Keveset bukfenceznek, agyilag túlpörögnek a mai gyerekek

A szakemberek szerint a mai gyerekek idegrendszerének sokkal több ingert kell feldolgoznia, és ehhez minél több mozgásra lenne szükség. Ehhez képest általában egy tanterembe zsúfolva, a szabad levegőn csak keveset tartózkodva töltik napjaikat az iskolában, ahol a 45 perces tanórák általában már ingerszegények számukra.

“A mostani gyerekek mások, mint a régiek. Sokkal több ismerettel kerülnek iskolába, mert már a korai időszakban sok információt gyűjtenek tévéműsorokból és filmekből, értenek a számítógéphez, a memóriájukban pedig rengeteg képet tárolnak. Ám a sok ismeret begyűjtése elveszi az időt a mozgástól, így e téren hátrányban vannak a korábbi generációkhoz képest” – mondja Gyarmathy Éva, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa.

Pedig a mozgásészlelésnek, a térérzékelésnek, a kézügyességnek vagy az egyensúly-érzékelésnek a szakemberek szerint kulcsszerepe van a kisiskolás teljesítményében. Az ujjak tudatos mozgatása például szerepet játszik az olvasásban, mert az ujjak által szerzett tapasztalatok válnak téri viszonyokká, amely által a betűk, számok, összefüggések felismerhetők. A bukfenc, a hinta, az egyensúlyozást fejlesztő gyakorlatok az idegrendszer harmóniáját, a koncentrációs képességet alapozzák meg.

Ugyancsak különbség a mai gyerekek és a korábbi generációk között, hogy a maiak nyelvi képességekben elmaradottabbak. Mivel vizuális világban élünk, a gyerekek fejében kevesebb nyelvi anyag van, de sokkal több kép. “Nem az a baj, hogy egy gyerek tévét vagy DVD-t néz, a baj a mennyiséggel van. Ha érdeklődnek valami iránt, nézzék meg, de mellette legyen mesélés, felolvasás is. Nem kell hosszan, de érdemes naponta 2-3-szor is felolvasni egy-egy rövid mesét. Ez ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy a nyelvi anyagból saját képzet alakuljon ki, ami a szövegértés alapja lesz” – mondja a pszichológus.

“A mai gyerekek ráadásul kevesebbet vannak szabad levegőn, többnyire kis helyiségekben bezsúfolódva töltik a napot. Másképp táplálkoznak, kisiskolások már kólát, idegrendszert stimuláló italokat fogyasztanak. Ezek a változások pedig visszahatnak a magatartásra, a tanulásra is” – mondja dr. Gereben Katalin, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar tanára.

Egy 45 perces tanóra ingerszegény egy mai gyereknek

“A mai gyerekeket rengeteg inger éri, idegrendszerüknek rengeteg információra kell reagálniuk. Miközben az agyuk állandóan pörög, információt dolgoz fel, a módszeres gondolkodás nem alakul ki. Az agy állandó pörgése miatt a mai gyerekek gyengébbek türelemben, késleltetésben és önkontrollban is. Ilyen szempontból az iskolát közelíteni kellene a mai gyerekekhez, ugyanis nem csak a hiperaktív gyereknek ingerszegény egy 45 perces tanóra” – mondja Gyarmathy Éva.

“Örök vita, hogy vajon a gyereket érő ingerek számát kellene csökkenteni, vagy az iskolát, a tanítási módszereket kellene változatosabbá tenni. Szerintem mindkettőre szükség van” – mondja Jávor Csaba, a pilisborosjenői Német Nemzetiségi Általános Iskolatanítója. “Mindenképpen szükség lenne arra, hogy a szülő is jobban odafigyeljen a gyerekre. Például hétköznap, normál körülmények között, ha szóban mesélek a gyerekeknek, jellemzően nem tudnak odafigyelni rá. De ha elmegyünk táborozni, a szabad levegőn 2-3 nap alatt lehiggadnak, és az ingerküszöbük lecsökken annyira, hogy áhítattal hallgatják a mesét” – mondja a tanító.

Lassan a diagnózissal!

