ClassBox – ismertető a fotók feltöltéséről és megosztásáról

Ebben a bemutatóban arról kapsz tájékoztatást, hogy szülő, tanár vagy diákként, hogy tudsz magadnak fotókat feltölteni, megosztani az osztályoddal, vissza vonni a megosztásodat, illetve a mások által az osztályba feltöltött fotókat magadnak lementeni vagy ha sértő a fotókat, kifogásolni.

www.classbox.me

ClassBox ismertető – Ahol bemutatjuk a “Tanár regisztrálja a tanulót” esetet

Ez a videó abban ad segítséget, hogy levezeti a folyamatot, hogy mi történik amikor a tanár akarja összeállítani az osztályát úgy, hogy Ő tölt ki egy egyszerű adatlapot. Ezt követően, a CB rendszer generál ideiglenes adatokat a belépéshez a diáknak és a szülőnek.

www.classbox.me

ClassBox ismertető – Bemutatjuk az “Üzenetküldés” funkciót

A ClassBox rendszerén belül üzeneteket küldhetnek a felhasználók egymásnak osztályon belül, vagy akár osztályon kívüli tagoknak is. Az osztályon belül is lehet konkrét személynek, vagy csoportoknak küldeni üzenete vagy akár csatolt file-okat. Ez alkalmassá teszi ezt a funkciót arra is, hogy személyre szabott levelezésben adhassa ki a tanár a feladatokat a diákjainak, és a diák az elvégzett feladatot, személyesen a tanárának küldheti vissza.

www.classbox.me

ClassBox ismertető – A szülő belépése a tanát által generált PDF adatokkal

Ebben a videóban azt mutatom be, hogy a szülő hogy tud belépni akkor, ha a regisztrációt nem ö csinálta meg, hanem a gyermeke tanára kezdeményezte a gyermek egy a szülő regisztrációját. Ebben az esetben, egy a rendszer által generált ideiglenes adatokkal tud belépni a szülő és a gyerek is, amit a szülő a későbbiekben módosíthat.

www.classbox.me

ClassBox ismertető – A belépéskor és a böngésző használatánál felmerülő eseti hibák

Ebben a videóban olyan eseti hibákról van szó, amikor ugyan abban a böngészőben, két külön ablakban szeretne valaki, mondjuk szülőként és diákként is belépni egyszerre. A másik eset amikor valaki összekeveri a belépési és a regisztrációs felületet.

www.classbox.me

A világ legboldogabb országában az iskolai tananyag része az empátiára nevelés

Rengeteg kutatás és tanulmány szól arról, hogy a mostanában felnövő fiatalok számos nehézségének és problémájának az az egyik oka, hogy kevésbé empatikusak, mint évtizedekkel korábban élt társaik.

Az empátia, azaz a képesség, mely révén képesek vagyunk más emberek meg általában élőlények szempontjait és helyzetét megérteni és átérezni, a pszichológusok szerint visszahatva működik, és saját boldogságunk egyik forrása is.

A Quartz ír most részletesen arról a dániai projektről, amely célja, hogy minél empatikusabb emberek kerüljenek ki az iskolából. A dánok igyekezetére érdemes figyelni, mert boldogságkeresésben igen sikeresek: egyes felmérések szerint a nemzetek közötti összehasonlításban ők a világ legboldogabb emberei.

Dániában a nemzeti alaptanterv része lett az empátiára nevelés: minden 6 és 16 év közötti gyerek heti egy órában empátiaépítő órán vesz részt.

Ezeken az órákon a diákok egyszerűen átbeszélik, milyen konfliktusok vannak az osztályon belül, van-e valaki, akit bántottak a többiek, van-e valamilyen megoldatlan problémájuk. A cél az, hogy közösen találjanak megoldás, és minden lehetséges nézőpont felszínre kerüljön.

