyon jól tudják, hogy a követőik milyen típusú bejegyzéseket szeretnek inkább, ezért a legjobb ha a saját hangjukon, az online személyiségüknek megfelelően tesznek közzé bejegyzéseket a cég termékéről vagy szolgáltatásáról. Egy előre kiagyalt, a vállalat által erőltetett bejegyzés Pankowski szerint teljesen elhitelteleníti az influenszert és a brandet is. “Hagyni kell az influenszert, hogy csinálja a dolgát, és a vállalat jutalma sem marad el” – írja a szakértő.

5. “Tudd, hogy hol kell hirdetni, és hogyan!”

Ha el akarod érni a Z generációt, akkor először meg kell tudnod, hol találod őket. És ez a hely egyértelműen nem a Facebook. Pankowski szerint a legközelebb azok járnak a megoldáshoz, akik az Instagramra, a Snapchatre és a YouTube-ra fogadnak, körülbelül ebben a sorrendben.Az Instagram egyik előnye, hogy a tartalom úgymond beolvad a felhasználók hírfolyamába, és így kevésbé bosszantó számukra, mint más platformokon. Pankowski szerint, ha a reklám megtartja Instagramos jellegét, akkor óhatatlanul esztétikus is, így pedig megragadja a szemet, még akkor is, ha oda sem figyelünk. A Snapchatnél rendkívül fontos az, hogy tényleg azonnal megragadja a figyelmet, a YouTube-on vásárolt, át nem ugorható reklámoknál pedig Pankowski azt állítja, hogy azoknál egyszerűen alapkövetelmény, hogy viccesek és pozitív érzelmeket közvetítő tartalmak legyenek, ellenkező esetben a felhasználó kifejezetten bosszús lesz amiatt, mert megakadályozták őt a videonézésben.

8 fontos lecke Osho-tól, amit az iskolában is tanítani kellene

Shree Rajneesh egy ismert indiai spirituális vezető. A világ Osho-ként ismeri. Tőle emberek tízezrei tanultak meg meditálni, szeretni, bátornak lenni. Úgy véli, minden ember képes átélni a megvilágosodást, a tudatos ébredést.

Tőle következzen most 8 fontos lecke, amit érdemes lenne az iskolába is tanítani.

1. Tapasztald meg az életet a teljes valójában

“Próbáld megtapasztalni, megismerni az életet minden lehetséges módon. Lásd meg a szép, a sötét, az édes, a keserű oldalát. Figyelj a kettősségre, ne félj, mert minél több tapasztalatot halmozol fel, annál bölcsebbé válsz.”

2. Légy önmagad

“Ne pazarold az idődet arra, hogy ki akarsz lenni, mert már vagy valaki, mégpedig egy remekmű. Légy önmagad! A kérdés az, hogy miként tudsz az lenni.”

3. Ne vedd túl komolyan az életet

“Ünnepeld meg azt, hogy létezel. Nézz rá a madarakra, a fákra, az óceánra, minden szabad és vad, és mindenhol ott van az öröm, a boldogság. Vedd észre, hogy élsz, és légy te is részese az életednek.”

4. Add meg a szabadságot a szeretetnek

“Ha szeretsz egy virágot, ne szakítsd le, mert ha leszakítod, akkor megsemmisül, és a szeretet is szertefoszlik, amit iránta éreztél. A szeretet nem egyenlő a birtoklással. A szeretet azt jelenti, hogy értékelsz valamit, valakit.”

5. Hallgass a megérzéseidre

“Ha valamit a szíved súg, hallgass rá, még ha halkan is teszi azt. Ha csendben leszel egy kis idei, meg is hallod, hogy mit mond a belsőd, mit tanácsol neked.”

6. A döntés, hogy boldog, vagy szomorú vagy, csak rajtad múlik

“Egyszer jól érzed magad, máskor nem. Ezért csak te vagy a felelős, senki más. A te döntésed, hogy boldogan, vagy szomorúan szeretnél élni. Mást hibáztatnod fölösleges.”

7. Légy szeretet

“Ha szeretetben nősz fel, akkor boldog, felnőtt, érett személlyé válsz. És így egy másik emberrel olyan kapcsolatot tudsz kialakítani, amelyben mindketten egynek érezhetitek magatokat.”

8. Mindenki egyedi a maga módján

“Senki sem felsőbbrendű, de nem is egyforma. Az emberek egyediek a maguk módján, nincs két ugyanolyan belőlük. Te te vagy, én én vagyok, és különböző módon járulunk hozzá az életünk jobbá tételéhez. Hogy ki hogyan éri el ezt, a maga módján kell megtapasztalnia.”

10 dolog, amit egy gyereknek tudnia és értenie kéne 12 éves koráig!

Minden szülő álma az, hogy gyereke egy jó, becsületes, és bátor felnőtté váljon, de ezekért a pozitív jellemvonások kialakulásáért bizony meg kell dolgozni.

“Én azt hiszem, gyereket csak úgy lehet nevelni, ha az ember megtiszteli azzal, hogy komolyan veszi.”
Szabó Magda

Nézzünk akkor néhányat ezen jellemvonások közül, melyeknek kialakulása, jó, ha megtörténik 12 éves korig!

1. Tisztelje úgy a lányokat, mint a fiúkat!

A fiús anyukák általában arra nevelik csemetéiket, hogy azok mindig segítsenek a kislányoknak, úgy a napköziben, mint a játszótéren. Ugyanakkor figyeljünk arra, hogy a fiú társak iránti tiszteletre is neveljük őket, hiszen meg kell tanulniuk tisztelni a körülöttünk élőket, függetlenül attól, hogy fiúk vagy lányok azok.