“A tanulási probléma nagyon tág gyűjtőfogalom. Elképzelhető, hogy egy gyereknek azért vannak nehézségei az iskolában, mert nem lát vagy nem hall jól. De vannak, akiknél általános fejlődési lemaradásról van szó – ők a gyengébb képességű gyerekek. Akadnak, akiknek a környezeti, szociokulturális hátterük miatt vannak nehézségeik, másoknak a várandósság vagy a szülés során fellépett nehézségek miatt gyengébb az idegrendszerük. Vannak olyan gyerekek is, akiket egyszerűen nem érdekel a célirányos tanulás, végül pedig vannak speciális tanulási zavarokkal – diszlexiával, diszgráfiával, diszkalkuliával, figyelemhiányos hiperaktivitással – küzdő gyerekek, akik az iskolás korcsoport 5-8 százalékát teszik ki” – mondja Gereben Katalin.

Gyarmathy Éva szerint 8 éves korig nem ajánlott semmilyen tanulási zavarral kapcsolatos diagnózis felállítása, a gyermek agya ugyanis ekkor még különösen képlékeny, a hiányok egy kis odafigyeléssel, segítséggel könnyen korrigálhatók. Segítség nélkül azonban a hiány könnyen zavarrá alakulhat.

“Nem az a baj, ha a gyerek fejlődése eltér a többiekétől. A baj az, hogy ha valamilyen területen lemarad, nem kap segítséget” – mondja a pszichológus. Szerinte egészen kicsi kortól figyelni kell a gyerek mozgását, és ha valamiben a szülő ügyetlennek látja, a hiányosságot fejlesztéssel kell csökkenteni. “A mai gyerekeknek háromszor többet kellene ugrálniuk, bukfencezniük, labdázniuk, mint a korábbi generációknak, a részképesség-hiányosságokkal küzdő gyerekeknek pedig ötször több mozgásra lenne szükségük” – mondja Gyarmathy Éva.

“A legtöbb tanulási probléma alapja már óvodáskorban is látszik. Kulcsfontosságú, amit a gyerek az első hat évben otthonról hoz, és ebben jól látszik, hogy a mai gyerekeknél hiányosságok vannak. A szülők nem mesélnek, nem énekelnek eleget a gyerekekkel, nem mozognak, nem kirándulnak, helyette leülnek együtt a tévé elé. Pedig amennyit csak lehet, mozogni kellene a gyerekeknek” – mondja Jávor Csaba tanító.

A szülőknek továbbá szerepük van a gyermek önkontrolljának kialakulásában is, ami egy 45 perces tanóra végigüléséhez elengedhetetlen. “A belső fegyelem a külső fegyelem eredménye. Ha a szülő nem fegyelmezi a gyereket, nem alakul ki a belső irányítás. Szükségesek, de mértékkel kell bánni a korlátokkal, mert a túlzott külső dresszúra túlzott belső dresszúrává alakul” – mondja Gyarmathy Éva.

Minél több mozgásra van szükség

Mivel a gyerek nem csak a szemével, hanem a kezével és a testével is tanulja a látást, megismerést, sok tapasztalatra, mozgásra van szüksége, használnia kell a kezét például labdázással, gyurmázással, rajzolással. A mozgás, úszás mellett egészen kis kortól ajánlott valamilyen egyszerűbb stratégiai játék, táblajáték is. “Lehet az egy szimpla malom- vagy dámajáték, a lényeg, hogy megtanulja az irányokat, lépéseket, fejlődjön a gondolkodása. És természetesen sokkal izgalmasabb, ha azt a malmot nem a számítógépen játssza a gyerek, hanem esetleg magunk gyártotta táblán olyan kavicsokkal, amelyeket együtt gyűjtünk hozzá” – mondja Gyarmathy Éva.

Ha a gyereknek valamilyen téren úgynevezett részképességzavara van, az osztálytanító feladata a megfelelő szakemberhez (logopédushoz, gyógypedagógushoz, fejlesztő szakemberhez) irányítani. “De az igazi tanulási zavar – diszlexia, figyelemhiányos hiperaktivitás, diszgráfia – nagyon ritka, a legtöbb gyermeknél csak hiányosságok vannak, amelyek fejlesztő környezetben gyorsan eltűnhetnek. Kis odafigyeléssel a hiányból nem lesz zavar” – mondja a pszichológus.