„Ha elismernek, akkor leszel valaki” – mondja a dán gyermeknevelési technikákról könyvet is író Iben Sandahlm. Korábban ő maga is tanított, és azt álltja, ez az óra volt minden hetének csúcspontja. A cél az volt, hogy biztonságos teret teremtsenek a gyerekeknek, ahol minden problémával elő lehet állni, és ahol megtanulják, hogyan párosítsanak különféle nézőpontokat egy-egy téma mellé.

Nem újkeletű oktatási programról van szó, 1870-ben már létezett ilyen módszer az országban. Az empátiaóra 1993 óta az oktatási törvény része. És nem csak a diákoknak, de a tanároknak is segít: Sandalhm elmondása szerint ezek a beszélgetések a tanároknak is sok információval szolgálnak, mennyire sikeresek bizonyos oktatási kisérleteik, mennyire tudják bevonni a gyerekeket az órákon.

Butaság lenne egyedül az empátiára neveléssel magyarázni a dán boldogság titkát: a Quartz kitér arra is, hogy a dánoké a világ egyik legjobban teljesítő gazdasága, erős szociális állammal, kiváló egészségüggyel és oktatással, és még így is a világátlag fölött van a mentális gondokkal küzdő lakosok száma.

A boldogság összetett fogalom, nem lehet megtalálni a „kulcsát”, nem lehet egyetlen tényezőre fogni a létét. Az azonban biztos, hogy az empátia képessége segíthet abban, hogy boldogabb és magabiztosabb felnőttek legyenek a gyerekeikből.

Forrás: 444.hu

Egy innovatív Pedagógus az egész osztály életét megváltoztatja

A ClassBox fejlesztésekor számunkra mindig meghatározó a felhasználóink szakmai és emberi véleménye. Az alább idézett levél, amit egy pedagógus küldött a közelmúltban új erőt és hitet adott nekünk is, hogy van értelme hinni és a ClassBox fejlesztésén dolgozni. Hinni abban, hogy a magyarországi iskolai közösségekben is van igény egyfajta változásra.

Mi abban hiszünk, hogy az egyén értékei egy közösségbe fektetve hozzák meg a legtöbb hasznot. Hiszünk abban, hogyha a közösség tagja értékelik, elismerik egymást, az olyan “szunnyadó” energiákat szabadít fel a közösségen belül, ami “csodákra” képes.

A ClassBox fejlesztések célja: teret adni a közösségi együttműködésre, és teret adni egymás pozitív megerősítésére, hiszen mindenki ezt az elfogadást és elismerést szomjazza, legyen az gyerek, szülő vagy tanár.

A következő levelet egy olyan csodálatos Pedagógus küldte, aki aktívan használja a ClassBox alkalmazást az osztályában, és az innovatív hozzáállása meg is hozta a gyümölcsöt a közösségüknek. (… és mint tudjuk, a gyümölcséről ismertetik meg még a fa is :)

A levél: “

Kedves ClassBox Csapat!

Igazán örömmel és önzetlenül segítünk, mert számunkra az a legnagyobb ajándék, hogy Ti/Önök vannak, léteznek, dolgoznak értünk. Mi már több virtuális osztályteremmel barátkozgattunk (Edmodo, ClassDojo), de a Classbox az igazi.  Imádjuk, mert magyar, egyszerűen kezelhető, gyerekközpontú, nincs tele fura ijesztő (gusztustalan) figurákkal és az egymás megajándékozása érmékkel, amitől -“Te” érzed magad többnek, teljesebbnek- végre közösséggé formálta a kis csapatunkat (régi vágyam!), abszolút fergeteges ötlet.A tanulóink feléledtek, aktívak, egymásra figyelnek és segítenek, amiben csak tudnak. Ez számunkra a legnagyobb ajándék.

Köszönjük szépen a folyamatos segítséget, támogatást is!

További eredményes munkát kívánunk a “Legeslegjobb”csapatnak!!!