2. Ne féljen tévedni!

Más hibájából tanulni nagyon hasznos lehet a gyerek számára, de olyan eset is előfordul, amikor meg kell tapasztalnia saját hibái következményeit. Meg kell tanítanunk arra, hogy ne féljen veszíteni és tévedni, és ha ez megtörtént, tudja elfogadni és tudjon küzdeni a cél érdekében.

3. Az ismeretek elsajátítása fontosabb az osztályzatoknál!

Szülőkként hajlamosak vagyunk nem tetszésünknek adni hangot, ha gyerekünk nem a mi elvárásunknak megfelelő osztályzatot hoz haza. Ennek ellenére tudnunk kell, hogy a jó osztályzat nem mindig tükrözi az ismeretek megfelelő elsajátítását. Igyekezzünk tehát arra tanítani, hogy nem a minősítés számít, hanem az alapos ismeretelsajátítás.

4. A szülő nem ellensége a gyerekének!

Hosszú, de szép út vezet odáig, amikor gyerekünk feltétel nélkül megbízik bennünk, elmondja legféltettebb titkait és barátként kezel bennünket. Ez különösen igaz majd a serdülő korra. Ne akarjunk minden áron erőszakosan a bizalmába férkőzni, válasszuk inkább a hosszú, türelmes utat.

5. Bátran nyilvánítsa ki a véleményét és tartson ki mellette!

Tanítsuk meg arra, hogy mások véleményének tisztelete nagyon fontos, de legalább olyan fontos, hogy saját véleményüknek is tudjanak hangot adni és tartsanak ki azok mellett.

6. Ne tegyen meg dolgokat, csak azért, hogy népszerű legyen!

Sok gyerek képes lenne bármire, olyanra is, ami nem helyes, csak, hogy barátai között népszerűségre tegyen szert. Mutassunk példát neki abban, hogy tisztességes és becsületes viselkedéssel is lehet elismerést szerezni a barátok között.

7. Kérdezzen bátran, ha bizonytalan valamiben!

Ha valami nem egyértelmű számára, ne tegyen úgy, mintha értette volna, hanem bátran kérdezzen rá, hiszen így bővülhet ismeretvilága.

8. Bátran szóljon tanárának, ha nem érzi jól magát!

Tanítsuk meg arra, hogy bátran beszéljen egészségügyi problémáiról, hiszen semmi nem olyan fontos, mint az ember egészsége.

9. Tisztelje a természetet!

Személyes példánkkal járuljunk ahhoz, hogy megértse, a természetre, a környezetünkre mindnyájunknak nagyon kell vigyázni. Már kis korában megszoktathatjuk arra, hogy nem szemetelünk és tiszteljük a természet növény- és állatvilágát egyaránt.

10. Adott helyzetben tudjon “nemet” mondani!

Tanítsuk meg arra, hogy ha a helyzet úgy kívánja, ne féljen “nemet” mondani, legyen az tanár vagy diáktárs. Igyekezzünk tehát olyan gyerekeket nevelni, akik rendelkeznek személyiséggel, és nem adják meg magukat mások parancsának.

Forrás: Pozitívnap.hu

 

Hogy kell boldog gyermeket nevelni?

A dán gyereknevelés hat alappillérre épül, aminek néhány titkát el is árulta Iben Dissing Sandahl dán pszichoterapeuta, a HVG Extra Pszichológia Szalon legutóbbi estjének egyik előadója. A Vekerdy Tamás pszichológussal közösen tartott beszélgetésen szó esett arról is, mit és hogyan játsszon a gyerek, és kell-e félnie a szülőknek az okostelefonoktól.

„Gyerekként dühös voltam az édesanyámra, amiért az apámtól való válás után alig foglalkozott velem, rengeteget hagyott egyedül, magamnak kellett felfedezni mindent, és emiatt úgy éreztem, elárult engem. Amikor azonban szembesítettem ezzel már felnőtt koromban, ő azt mondta: ’Dehát szabadságot adtam neked!? Mindig tudtam, mit csinálsz, és biztos voltam abban is, hogy elég erős vagy, hogy megküzdj a problémákkal.’ Ekkor értettem meg anyám motivációit, és a dán nevelési módszer lényegét is.” Ezzel a személyes vallomással fordult közönségéhez Iben Dissing Sandahl a Közép-európai Egyetem (CEU) zsúfolásig megtelt előadótermében szeptember 10-én.

A legboldogabb nemzet

A pszichoterapeutaként, tanárként és nem utolsósorban gyakorló szülőként is tevékenykedő szakember – akinek már két könyve is megjelent magyarul – ezután elmesélte, hogyan fejtette meg annak titkát, miért vezetik a dánok évtizedek óta a legboldogabb nemzetek rangsorát.

Mindenekelőtt arra jött rá, hogy boldog gyermeket nevelni: életmód. Nem egyetlen tényezőtől függ, hanem egy olyan szemlélettől, amely évszázadok dán hagyományát követve hat alappillérre épül. Mindenekelőtt a – most külön kötetben is taglalt – szabad és kötetlen játékra, továbbá a szülői hitelességre, az egyes események „átkeretezésének” képességére, a kölcsönös empátiára, az ultimátumok nélküli, demokratikus nevelésre, illetve a rendszeres meghitt együttlétre, a hyggére.