“Én 1996-ban végeztem, és elmondhatom, hogy a főiskolán nem sokat tanultunk a tanulási zavarokról. Állíthatom, hogy a tanítók többségének nincs mélyebb tudása ezekről a problémákról. Ezért szerintem ajánlatos, hogy a tanító a problémás gyereket minél előbb szakemberhez küldje, akár már első osztályban, néhány hónap után” – mondja Jávor Csaba. Az osztálytanító a problémás gyereket a területileg illetékes tanulási képességeket vizsgáló bizottság elé küldheti, a speciális fejlesztést igénylő gyerekeknek pedig a nevelési tanácsadó hálózat ad segítséget. Nem minden iskola engedheti meg magának, de néhánynak már van saját gyógypedagógusa, illetve fejlesztő pedagógusa.

Forrás: Origo.hu

Egy kuka és papírgalacsinok: ezért fontos tanulni !

Egy szemeteskuka és néhány papírgalacsin segítségével adott zseniális leckét a társadalmi különbségekről egy tanár egy középiskolai osztálynak.

A tanár először adott a diákoknak egy üres lapot, majd arra kérte őket, hogy gyűrjék össze.

Ezután a padok elé, középre tette a szemeteskukát.

Majd így szólt: “Egy egyszerű játékot fogunk játszani. Ti vagytok az ország lakossága. Mindannyiótoknak van rá esélye, hogy meggazdagodjatok, és a felső tízezer közé kerüljetek.

“Ehhez csak annyit kell tennetek, hogy a kezetekben lévő papírgalacsint beledobjátok a kukába – és máris a felső tízezerbe tartoztok. De senki nem hagyhatja el a széket, amin ül.”

A hátsó sorban ülő diákok azonnal kiabálni kezdtek: “Ez nem igazság!” Látták, hogy az első sorban ülőknek sokkal nagyobb esélye van a pontos találatra.

Aztán mindenki próbálkozott, és – ahogy sejteni lehetett – a legtöbben az első sorokból találtak a szemetesbe (bár nem mindenki). A hátsó sorokból viszont csak néhány diáknak sikerült.

A tanár végül levonta a következtetést: “Minél közelebb ültetek a kukához, annál nagyobb eséllyel találtatok bele. Ez pont olyan, mint a társadalmi privilégiumok, kiváltságok. Észrevettétek, hogy kizárólag a terem hátsó részéből lehetett panaszt hallani a méltánytalanság miatt?”

“Akik viszont a terem elején ültek, közel a kukához, sokkal kisebb valószínűséggel voltak tisztában a kiváltságaikkal, amelyekkel eleve rendelkeztek. Csak azt a tíz lábnyi távolságot tartották szem előtt, ami elválasztotta őket a céljuktól.”

tanár így folytatta: “A ti dolgotok az – mint diákoknak, akik oktatásban részesülnek -, hogy tudatában legyetek a saját kiváltságaitoknak. És használjátok ki ezt a különleges kiváltságot, amit oktatásnak hívnak arra, hogy minden tőletek telhetőt megtegyetek annak érdekében, hogy nagy dolgokat érjétek el, de úgy, hogy közben kiálltok azok érdekében is, akik a hátsó sorokban ülnek.”

Forrás: BuzzFeed.com

 

 

Prof. Dr. Bagdy Emőke: A relaxáció nem valami spirituális humbug

Már hatévesen elkezdhetnénk megtanulni kezelni a stresszhelyzeteket, de az iskolai relaxációs program félreértelmezése és egyházi körök riogatása miatt a heti 30 perces lazítás mégsem került be a Nemzeti alaptantervbe. Bagdy Emőke szerint informálni kell a közvéleményt, és eloszlatni a félelmeket: a relaxáció nem valami spirituális humbug, hanem tudományosan megalapozott önfejlesztő módszer, amivel mindenki csak jól járhat. De miért nem akarják ezt a felsőbb, döntéshozó körökben?

Interjú:

hvg.hu: Mégsem került be a Nemzeti alaptantervbe (NAT) az a relaxációs program, ami kötelezővé tenné az iskolásoknak a feszültségeik kikapcsolását, a tudatuk és testük lazítását heti 30 percben. Az ön nevéhez fűződik a program, min bukott el?