Kőbányai Széchenyi István Magyar-Német Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola 

4/B osztály

Do Dinh Hainé Erzsébet (Pedagógus)


Könnyebben motiválhatóak a diákok, mit hittük – legalábbis egy friss kutatás szerint

A dicséret jobb viselkedésre, nagyobb figyelemre ösztönzi a diákokat, mint a büntetés – állapította meg egy új amerikai kutatás.

A kutatók három évet töltöttek 2536 diák osztálytermi viselkedésének megfigyelésével Amerika-szerte. A gyerekek életkora az óvodástól 12 éves korig terjedt. Az Educational Psychology folyóiratban publikált tanulmány szerint a gyerekek 20-30 százalékkal jobban figyeltek az órán, ha a tanárok többször dicsérték, mint szidták őket.

A Paul Caldarella által jegyzett tanulmányon dolgozó kutatócsoport Missouri, Tennessee és Utah államban 19 általános iskolában ült be 151 osztályba. Az osztályok felében a tanárok a CW-FIT elnevezésű viselkedésfejlesztési programban dolgoztak. A programban a diákoknak elmondják, hogy milyen viselkedést várnak el tőlük az órákon, és ha eszerint dolgoznak, jutalmazzák őket. A többi osztályban a tanárok a megszokott eszközökkel fegyelmezték a gyerekeket.

A kutatás megállapította, hogy a dicséret és a megrovás aránya összefüggésben áll a diákok órai koncentrációjával. Más szavakkal: a tanár minél többször dicsérte és minél kevesebbszer szidta a gyerekeket, annál jobban figyeltek rá vagy dolgoztak a feladataikon – ismertette az eurekalert.org tudományos portál.

A dicsérettel ösztönzött diákok 20-30 százalékkal jobban viselkedtek és dolgoztak az órákon, mint azok, akiknek a legkevesebb dicséretben volt részük a szidásokkal szemben. Ezt az összefüggést mindkét vizsgált osztálycsoportban megfigyelték.

“Sajnos korábbi kutatásokból kiderült, hogy a tanárok gyakran hajlanak arra, hogy a rossz viselkedésért megszidják a gyerekeket, és ez többször fordul elő, mint hogy megdicsérnék őket a jó viselkedésért, ami aztán rossz hatással van az osztály és az egyes diákok viselkedésére” – magyarázta Caldarella, a Brigham Young Egyetem kutatója.

“A dicséret a tanár egyik visszajelzése, és a diákoknak szükségük van erre, hogy megértsék, milyen viselkedést várnak tőlük és milyen viselkedést jutalmaz a tanár” – fűzte hozzá.

A kutatás szerint a diákok feladataikra koncentráló viselkedése akkor is elérte a 60 százalékot, ha a dicséret és a szidás aránya egyforma volt. És ha az arány eltolódott, és a gyerekek dupla annyi dicséretet kaptak, mint szidást, még jobban alakult a helyzet az osztályban. 

A tanulmány hangsúlyozza, hogy a dicséret hatékony eszköz a tanár arzenáljában, arra ösztönzi a gyerekeket, hogy jobban dolgozzanak, különösen azokat, akik tanulási nehézséggel küzdenek vagy gyakran rendetlenkednek órán. Korábbi tanulmányok azt is igazolták, hogy összefügg a gyerekek órán eltöltött ideje a tanulásban nyújtott előmenetelükkel. Ez alapján a dicséret a tanulást is segíti, és azt is, hogy a diákok jobb eredményeket érjenek el.

Forrás: Eduline.hu

Hadd féljenek, haragudjanak, szomorkodjanak a gyerekek

udatosítani, kibeszélni, gyakorlatokkal kezelni vagy előidézni. Így érdemes megélni az érzelmeket egy új könyv szerint, amely elsősorban gyerekeknek segít eligazodni az emóciók sokszor zavaros, kusza, félelmetes világában.