Utóbbi, mint előadásában kifejtette, a dán identitás és kultúra része, és a közösen – barátokkal, családdal – meghittségben eltöltött időt jelenti. Fontos, hogy ilyenkor az emberek szabadon, kötöttségektől, veszekedésektől és előítéletektől mentesen élvezik egymás társaságát, és ezekben az egyszerre hangulatként és lelkiállapotként jellemezhető pillanatokban sajátos „mi” tudat alakul ki a résztvevőkben, miközben az egyéni érvényesülés, az „ego” megnyilvánulás másodlagos lesz.

Az alappillérek

A hat alappillér közül Iben Sandahl ezúttal a hitelesség jelentőségét emelte ki. Merthogy a hiteles szülői magatartás első lépése, hogy irányt mutat a gyermekének, hogyan legyen őszinte önmagával és másokkal, illetve, hogyan élje meg a saját érzelmeit. „A gyerekek folyamatosan figyelik, hogyan éljük meg a haragunkat, az örömünket, a csalódottságunkat, az elégedettségünket és a sikerünket, és hogy ezeket az érzelmeket hogyan fejezzük ki a világ felé. Ez néha nagyon nehéz számunkra is, főleg a kellemetlenebb érzéseink, a düh, az agresszió vagy a szorongás esetében.”

Elengedhetetlen az is, hogy a szülő őszintén tudja megmutatni a gyerekének, mely célok, vágyak, hobbik a legfontosabbak az életében. És persze aztán a csemetéje elé is csak olyan célokat tűzzön ki, amelyekkel ő maga is, a gyerek is azonosulni tud.

A nevelésben is, de az egész életszemléletünkben is sokat segíthet a dán módszer másik alapelve, az átkeretezés. Ilyenkor megpróbáljuk az általunk ismert igazságot, tényeket új módon, új „mentális keretben” szemlélni. Olyan ez, hozott példát az előadó, mint amikor egy múzeumban egy tárlatvezető segítségével nézzük újra a képeket, és korábban észre sem vett apró részletek válnak láthatóvá számunkra – teljesen más megvilágításba helyezve a történetet.

Az életben is az alternatív történetek felfedezése pozitívvá változtathat egy alapvetően negatívan megélt helyzetet, mivel kiderül, hogy minden éremnek van másik oldala, és az adott szituációt lehet a másik szemével is nézni, nem csak a sajátunkkal. A gyerekeknek (és önmagunknak) megtanítva ezt a módszert, megváltozhat az általános jóllétünk, az egész életünk – hangsúlyozta Iben Sandahl. A perspektívaváltás, a dolgok (vagy épp egy-egy nevelési helyzet) pozitív oldalának keresése segít talpraesettebb gyerekeket nevelni.

Ki uralja a kütyüket?

A közönség által feltett kérdések között felmerült, hogy vajon a hétköznapokat átalakító okostelefonok és modern technológiai kütyük terén nem késtünk-e el ezen eszközök kordában tartásával. Azt a dán előadó is elismerte, hogy immár lehetetlen elbújni előlük, de az elfogadásukkal párhuzamosan mindent meg kell tenni azért, hogy egészséges egyensúlyban élhessünk velük.

Félelem helyett világos és életszerű szabályokat állítsanak fel a szülők, minden család a sajátjait, az élethelyzetüknek, szokásaiknak, kultúrájuknak megfelelőt. De ezek a személyre szabott regulák „nem jelentik azt, hogy elfeledkezhetünk a szülői felelősségünkről, vagyis, hogy jó pár évig alapvetően rajtunk múlik, mennyi időt töltenek online a gyerekek, és ebben nem engedhetjük, hogy ők vegyék át az irányítást” – hangsúlyozta.

Még sarkosabban fogalmazott ugyanebben a kérdésben az est másik vendége, Vekerdy Tamás pszichológus. Szerinte „az összes kütyü óriási veszélyt rejt magában, méghozzá az érzelmi kapcsolódást kiüresítő veszélyeket”. Ezért ezt „nekünk, szülőknek kéne kordában tartani, de vajon képesek vagyunk-e rá?” – tette fel a kérdést. Aligha, hiszen „most a kütyük uralkodnak rajtunk, ők használnak minket, holott nekünk kellene használni őket”.

A magyar szakértő éppen ezért határozottan limitálná a gyerekek képernyő előtt töltött idejét, óvodás korban például maximum napi néhány percben, és kisiskolás korban is csak kevésbé lenne szigorú. Azt pedig kifejezetten üdvösnek tartaná, ha a szülők erőt vennének magukon, és nem gyermekmegőrzőként tekintenének a képernyőre, hanem a kicsivel együtt ülnének oda elé, hogy aztán beszélgethessenek a látottakról.

Önjutalmazó játék

A dán módszer kapcsán Vekerdy kiemelte, mennyire egyetért ő is a szabad, kötetlen, felnőttek által nem irányított játék jelentőségében. A játéknak ugyanis „önjutalmazó funkciója” van, ezért nem szabad serkenteni. A felszabadult pillanatok során pedig a gyerek (vagy felnőtt) átéli a „flow-t”, elfeledkezik önmagáról, eggyé válik a világgal.

Ennek elérését segíti a mese is – elsősorban a hallott és olvasott mese. Ilyenkor ugyanis belső képek születnek, lehetőség nyílik az élmények, feszültségek, indulatok, vágyak feldolgozására, vagy épp azonosulásra az elképzelt alakokkal. Az olvasás empátiára nevel, segít átélni, mit érez a másik, bele lehet helyezkedni az ő helyzetébe. Ugyanezt a (mozgó)képként látott világ nem – vagy csak jóval kevésbé – képes elérni, mert például a számítógépes játék külső képeket hoz, amelyek blokkolják a belsők kialakulását.