Bagdy Emőke: Hiába vagyunk az egészségvédelem szempontjából már az utolsó órában, mégsem érett még meg rá az idő, hogy bevezessük. Nem volt hozzá előzetes felkészítés a pedagógusok közt, de főként nem volt ismertté téve a szülők számára. Nehéz tulajdonítások terhelik a relaxációt, és a lazításhoz kapcsolódó tudományos metódusokat. Kiderült például, hogy az autogén tréningről tévesen azt hiszik, a keleti kultúrából jön. Aki ezt kidolgozta, egy német, Schultz nevű pszichiáter volt, de őt is méltatlanul támadták. Számos félreértés és félremagyarázás övezi az egész programot. Tévesen értelmezik pl. a meditációt, amelyet valamiféle kártékony tudatmódosításnak vélnek.

hvg.hu: Említene néhány vádat és félreértést?

B. E.: Amikor felkínáltuk, hogy heti fél órában tanulhatják a gyerekek, és a tanároknak egy 40 órás tréninget biztosítottunk a metódus elsajátítására – amit amúgy több mint 200 pedagógus el is végzett –, akkor például olyan vádak érték a programot, hogy lehetetlen ennyi idő alatt felkészíteni valakit a tanításra. De volt súlyosabb is: hogy ezzel becsempésszük a buddhizmust, és mentális úton befolyásoljuk a diákokat. Sajnos, komoly vallási körök is attól félnek, hogy valami veszélyes befolyás történhet egy relaxáció során, ami olyasféle, mint egy mentális fertőzés. Mindez súlyos félreértés, mert nem ismerik és félremagyarázzák a módszerek hatásmechanizmusait.

hvg.hu: Ehelyett pontosan mi történik?

B. E.: Egészségvédelem, prevenció és önszabályozó képesség kialakítása történik. Ezt ma már ezernyi szaktanulmány igazolja, magam is ezt vizsgáltam a tudományos értekezésemben. Köztudott, hogy az ártalmas stresszek, melyeket nem tudunk kezelni, magas idegrendszeri és testi feszültségszintet tartanak fenn. A feloldásra és feldolgozásra azonban nincsenek eszközeink, ezért gyakorta belebetegszünk. Szükségünk van olyan módszerek megtanulására, amelyekkel csökkenthetjük az ártalmas feszültségeket. Magunknak kell ezt megtanulni és alkalmazni, mert részvétlen kultúránkban senki sem törődik eléggé a másik ember bajával. A relaxációs módszerek igen sokfélék, de közös vonásuk, hogy tudományosan igazolt utakon érik el a vegetatív idegrendszer működésének áthangolását. A stressz okozta tehetetlenségi helyzetekben a szervezet védekező, készültségi állapotba kerül: az izmok megfeszülnek, a szívverés felgyorsul, a vérnyomás megnő, stb. Ezeket a testi következményeket mindenki ismeri. Ha az előidéző helyzetet nem tudjuk megszüntetni, ha tehetetlenek vagyunk, ez a rossz, úgy nevezett distressz állapota. Ezen kell tudnunk úrrá lenni, meg kell tanulnunk kezelni, anélkül, hogy belebetegednénk.

hvg.hu: Tehát van jó stressz is? Akkor csak különbséget kell tennünk, és kiirtani a rossz stresszt?

B. E: Igen, van jó stressz is, mert pozitív izgalmi állapotokat is átélhetünk az öröm, boldogság óráiban, csakhogy ekkor a szervezet örömhormonokkal és az izgalmakat „szelídítő” hormonokkal védi ki az ártalmakat. Egyébként pedig nem tudjuk elkerülni az élet kihívásait, stresszeit. Barbara Fredrickson egészségpszichológus egyenesen azt állította, hogy a „kerüld a stresszeket” üzenet hamis, mert ahhoz nem kellene munkába járnunk, és ritkítani kellene a szeretteinkkel való találkozásokat. Mert az stresszel minket, aki-ami a legfontosabb az életünkben. A munkánk és a megélhetésünk, illetve a családunk és a szeretteink töltik be az elsődleges szerepet. A megküzdési módok megtanulásán, a felkészülésen van a hangsúly! Ezt a szerepet töltik be a relaxációs módszerek, melyeknek hatalmas irodalma van. Az európai kutatásokon túl például japán kutatások is rendelkezésünkre állnak, szinte mindent tudunk a tengernyi pozitív hatásról. A testi-lelki feszültség csökken, az endorfintermelés fokozódik, az immunrendszer erősödik, a vérnyomás rendeződik, a szervezeti simaizmok is ellazulnak, még a káros szérum koleszterinszint is csökken. A szerveket megbetegítő, pusztító stresszhatás csökken. A közérzet javul, létrejön a lelki kiegyensúlyozottság.

hvg.hu: Akkor mindenki rosszul jár, ha nem tanul meg azon nyomban relaxálni.