„Könnyű figyelmen kívül hagyni a gyerekek érzéseit azzal, hogy a reményeik, félelmeik és álmaik nem olyan fontosak, mint a felnőtteké. Pedig a gyerekek nagyon intenzív érzéseket élnek át” – hangsúlyozza Dame Benny Refson, az iskolás gyermekek lelki egészségéért tevékenykedő brit nonprofit szervezet, a Place2Be alapítója. Nagyon fontos lenne, hogy ezekkel a belső élményekkel a gyerekek tudjanak mit kezdeni, amit csak úgy lehet megkönnyíteni a szakértő szerint, ha a felnőttek minél korábban elkezdenek beszélgetni velük az átélt érzelmeikről, bármennyire is nehéz tud ez lenni olykor.

Ezt a helyzetet próbálja megkönnyíteni Elinor Greenwood Mit érzel? című új könyve, amely színes tablóival, könnyen befogadható, mégis szakszerű üzeneteivel tulajdonképpen a szülő helyett magyarázza el a gyereknek, amit az érzelmekről tudni kell és érdemes. A már akár hétéves kortól is kézbe adható kötet fő célja – ha nem is olyan meseszerűen dramatizálva, mint az Agymanók című sikeres animációs filmnek –, hogy az alapérzelmekkel képbe hozza olvasóit.

A boldogságról, a dühről, a félelemről és a szomorúságról nemcsak azt fontos tudatosítani, hogy melyik testrészben (a végtagokban, a torokban, a gyomorban vagy épp a fejben) váltanak ki fizikai reakciókat, hanem hogy az agyban miként születnek meg. Akár a felnőtteknek is tanulságos a „talamusz”, „hippokampusz” és „stresszhormon” kifejezések egyszerű és látványos magyarázata.

Mi minden a boldogság?

A gyerekeknek pedig az, hogy megtudhatják: minden érzelem fontos, még a negatívak (és ezért a felnőttek által sokszor elítéltek) is. A düh, a félelem és a szomorúság is az élet természetes velejárói (például a túlélésben segítenek), és ezektől lesznek az emberek önmaguk. Éppen ezért nem szabad félni a kimutatásuktól, hiszen érzelmek nélkül olyanok lennénk, mint a robotok, másrészt az érzelmek segítik egymás megértését is. Általuk megismerhetjük önmagunkat, és mélyebb kapcsolatokat tudunk kialakítani másokkal.

Helyesen relaxálni© Shutterstock

Az egyes alapérzelmek részletes bemutatása azonban nem szorítkozik pusztán tudományos ismeretterjesztő területre (például a boldogságot szabályozó négy hormon, a dopamin, szerotonin, endorfinok, oxitocin bemutatására vagy a bél-agy tengely működésének elmagyarázására), hanem nagyon praktikus, gyakorlatorientált szempontokat is felvet. Egyebek mellett olyanokat, hogy mi mindentől válhatunk boldoggá. A kutatások szerint például még a tettetett mosoly során is termelődnek boldogsághormonok. De a szabadban való mozgás, a boldog emlékek felidézése, a nevetés, a barátokkal töltött idő, vagy egyszerűen az, ha valamiért (mondjuk az élet apró örömeiért vagy akár a saját tulajdonságainkért, az elvégzett munkánkért) hálásak vagyunk, az mind hozzájárul ahhoz, hogy boldognak érezzük magunkat.

Számoljunk tízig

A düh jobb megismerése érdekében elsősorban azt kell már gyerekkorban világosan látni, hogy igen komplikált érzés, amelynek sokszor csak a felszíne látszik, de a mélyben, a hátterében sok minden lehet, amit fel kell deríteni, hogy kezelni tudjuk. A „kezelésben” – az okok feltárásán túl – pedig olyan egyszerű tevékenységek is segíthetnek, mint a séta, egy ölelés, a helyes légzés vagy a magunkban való tízig számolás. A kötet szerint fontos tudni, hogy akkor is dühös lehet az ember, ha csorbul az igazságosság-érzete, ugyanakkor az igazságosság nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanazt kapja. Hanem hogy „mindenki azt kapja, amire éppen szüksége van”.