De akkor mi a jó játék – tette fel valaki a kérdést a közönség soraiból. A homok, a sár, a víz, a labda, az egyszerű dolgok – hangzott a válasz. Tulajdonképpen minden, amire jól lehet „projektálni”, kivetíteni a belső képeket. Másképpen fogalmazva: minden jó, ami bekapcsol a flow-ba. A magyar szakember szerint ezért nagyszerű játék a (nevét a „jól játszani” szóösszetételről kapó) dán Lego. Persze csak addig, amíg nem kis füzetekből kell összerakni az előre meghatározott építményeket.

Versengés helyett

Mindezeken túl Vekerdy Tamás azt is hangsúlyozta a dán kötet kapcsán, hogy a magyar szülőknek is önmaguknak kéne lenniük, el kéne végre fogadniuk, hogy nem tökéletesek. És nem lenne szabad beszállniuk a szülői és iskolai versengésekbe, ahogyan azt sem lenne szabad hagyni, hogy a gyereküket berángassák ezekbe. „Jól tudjuk ugyanis, akár Nobel-díjas vagy a díjra jelölt nagy tekintélyű tudósok példájából – hangsúlyozta –, hogy az iskolai teljesítmény nem korrelál a későbbi, az életben nyújtott teljesítménnyel.” A megküzdési képesség és a talpraesettség sokkal inkább a kiegyensúlyozott, boldog gyerekkoron múlik.

Forrás: HVG Pszichológia magazin

 

10 dolog, amit Vekerdy Tamás követendőnek tart a dán gyereknevelésben

Nemrég jelent meg a Gyereknevelés dán módra című könyv, melynek Vekerdy Tamás pszichológus írta az utószavát. A szövegből szemezgettünk.

1. Mondogatjuk, hogy milyen fontos dolog a játék, a szabad játék, és még bele is írjuk az óvodai nevelés országos alapprogramjába (de persze csak oda, az iskolai tantervekből már hiányzik), holott a dán tapasztalat szerint az örömteli, a magabiztos és rugalmas (a stresszeket jól tűrő és a kibillenés után mindig eredeti önmagához könnyen visszatérő) felnőttkor nem érhető el sok szabad játék nélkül.

2. A dánok nem üvöltenek a gyerekkel. Akkor se, ha éppen ki akar rohanni az úttestre. Holott már ötször hallotta, hogy ezt nem lehet, nem szabad. A dán anya megáll, mélyet lélegzik, és leguggol a fiához, ahogy könyvünkben olvashatjuk, és így beszél vele. Sikerrel. Mert a mély kapcsolatban ott él a „haszontalan” dolgokban, játékban, hangulatokban kikovácsolt összetartozás…

3. Engedjük szabadon gyerekeinket, tanácsolja a dán praxis, és kerüljük el a túl gyors beavatkozást. Így fejlődik igazán az önkontroll és a rugalmas válaszadás képessége. És így kerülünk egyre mélyebb kapcsolatba saját magunkkal, ami nagy biztonságot ad.

4. És: mindenről beszélni kell, a tragikus és felkavaró eseményekről is, a gyerekekkel. A dánoknak soha nem jutott eszükbe, hogy a tragikus befejezést egy-egy mesében átírják, hogy megkíméljék a gyereket. A hallgatóra bízzák a következtetések levonását. A nagyapa halálától az esetleges válásig mindent meg lehet beszélni a gyerekekkel, csak ezt mi nem hisszük el.

5. Magyarországon nem győzi hangoztatni az ember, hogy ne akarj tökéletes szülő, tökéletes anya vagy apa lenni. A dánok ki is mondják, a gyerekeknek a szüleiktől nem tökéletességre, hanem érzelmi őszinteségre van szükségük.

6. Magyarországon az az alapgondolat, hogy a gyerekek rosszak, meg kell őket törni. Dániában az alapgondolat szerint a gyerekek eredendően jók. Átesnek olyan korszakokon – a különböző dackorszakokon –, amik a fejlődés határait jelzik, ezt tudomásul kell venni, ez normális és elfogadott. Legalábbis a dánok szerint; és így már nem is olyan idegesítő, nem szörnyű.

7. Ahhoz, hogy megkapjuk a tiszteletet, meg is kell adnunk. Igen, a dánok ott kezdik, hogy megadják a gyerekeknek a tiszteletet, és úgy tapasztalják, hogy az így nevelt gyerekek jobban hallgatnak a későbbiekben is a szüleikre, és kevésbé befolyásolják őket kortársaik, önállóbbá válnak döntéseikben.

8. A dánok háromszorosan hangsúlyozzák: olvassunk, olvassunk, olvassunk! Hivatkoznak a kutatásokra, hogy milyen nagy mértékben növeli a gyerekek empátiáját, másokkal való azonosulásra szolgáló képességét, ha olvasunk nekik. És nemcsak a kellemes könyvek jöhetnek szóba, hanem minden könyv, ami érzelmet – akár negatív vagy kellemetlen érzelmet is – kelt. A valóság megélése őszintén és hitelesen, itt is ez a fontos.