B. E.: A relaxáció igazoltan hatékony az ártalmas stresszek szervekre ható megbetegítő hatásának kiküszöbölésében, a szorongás csökkentésében, az agresszió kezelésében, indulatkezelésre alkalmas lelkiállapot megteremtésében. Az agresszivitást az okozza, ha tehetetlenségünkbe beszorulva nem tudunk cselekedni, a beszorult állapotunkból nem tudunk kitörni. Akkor más menekülési utakat választunk, ezek pedig általában inadekvátak: színvonalunk alatti szintre süllyedünk, méltatlanul és magunkra-másokra veszélyesen viselkedünk.

hvg.hu: Lehetséges, hogy az ellenzők úgy vélik, a gyerekeket nem éri annyi stressz?

B. E.: Az országos higiénés állapotról van itt szó. Rengeteg haszna volna a gyakorlásnak, a gimnazisták már életvezetést megsegítő módszereket tanulnának: fáradtságok kiküszöbölését, fellépési biztonságot sajátítanának el, a képzeleti tevékenységet pedig a kreativitás fejlesztésére, a tanulásban is fel tudnák használni. Másként tanulnának egy tantárgyat, tapasztalati tanulással, jobb agyféltekés kreatív, imaginatív műveletekkel erősíthetnék tudásukat. Életre szólóan megjegyeznék a szabályokat és törvényszerűségeket. A tanítási szemlélet megújulna, ami mindenkinek hasznára válna: nem fáradt, ingerült gyerekekkel kellene dolgozniuk a tanároknak. Nem beszélve azokról a figyelemzavarokról, melyek kezelésére egyáltalán nincsenek felkészítve a pedagógusok.

A tanárok leterheltsége is óhatatlanul áttevődik a gyerekekre. Ők a saját kiégett, depresszív állapotukat is tudnák kezelni. Ha pedig relaxációra és stresszkezelésre kiképezzük a tanárokat, a kiképzettek tudják továbbképezni a társaikat. A pedagógusoknál kezdődnék a program, nem azt kívánnánk, hogy a gyerekek rögtön relaxáljanak. Persze számos egyszerű lazítási módszer is létezik, amelyeket már akár azonnal is be lehetne vezetni pl. a testnevelésórákba. Ilyen könyvön dolgozom éppen most, százhúsz egyszerű gyakorlatot adok át testnevelő kollégáim számára. A relaxációtanulás szervezett rendszere egyébként első osztályban kezdődhet és a 12. osztályig felépített program áll a rendelkezésre, talán egyszer igényt tart majd rá az oktatásügy.

hvg.hu: Egy harminc fős, 6-7 éves gyerekekkel teli osztályt le lehet csillapítani?

B. E.: Kinek-kinek pszichológiai jellemzőihez, életkori sajátságokhoz illeszkedően tanítjuk a lazítást. A kicsiknek például mesélünk, és képzettársításos játékokat játszunk. Első osztályban lehet például homokzsákosat játszani: a teli homokzsáknak kinyitom a száját, akkor mi történik: kiömlik a homok. Ezt eljátsszuk velük. Vagy a másik feladat: ráhajolnak a gyerekek a padra, vagy lefekszenek egy polifoamra, majd kezdődik az utazás: én vagyok a felhőcske, vándorútra indulok. 40 különböző, játékos gyakorlatot írtam le a kicsiknek, kis versikékkel telitűzdelve, amiket könnyen megjegyeznek a gyerekek. Az átlényegülés pedig ilyen korban még nagyon egyszerű. A Pasaréti úti iskolában már sok évvel ezelőtt kipróbáltuk az első osztályosoknál, és tiszta élvezet volt. De a piciknél jól működnek a könnyű fizikai gyakorlatok is: a karkörző-verseny során kikapcsol például a szorongásközpont. Ezt aktív mozgásos relaxációnak nevezzük. Ilyenkor a feszültséget a mozgásos aktivitás feloldja. De a légzéskontroll is egy olyan módszer, amit már korán be lehet vetni. Pánikbetegek is jól ismerik, csökkenti a feszültségüket. Normálisan belélegzés után a kilégzést hosszan elnyújtjuk, hogy egy szervezeti reflex révén ilyenkor lassuljon a szívritmus, és elinduljon egy élettani lazulás. Mindezt ötször egymás után gyakorolva relaxációs hatást tudunk előidézni.

hvg.hu: Mindez olyan egyszerűen hangzik, akkor bárki elkezdheti alkalmazni?