Dühöt és félelmet is szülhetnek az olyan új helyzetek, amiket egy gyerek még nem ért. Ilyen például az egyre gyakrabban előforduló válás is egy családban. Düh a megjelenő „harmadikkal” szemben, félelem a biztonságos családi közeget megrendítő változásoktól. Miből fakadnak ezek az érzelmek, és mi a teendő velük – veszi sorra a kötet. Megoldást, mint bármely erős érzelem feldolgozásában, elsősorban az nyújthat, ha lehet beszélni ezekről egy megbízható felnőttel.

Virágot szagolni, gyertyát elfújni

Az érzelmek tudatosításában, megélésében vagy kezelésében a „kibeszélésen” túl sok egyéb technika is segíthet. A kötet megtanítja például, hogyan lehet egyszerű légzőgyakorlatokkal (mintha egy virágot szagolnánk meg és egy gyertyát fújnánk el), vagy jóga feladatokkal akár 1-2 perc alatt is helyesen relaxálni. De hasonló hatás érhető el a mindfulness (vagyis a tudatos jelenlétet erősítő) és a meditációs gyakorlatok révén is.

Utóbbiak között – a célközönséget szem előtt tartva – olyanokat említ a szerző, mint például, hogy képzeljük el, mit éreznénk az érzékszerveinkkel, ha valamely állat szaglását, látását vagy ízlelését kapnánk kölcsönbe. A szomorúság elűzésére pedig – az említetteken túl – olykor elég az is, ha tudatosítjuk, hogy egy kiadós sírás alkalmával a könnyek révén mennyi káros anyag távozik a szervezetünkből, egyszersmind mennyi fájdalomcsillapító és hangulatjavító hatású hormon termelődik.

Forrás: HVG

Hogyan segíthetjük szülőként a gyerekek tudatos internetezését?

Valahányszor a gyerekünk posztol egy képet valamelyik közösségi oldalon, adatot hoz létre. Minden egyes adattal egy kép alakul ki róla – hol járt, mit csinált, kivel volt. Szülőként segítsük a gyerekekben tudatosulni az adatgyűjtés tényét – javasolja Devorah Heitner ifjúsági- és médiaszakértő.

A tartalommegosztás gyakorló terep

A szülők gyerekük digitális lábnyoma kapcsán sokszor nem amiatt aggódnak, ami miatt kellene, és túlságosan a hátrányokra koncentrálnak. A gyerekünket akkor is felveszik majd a munkahelyre egyetem után, ha helyesírási hibák tarkítják a blogját, amelyet tizenkét évesen írt. A felnőtteknek arra kell ösztönözniük a fiatalabb generáció tagjait, hogy a tőlük telhető legjobbat nyújtsák, és olyasmit csináljanak, amire büszkék. Ez sokkal hasznosabb, mint megpróbálni „elleplezni” a vétkeiket és/vagy „tisztára mosni” a hírnevüket.

A megfelelő profilkarbantartás

Gyerekünkkel együtt legalább évente kétszer vagy háromszor végezzük el az összes közösségi platformon a profiljuk ellenőrzését, hogy lássuk, egy nyilvános keresés milyen eredményeket dob fel. A gyerekünk képeket és videókat oszt meg? Jó ötlet egy vagy két nagyobb keresőmotorral elvégeztetni a keresést. Ha olyasmit találunk, ami nem tetszik, számos megközelítés közül választhatunk. Kapcsolatba léphetünk azzal, aki posztolta a képet vagy szöveget, és megkérhetjük, hogy vegye le. Ha a bejegyzés a gyerek saját hírfolyamában jelent meg, akkor ő is el tudja távolítani. Ugyan nem tűnik el teljesen az internet archívumából, de azzal, hogy leszedjük, nagyobb az esélye, hogy idővel nem jelenik meg a keresési eredmények között.