9. A dán iskolában, mint könyvünkben olvassuk, a tanárok minden évben a diákokkal együtt hozzák létre a szabályokat. Közösen döntenek. Minden osztályban más szabályok érvényesek, és minden év elején újraalkotják őket. Az eredmény lenyűgöző. Olvashatjuk, ha valaki túl hangos, vagy zavarja a tanítást, esetleg az egész osztály föláll, körbesétál a teremben, és tízet tapsol. Még az év elején határoztak így. Általában minden kérdésben sokkal több időt és energiát fordítanak arra, hogy hogyan előzzék meg a problémákat, mint hogy hogyan büntessék miattuk a gyerekeket.

10. Kedves anyák! Kedves apák! Kedves tanárok! De jó volna, ha nem aggódnátok amiatt, hogy mások mit gondolnak rólatok, gyereketekről és osztályotokról, hanem sokkal bensőségesebben foglalkoznátok velük! És aztán néhány fontos szabály: Aludjunk többet! Mozogjunk többet! Fordítsunk több időt magunkra! Annak, hogy magunkat jól érezzük a bőrünkben, az egyik legfontosabb összetevője a minőségi idő, amit együtt tudunk tölteni szeretteinkkel.

A könyvről itt talál infókat.

Forrás: HVG.hu

Mit tennél, ha nem félnél ?

Nehéz helyzetekben, vagy komolyabb döntés előtt állva végiggondoljuk a lehetséges kimeneteket, és előfordul, hogy a jövővel kapcsolatos várakozásainkat beárnyékolja az aggodalom, vagy a félelem. A félelem blokkolja a gondolkodásunkat, ilyenkor nagyon nehéz a legjobb formánkat hoznunk, vagy megtalálni a legoptimálisabb döntést. Habár a lehetséges veszélyek bekövetkezési valószínűsége vélhetően nagyobb mint nulla, sokszor mégis vagy túlbecsüljük a kockázatokat, vagy alulbecsüljük saját erőforrásainkat, lehetőségeinket. Egy Mark Twaintől származó mondás jut erről eszembe, ami valahogy így hangzik: „Szörnyű dolgokat éltem át az életemben. Ezek közül néhány valóban meg is történt.”

De ennél a mondásnál még tanulságosabb az alábbi történet.

„Volt egy ember, aki mindig nyugtalanul aludt. Sokszor megtörtént, hogy rosszat álmodott, és ilyenkor futásnak eredt az erdőben, s csak futott, futott, mintha menekülne valami elől. Egyszer egy közelben élő másik törzsnél kötött ki, és lerogyott az első sátor elé. Egy bölcs öreg élt abban a sátorban, és amikor reggel rátalált a kimerült férfira, megkérdezte tőle, mit keres itt. A férfi elmesélte visszatérő álmát, amelyben egy hatalmas farkas rohan felé kitátott szájjal, benne hatalmas fogakkal, és annyira közel jön hozzá, hogy még a leheletét is érzi. – Vajon miért fut feléd a farkas? – kérdezte a bölcs öreg. – Hogy megegyen – válaszolta a férfi. – Hát az meg hogy lehet? – csodálkozott az öreg. – Hiszen ez csak egy álom, ott nem lakhat jól veled! Különben is, ahogy elnézem, elég régóta fut, és még mindig életben van. Valami más táplálja őt, nem pedig te! Mi lenne, ha egyszer bevárnád, és megkérdeznéd, mit akar tőled?

A férfi megfogadta a tanácsot, és aznap éjjel lefekvés előtt elhatározta, megkérdezi a farkast. Amikor eljött az álom, és megérezte a farkas leheletét, nem indult futásnak. Szembefordult a farkassal és megkérdezte: – Miért üldözöl engem?

A farkas leült, és így szólt: – Mert az a feladatom, hogy tanítsalak. Most már készen állsz rá”

Habár a „jobb félni, mint megijedni” mondásnak is komoly üzenete van, mégis sok olyan döntési helyzet adódhat az életben, ahol szükség lehet arra, hogy a kockázatokat racionálisan, eltúlzott félelmektől mentesen tudjuk értékelni. Le akarunk szokni a dohányzásról, de félünk, hogy el fogunk hízni. Jól kell teljesítenünk egy vizsgahelyzetben, de bizonytalanok vagyunk önmagunkban, a tét pedig túl nagynak tűnik.  Sokat vállaltunk magunkra, és úgy érezzük, összecsapnak felettünk a hullámok. Esetleg sodródunk egy nem teljesen kielégítő kapcsolatban, mert félünk, hogy egyedül maradunk… Halogatjuk a fogorvosi vizsgálatot mert félünk a gyökérkezeléstől, foghúzástól, injekciós tűtől… Sokféle nehézség jöhet szembe, és ilyenkor jól jöhet a régi történet bölcsessége. Valóban ennyire limitáltak a lehetőségeid? Tényleg akkora az a tét? Tényleg olyan veszedelmes az a „fenevad”? Ahhoz, hogy megoldást tudjunk találni:
össze kell szednünk a bátorságunkat, túl kell lépnünk önmagunkon és szembenézni a félelmünkkel;
fel kell kutatnunk, újra megtalálnunk erősségeinket, amikre támaszkodhatunk, és amelyek segítségével újra kezünkbe vehetjük az irányítást;
előfordulhat, hogy érdemes valami újjal próbálkoznunk, olyannal, amit még nem próbáltunk;
a lehetséges veszélyeket számba véve tervet kell kidolgoznunk a kockázatok csökkentésére.