B. E.: Veszélyes, ha képzettség nélkül vezetik a relaxációt és a meditációt. Ezért vállaltuk, hogy szupervízió mellett kiképezzük a pedagógusokat. Tudományos egyesületünk, a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület  a programot önként, díjazás nélkül dolgozta ki. Csak annyit akartunk elérni, hogy a heti öt óra kötelező testnevelésből 30 percet szánjanak rá a tanárok és a diákok. A testnevelők pedig akár azonnal is bevezethetik a mozgásos típusú relaxációs gyakorlatokat, hiszen ez a tanítási módszerükhöz szervesen kapcsolódik. A NAT-ba bekerülést a „Teljes körű iskolai egészségfejlesztés” egészségügyi programja kívánta volna meg. Ebből azonban sajnos elég kevés juthatott be a megvalósíthatóság szintjén az alaptantervbe.

hvg.hu: Akkor marad stresszes a magyar, vagy aki akar, meditál otthon?

B. E.: Nem hibáztatok senkit, hogy így alakult. Rájöttem, hogy sok hibát vétettem személyesen is, mert nem biztosítottunk elég információt a módszerről. Először széles körű, országos felvilágosító kampányt kell indítani. A szülőknek meg kell mutatni, hogy hihetnek a tudománynak, és hogy csak olyan elemeket viszünk be az iskolákba, melyek tudományos bizonyítékokon alapulnak. Fennakadtak azon, hogy meditáció! Az amerikai pszichológus, Daniel Goleman már a nyolcvanas években megírta: az nem más, mint hogy befelé irányítjuk a figyelmet, önmagunkra. A tudatnak pedig különböző tartalmakat kínálunk további munkára. A felelősséggel vezetett meditáció hatására megtanuljuk kezelni a kritikus helyzeteket, higgadtak tudunk maradni, koncentráltan tudunk tanulni.

hvg.hu: Ha ennyi előnye van, akkor vajon milyen félelmek miatt hátráltatják a módszert? Vannak káros mellékhatásai is?

B. E.: Eléggé messze is vezethetnek az okok. Miért volna veszélyes a gyerekeink önuralom- és önszabályozási képességét fejleszteni? Ezáltal ugyanis olyan önkontrollra tehetnek szert, hogy a külső befolyásolási erők meggyengülnek. Kinek jelentene ez veszélyt? Akkor majd nem tudjuk manipulálni az embereket? Elveszítjük tán a hatalmat fölöttük? Veszélyes volna talán, ha gyermekeinknek megerősödne a határozott, belső, állásfoglaló énje, ami azt mondaná: ezt elfogadom, ezt meg nem.

hvg.hu: Vannak olyan országok, ahol működik a közoktatásban már a módszer?

B. E.: Nyugatabbra saját hatáskörben az iskolák szigetszerűen használják, az oktatás teljes volumenében nem. Japánban működik, ott a kultúra része a meditáció és a relaxáció. Amerikában viszont a mindfulnesst, azaz a tudatos jelenlét nevű meditációt már az egészségbiztosítás részeként, ingyen igénybe veheti a lakosság. Én most a hazai tapasztalatok után mintaként a dohányzás elleni kampányt veszem példának, ami diadalmenet: nem lehet dohányozni az éttermekben, a szórakozóhelyeken, de még a buszmegállóban sem. Bár a dohányzás esetében a legprimitívebb szabályozási forma működik: a büntetés. Mi ellenkezőleg, a ránevelést alkalmaznánk: csak az emberek jóindulatában bízhatunk. Olyan utat szabad választani, ami megengedő: az iskolák megajánlják a relaxációt. Tömegével mennének a gyerekek, ha ezzel például ki lehetne váltani a kötelező testnevelésórából egy egységet.

hvg.hu: Ön az egyetlen szószólója a programnak? Miért nem áll ki mellette az összes hazai pszichológus?