Udvarias érintkezés az interneten

Gyerekeink online aktivitásával kapcsolatban tegyük fel az alábbi kérdéseket:

•  Muszáj reagálni egy olyan blogposztra, amellyel nem értesz egyet? Mikor jobb nem reagálni? 
•  Hogyan lehet illendően és tisztelettudóan kifejezni az egyet nem értést az olvasottakkal kapcsolatban? 
•  Amikor valamivel nem értesz egyet, bizonyítékokra támaszkodsz és logikus érvelésre építesz, hogy megcáfolj egy állítást? 
•  Mit tehetsz (vagy mit nem), amikor valaki rosszindulatú megjegyzést tesz valakire kommentben?

Ha már a kezdet kezdetén beszélgetünk a gyerekekkel ezekről, a probléma nem kerüli el a figyelmüket. Ugyanúgy menet közben kell beletanulniuk, de ehhez a beszélgetés vezérfonalat ad.

Hátrahagyott adatnyomok

Ugyan nem kerül pénzbe a közösségi platformok használata, mégis minden szolgáltatásért adatokkal „fizetünk”. Lehet, hogy elolvastuk, lehet, hogy nem, de bizony rákattintunk az „elfogadom” gombra, ami az adott platform felhasználási feltételeire vonatkozik. Ezek a dokumentumok direkt ilyen nehezen értelmezhetők, de a lényeg a következő: „Cserébe azért, hogy a platformunkat ingyen használhatja, beleegyezik abba, hogy a tevékenysége során keletkező adatokat felhasználhassuk.” Bár a közösségi oldalak üzleti modellje a felhasználói bizalomra épül, ezért nagy valószínűséggel nem érdekük bizalmunkkal visszaélni, de azért jó tudatában lenni azzal, hogyan használják fel az adatainkat. Így a megosztásainkat összhangba tudjuk hozni azzal, ami számunkra még elfogadható – és ezt tanítsuk meg a gyerekeinknek is. A legtöbb ilyen cég nem néz rá a posztjainkra – de automatikus programokat használ, amelyek kulcsszavak mentén összeszedik az információmorzsákat az általunk közölt tartalomból.

Helymegjelölés

Üljünk le a gyerekeinkkel, és nézzük végig a beállításokat, amikor létrehozzák vagy frissítik a fiókjukat. Lehet, hogy a helyzetünk megjelölése alapbeállítás, és még csak nem is gondoltunk erre! Gondoljuk végig közösen, miért nem feltétlenül jó ötlet minden egyes posztunk kapcsán mindenkivel tudatni, hogy épp merre járunk. Leszámítva a nyilvánvaló biztonsági kockázatokat, belegondoltak-e abba, hogy a bejelentkezéseikkel esetleg megbánthatják a barátaikat? A gyerekek sokszor azt a stratégiát választják, hogy nem valós időben osztják meg az élményeiket, így nem éreztetik másokkal, hogy kimaradtak valamiből. De a helymegjelölésből tudható, épp merre jártunk előző nap (vagy épp egy órája!), és ez problémákhoz vezethet barátok között.

A fenti cikk Devorah Heitner ifjúsági- és médiaszakértő Képernyőtudatos család című könyvének szerkesztett részlete. Hogyan teremthetünk egyensúlyt a képernyőidő és egyéb tevékenységek között? Miként tanulhatunk bele gyerekeink digitális életének mentorálásába? Hogyan alakíthatja gyerekünk kellő önállóság mellett, mégis biztonságban digitális szokásait? Deborah Heitner igyekszik ráébreszteni minket arra, hogy szülőként a mi dolgunk felelős digitális állampolgárrá nevelni gyerekeinket. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.

Forrás: HVG