A helyzetértékelést, és az esetleges eltúlzott aggodalmak eloszlatását segítheti, ha jó kérdéseket teszel fel magadnak. Mit tennél, ha nem félnél? Mit tennél, ha tudnád, hogy nem vallhatsz kudarcot?                                                                                                                                             Forrás: fineminding.hu

 

 

 

Csodálatos hatással van a ‘Miatyánk’ imádság az emberi testre!

A gyűlölet és a féltékenység a félelemből ered. És a félelemből számtalan rossz dolog születik, amelyek károsan befolyásolják az életünket. A félelem legjobb ellenszere a szeretet, a hit, a megértés, amelyek kivezetnek minket a sötétségből, és megszabadítják testünket a dühtől, amely az egész lényünket megmérgezi. Ennek véget kell vetni, mert különben többféle betegséggel fogjuk szembe találni magunkat. Minden atom saját energiával rendelkezik, amelyek kölcsönhatásban vannak a Univerzum összes atomjával. A fizikai és lelki megtisztulás azért fontos, mert így sokkal több ideig tudunk egészségesek maradni.

Edgar Cayce szerint az endokrin mirigyeknek nagyon nagy szerepük van az egészség megőrzésében, ezért különösen oda kell figyelni erre a területre. A félelem, a düh, az irigység mind-mind olyan negatív érzelem, amely a sejtjeinkre, belső elválasztású mirigyeinkre, sőt szinte az összes szervünk működésére is károsan hatnak.

Cayce úgy tartja, hogy az agyalapi mirigy működése szorosan kapcsolódik a fényhez, és leginkább csendben képes fejlődni. A tobozmirigy szabályozza a fogantatást, a pajzsmirigyek akkor válnak aktívvá, mikor fontos döntést kell meghozni. A csecsemőmirigy a szívműködéssel kapcsolatos. A mellékvesék az érzelmi központunkat jelképezik. A Leydig-sejtek a férfi-nő kapcsolat egyensúlyára vonatkoznak.

A gyógyulást akkor érhetjük el, ha a csakrákat tisztító, pozitív energia áramlik át. Ezt rendszerint meditációval és/vagy imádkozással érhetjük el.

Miatyánk!

Cayce tanulmányaiban kifejtette, hogy a Miatyánk imádság mondása közben egyes szavak gyógyító mantrákként hatnak, tehát a rezgésszámuk megegyezik az előbb felsorolt mirigyek, sejtek rezgésszámával, így tisztulást, jobbulást idézve elő a szervezetben.

E szerint a:

  • “Mi atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved”, a toboz mirigyre van jó hatással.
  • A “jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”, a pajzsmirigyekre hat.
  • A “mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”, ez a hormonális és szex csakrákra érvényes.
  • “És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”, a mellékvesékre, azaz érzelmi központunkra van pozitív hatással.
  • “És ne vígy minket kísértésbe”, ez a Leydig-sejtekre vonatkozik.
  • “De szabadíts meg a gonosztól”, a mondat a csecsemőmirigyet érinti.
  • Végül a “Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké ámen” zárómondat a pajzsmirigyek, az agyalapi mirigy és a toboz mirigy tisztulását segíti elő.

Forrás: Filantropikum.hu

A csendes tragédia amiről senki sem beszél, pedig gyerekeinket érinti

Annak idején Kopp Mária, magyar orvos, pszichológus, egy magán beszélgetésben azt mondta, hogy Európát nem a harmadik világháborútól, hanem a semmittevésben felnövő, saját kontrollálatlan vágyainak odavetett generációktól félti!

Sajnos felnőtt egy olyan generáció melynek egy részét nem lehet feladatokkal terhelni, mert ö azt unja, s mindjárt tovább áll! Ezek a fiatalok mivel kitartó munkát se az iskolában, se az életben nem végeztek ezért nem is tudnak maguknak parancsolni, más véleményét még kevésbé elfogadni, így a házasságban, családi életben, de a munkahelyen is nagyon sok kudarccal találkozva megkeserednek. Érdemes az alábbi írást ilyen szempontból elolvasni!

Ne okozzunk szeretetből, könnyelműségből maradandó kárt gyermekeinknek!!Szomorú szívvel, Csaba t. – A mostani kor otthonaiban van jelen ez a csendes, de annál szomorúbb tragédia, mely a szemünk láttára ragadja el a nekünk legkedvesebbet: a gyermekeinket. Gyermekeink ugyanis szörnyű mentális állapotban vannak! A legutóbbi 15 év statisztikájából egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermekek pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek: – minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved,- a figyelemhiányos rendellenességek száma 43%-kal nőtt,- a serdülőkori depressziós betegségek száma 37%-kal nőtt,- a 10-14 évesek gyermekek körében az öngyilkossági arány 200%-kal nőtt.- Igen, az a valóság, hogy, bár fáj ezt saját magunknak is bevallani, mi, egyedül MI szülők vagyunk a hibásak, nekünk kell segíteni a gyermekünknek.