B. E.: A pszichológusok szava alig hallatszik ma a hivatalos körökben. Nemkívánatos személyek lettek az egészségügyben. A teljesítmény-finanszírozási pontrendszer miatt nincs létjogosultságunk, mert annyira leértékelték a tevékenységi körünket, hogy nem tudjuk kitermelni az elvárt pontszámot. Nem csoda, hogy pszichológiailag kulturálatlanok vagyunk. Csak a hiszékenység, remény vámszedőinek megy ma jól a soruk. A pszichológusokat még egy törvény sem védi. Jobban kell számolnunk a tájékoztatás, információátadás fontosságával. Részletes tudományos adatokat kell közölnünk, a relaxációról is, de erre fel is készültünk. Pontosan leírjuk, hogy mit idéz elő, mire tanít egy relaxációs módszer, a mentális koncentráció, vagy az aktív izomellazítás, stb. Talán ha mindez közismertté válik, akkor nehéz ellenérvet találni. Akkor már csak a bevezetési ütemtervet kellene kidolgozni, és az illetékeseknek mellé kell állniuk, a program képviselőinek pedig bizalmat adni. Én személyesen vállalom a felelősséget ezért a programért, és számon kérhető vagyok. Az életutamat tekintve nem hiszem, hogy bárkiben is felmerül, nem a gyermekeink egészségének megóvása, hanem megrontása vezérel. Egy ilyennek még a feltételezését is alantasnak tartom.

hvg.hu: Érte önt ilyen vád?

B. E.: Sajnos ma itt tartunk a tájékozatlanságban. Nekem nincs közöm semmilyen „izmushoz”, csak a tudományhoz, ezért tudok felelősséget vállalni. Kiállok a jó ügyért és bármilyen tájékoztató előadást tartok, azt tapasztalom, hogy egy emberként állnak mellém a szülők. Hiszem, hogy az igazság utat tör magának. Lehet, hogy nehezen, de előbb-utóbb elérjük célunkat. Kevesen vagyunk az akarók, a jót akarók. Egy fecske nem csinál nyarat. Én pedig nem tudom, mennyi időm adatik még a jó ügy szolgálatára.”

 

Forrás: HVG

Orosz Életiskola

Egy orosz megvalósítás: A Scsetyinyin iskola

Általános, bentlakásos, közép és felsőoktatási intézmény egyben.

 A tanítás egész évben zajlik. Hivatalos szünet évközben nincs, mert a gyermekek maguk alakíthatják ki tanulási folyamatukat, és akkor mennek haza szüleikhez, amikor ez nekik maguknak és a szülőknek is megfelel. De a szülők is mehetnek látogatni az iskolába, Tyekoszban, a faluban megszállhatnak, hogy amíg ott tartózkodnak, a lehető legtöbb időt tudják tölteni a gyermekükkel. Így alkalmuk adódik betekinteni az iskola életébe is, amit örömmel igénybe is vesznek, és gyakran vannak jelen még a tanítási órákon is.

 A tanulási módszer egy úgynevezett „tanulok, hogy taníthassak” alapon történik. A diákok a megszerzett tudást pár napon belül továbbadják a többieknek, akik épp nem voltak azon az órán vagy más témakörben mélyedtek el.

 A tanulási módszer alternatív jellege miatt például matematikából 1 év alatt 10 évnyi ismeretanyagot képesek a diákok megtanulni. A tanulás-tanítás alatt létrejövő átadás és fogadás folyamata ilyen mértékben azért is lehetséges, mert a különböző foglalkozások a nap megfelelő szakaiban történnek.

 A diákok időbeosztása a reggel 5 órai felkelést követően a legnagyobb összpontosítást igénylő tantárgyakkal kezdődik, amelyek korán reggel zajlanak, amikor a nap is hozzáadja energiája legjavát. Majd a 9-kor történő reggeli után az órák úgy vannak kialakítva, hogy az agy mindkét féltekéje a leghasznosabban, váltakozva legyen használva.

Az általános tantárgyakon, (matematika, fizika, kémia, biológia, földrajz, történelem, nyelvismeret) kívül tanulnak még orosz táncot, orosz harcművészetet, asztrológiát, rajzot, hangszeren játszást, sütést, főzést, ruhakészítést, festést, építészetet, növénytermesztést, állattenyésztést, gazdálkodást. Mindezt integrálva, az elméletet a gyakorlatba átültetve, nem részekre szabdaltan, mint a hagyományos közoktatásban.