A modern kor gyermekei nem élik meg az egészséges gyermekkor élményét, amihez tartozik például:- érzelmileg elérhető, megközelíthető szülők,- egyértelműen meghatározott határok és erkölcsi minta, felelősség,- kiegyensúlyozott étrend és megfelelő mennyiségű és minőségű alvás,- megfelelő mennyiségű szabadban eltöltött aktív mozgás,- kreatív játékok, a közös, önfeledt szabadidő eltöltése.Ehelyett a gyerekek ezt látják:- örökké elfoglalt szülők,- a végletekig kényeztető szülők, akik mindent megengednek a gyermeküknek,- az érzés, hogy „nem kellesz senkinek”,- kiegyensúlyozatlan étrend és hiányos alvás,- „otthonülős” életmód.- Végtelen stimuláció, technológiára alapuló szórakoztató eszközök hada, az igények azonnali kielégítése. Hogyan lenne lehetséges, hogy ilyen körülmények között egy mentálisan egészséges gyerek nőjön fel? Természetesen sehogy…- Az emberi természetet nem lehet megvezetni, becsapni: a szülői nevelést nem lehet megkerülni sehogy sem.

Ahogy látjuk, ennek hiánya egyszerűen szörnyűségekhez vezet. Az igazi gyermekkor elvesztéséért, vagy meg nem éléséért később hatalmas árat fizet maga az áldozat: az érzelmi jóléte kerül veszélybe.- Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünknek valóban egészséges és önfeledt gyermekkora legyen, akkor vissza kell térnünk egészen az alapokig. Még nem késő! Íme, ezeket kell a szülőknek megtenni:- Állítsunk fel korlátokat, közben ne feledjük: mi a gyermekeink szülei és nem barátai vagyunk.- Azt biztosítsuk a gyermekünknek, amire szüksége van, és ne azt, amit szeretne. Nem kell félni nemet mondani az igényeire, ha azok ellentétben állnak a szükségessel.- Biztosítsunk számára egészséges ételeket és korlátozzuk a nassolást.- Naponta legalább egy órát töltsünk a természetben.- A családi, közös vacsora alatt felejtsük el az elektronikai eszközök nyomogatását.- Rendes, asztali játékokkal játsszon a gyerek.- Minden napra kapjon a gyerkőc valamilyen feladatot, például: beágyazás, a játékok összeszedése játék után, kiteregetés, táskák elrendezése, megterítés stb.- Minden nap ugyanabban az időben feküdjön le a gyermek, és tiltsuk meg neki, hogy az ágyba vigye a különböző eszközöket, tárgyakat.- Tanítsuk meg a gyermekünknek a felelősségtudatot és az önállóságot. A kis sikertelenségektől ne védjük meg őket.

Ezzel megtanítjuk megbirkózni a nehézségekkel, leküzdeni az akadályokat.- Ne csomagoljuk össze, illetve hozzuk a gyermek helyett az iskolatáskát. Ne vigyük neki az iskolába az otthon hagyott ételt, házi feladatot stb. Ha elmúlt 5 éves, ne tisztítsuk meg neki a banánt se. Tanítsuk önállóságra. Tanulja meg, mi az a türelem, és adjunk neki esélyt, hogy a szabad idejét valóban szabadon töltse el. Ezalatt kissé unatkozhat, mely arra sarkallja majd, hogy alkotó tevékenységet végezzen.- Az élet ne csak szórakozásból álljon.- Ne vegyük körül gyermekünket állandóan technikával, hogy addig se unatkozzon.- Semmilyen oda nem való tárgy se legyen az asztalon, amikor étkezésről van szó. Akkor sem, ha autóban vagy étteremben ül, vagy akár az üzletben vagyunk vele. Ezzel arra ösztönözzük a gyermek agyát, hogy gondolkozzon és kitaláljon valami unaloműzőt.- Legyünk ne csak fizikálisan, de emocionálisan is elérhetőek gyermekünk számára. Tanítsuk meg gyermekünknek, mik is azok a szociális készségek.- Ne a telefonon lógjunk, gyermekünkkel beszélgessünk.- Tanítsuk meg gyermekünknek, hogyan birkózzon meg a haraggal és az ingerültséggel.- Tanítsuk meg gyermekünket kezet fogni, helyet átadni, megosztani valamit, együttérezni, illetve megfelelően viselkedni az asztalnál, vagy beszélgetés közben.- Tartsuk vele az érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, pusziljuk meg, csiklandozzuk meg, olvassunk neki, táncoljunk vele, ugráljunk vele, kússzunk-másszunk együtt.- Változtatni kell eddigi szemléletünkön, különben az egész utánunk következő generáció pirulákon fog élni. Még nem késő, de az idő egyre csak fogy és fogy…

Kéry Mihály

Forrás: Közszolgálat.com

Igazi példakép – 9 évesen kezdte, ma 14 milliárd …

Az egész világ példát vehetne erről a fiatalemberről, ugyanis 9 éves kora óta folyamatosan ülteti a fákat, ma már több mint 14 milliárd fánál tart! Ismerkedjünk meg vele közelebbről! Felix Finkbeiner azért kezdte el a projektet, mert észrevette, hogy rengeteg fától szabadítják meg az emberek a világot, tudta, hogy ennek nem lesz jó vége. Mindössze kilenc éves volt, amikor kitűzte magának a célt: vissza kell állítani az erdőket!

Gyerekeket nagyon ritkán hívnak meg az ENSZ közgyűlésére, Felix, a német csodakölyök viszont már sokadszorra állt fel a pódiumra, hogy a klímaváltozásról beszéljen. Beszédében elmondta, hogy mind a gyerekek, mind pedig a felnőttek tudják, hogy mi lenne a megoldás, azt viszont senki nem tudja, hogy miért cselekednek csak nagyon kevesen.

Szerinte három lehetséges opció lehet a tétlenségre, az egyik a jövő több perspektívában való értelmezése. A felnőttek számára ez a kérdés tudományos, a gyerekek számára pedig a túlélést jelenti a jövő. A második opció a klímaváltozás megkérdőjelezése, a harmadik opcióra pedig egy állatokkal kapcsolatos példát hozott fel: ha hagyjuk, hogy például egy majom válasszon, hogy most kér egy banánt, vagy később hatot, a majom mindig az elsőt fogja választani.

Ebből azt kell levonni tanulságként, hogy mi gyerekek nem bízhatunk abban, hogy a felnőttek egyedül mentik meg majd a jövőnket, saját kezünkbe kell vennünk az irányítást! Amikor ezeket a szavakat mondta, Félix már negyedik éve volt egy környezetvédelmi mozgalom vezetője, amely globális méretűvé nőtt azóta.

Felix mára 19 éves lett és az ENSZ közreműködésével megalapította a Plant for the Planet nevű csoportot, a tagok között leginkább 9 és 12 év közötti gyermekek vannak, összesen több mint 55000-en. A szervezet 130 országban 14 milliárd fát ültetett el, a cél viszont az, hogy elérjék az egy billiót, ami összesen 150 fát jelentene fejenként a Földön élő összes ember számára. A szervezet ezen kívül elsőként kezdte el a teljes körű, globális faszámlálást, amely most segíti a NASA folyamatban lévő tanulmányait az erdők széndioxid-elnyelő képességéről és az ezekben rejlő lehetőségekről.

Minden a jegesmedvékkel kezdődött

A Münchentől délre fekvő településen, Uffing am Staffelsee-ben hallott egy iskolai előadást Felix a klímaváltozásról. Kilenc évesen ez az előadás teljesen megváltoztatta az életét, leginkább azért, mert a klímaváltozás számára ekkor azt jelentette, hogy kedvenc állatai, a jegesmedvék nagy veszélyben vannak. A Google kereső terelte el Wangari Maathai, kenyai nő történetéhez, aki a kopár földből sűrű erdőt hozott létre nagyjából 30 millió facsemete elültetésével. Tettéért 2004-ben Nobel-díjat kapott. Ekkor rájött Felix arra, hogy itt nem csak a jegesmedvékről van szó, hanem sokkal inkább az egész emberiségről, és az emberiség megmentéséről.

Felix megkérte tanárát, hogy az egész iskolai közösségnek tartsa meg előadását, két hónappal később pedig elültette első vadalmafáját az iskola bejáratánál. Kitűzte magának a célját is, mely szerint rövid időn belül egy millió fát szeretne elültetni Németország területén. A média által pedig hamar elterjedt a fiú híre.

Egy kis idő után Felix arra ébredt, hogy beszédeket mond az Európai Parlamentben, később Norvégiában és Dél-Koreában, többnyire ENSZ-konferenciákon. 2011-ben, 13 éves korában mondott beszédet New Yorkban, szintén egy ENSZ-konferencián, ekkor már az egymilliomodik fát Németországban és hivatalosan is elindította a Plant for the Planet nevű mozgalmat saját weboldallal és egyetlen alkalmazottal, aki ő maga volt.

Az ENSZ pedig gondoskodására bízta az Egy Milliárd Fa kampányt is, sokan mondták az ENSZ-tagok közül, hogy lenyűgözte őket a fiatalember, beszédeivel és tetteivel egyaránt, sokan szeretnének arra a szintre eljutni, ahol ő van.

Felix a szkeptikusoknak, akik megkérdőjelezik a klímaváltozás tényét, elmondta, hogy ha követi mindenki a tudósok utasításait, és esetlegesen kiderül húsz év múlva, hogy nem volt igazuk, akkor sem követtünk el hibát, de ha húsz év múlva derül ki, hogy nem a szkeptikusoknak volt igazuk, akkor már nem is tudunk cselekedni, mert késő lesz!

Jelenleg is zajlanak nagy faültetési munkálatok, a Yucatán-félszigeten például eddig 300 000 őshonos fát ültettek el, 2020-ra pedig 10 milliót szeretnének.

Forrás: Agro oldal.hu

AMIKOR A SAS MEGÖREGSZIK, BÁMULATOS DOLGOT MŰVEL!

Amikor a sas eléri a megközelítőleg 40 éves kort, a karmai hosszúak és görbék lesznek, nem teszik lehetővé, hogy elkapja a prédáját. A csőre is túl hosszúvá és görbévé válik, így már enni sem tud. A szárnyán és a mellénél lévő tollak sűrűek és nehezek lesznek, ami megnehezíti a repülést.

Ekkor ő a szikla tetején lévő fészke felé repül és a csőrével elkezdi ütögetni a sziklát, amíg a csőre le nem esik… majd utána kivárja amíg újra megnő a csőre. Ezután a karmait tépi ki… Mikor az új karmai is kinőnek, arra használja őket, hogy kitépje a megvastagodott tollait a mellkasáról és a szárnyairól. 5 hónap fájdalom, éhezés és szenvedés után újra erős a csőre, élesek a karmai és könnyedek a tollai, a sas akár 30 évet is élhet még és újra el tudja kapni a prédáit.

Az ember életében is vannak olyan változások, amelyeken keresztül kell mennie ahhoz, hogy újra boldog életet élhessen. A változások sokszor fájdalommal, félelemmel és kétségekkel teliek. A régi emlékek és megszokások lassan elhalványulnak és helyet hagynak az új és boldog élmények számára.

A múlt terheinek elengedése lehetőséget kínál arra, hogy folytassuk az életünket és örüljünk neki, mindenre felkészülve, ami ránk vár még az életben.