 A hagyományos értelemben vett osztályzás itt nem létezik s nincs is jelentősége, hiszen a diákok a lehető legjobbak lesznek abban, amit éppen elsajátítanak.

 A gyerekek egyszerű öltözetben járnak, a lányok a tanítás ideje alatt szoknyát viselnek, és nem festik magukat. Azért is szükséges a szoknya viselete, mert a nőkké érni vágyó lányok így nyerhetnek maguknak megfelelő energiát a Földtől.

 Az egy-egy napot megelőző este összeülnek a tűznél, és közösen tervezik meg a következő napi tevékenységeket. Képekben gondolkodnak és mindent a közös gondolat égisze alatt terveznek. Ők ezt a közös gondolatot LAVA-nak nevezik, és ez helyettesíti a közösségi vezető személyét.

 A pénzügyeket és az iskola irányítását-kormányozását egy szintén a diákokból álló, állandóan változó csoport vitatja meg. Ők a gubernátorok. A gubernátorok kisebb diák-csoportok-közösségek vezetői és a gubernátori üléseken a rájuk bízott diáktársak érdekeit képviselik.

 A gyerekek maguk építik az iskola épületeit. Ők tervezik és készítik elő az alapanyagokat, s a felnőttek csupán segítőként, mentorként működnek közre. Az épületek kívül és belül is változatos és tündérmeseszerű rajzokkal, pozitív jelentésű feliratokkal díszítettek. A beltéri faoszlopok faragásokkal ékeskednek, mindenhol nyomát látni a gyermeki fantázia, kreativitás, tehetség megnyilvánulásának.

 Mivel a házi- és építkezési munkákat is a gyermekek végzik, ezért a csoportok folyamatosan cserélődnek, forognak a különböző tevékenységek között. Akik az egyik periódusban tanulnak, a következőben dolgozni fognak.

 A tanulási folyamat rendkívül összetett szellemi alapokon zajlik, gyakorlatilag körasztalok mögött ülnek vegyes korcsoportú diákok, akik beszélgetnek, írnak, néha egyik-másik feláll, kimegy, majd visszajön. A korcsoportonkénti elválasztás nem kap szerepet. Mindenki más ütemben halad a különböző tantárgyakban, van olyan diák, aki 17 évesen fejezi be az egyetemi tanulmányait.

 A tanulás során az órák nincsenek 45 percekre tagolva, a hangulat oldott, a diákok szabadon tehetnek fel kérdéseket, járkálhatnak, de akár órákon keresztül is elmerülhetnek egy-egy témában. Nagy figyelmet szentelnek arra is, hogy egyik csoport se maradjon le, és, hogy a csoporton belül is mindenki megértse az anyagot.

 Az iskola befejezésekor a diákok tanulmányaikról oklevelet kapnak miután a hagyományos oktatási intézményekből érkezett oktatók előtt vizsgáztak az elméleti és szakmai tudásukból. Jelenleg többféle szakmunkás képzés folyik itt, mint pl. asztalos, kőműves, szobafestő, stb., valamint négy különböző felsőoktatási diplomának megfelelő végzettséget lehet szerezni: építész, közgazdász, pedagógus, jogász.

 A tanító összekeveredik a diákokkal, személye nem autoritást képviselő, hanem inkább mentor jellegű, hiszen ő is diákként hallgat, amikor a tanulók magyaráznak, tanítanak.

A teljes ismertetőt az iskoláról, az alábbi oldalon olvashatja : Anasztázia.hu

  • Alapítója és vezetője Mihail Petrovics Scsetyinyin akadémikus.
  • Helyileg Oroszország nyugati részén, a Kaukázus egy kozákok által védelmezett területén található Tyekoszban, Gelendzsik közelében.
  • Tandíjmentes intézmény, az Orosz Államszövetség Oktatásügyi Minisztériuma alá tartozik.
  •  Jelenleg 250 diák tanul itt Oroszország különböző vidékeiről, s további 2500 diák várólistán van.

Kedves édesapák, mentsétek meg fiaitokat

Gyermekeid értékes kincsek

Olyan időket élünk, amikor a gyerekek egyre többet megkapnak abból, amit akarnak, de egyre kevesebbet kapnak abból, amire szükségük van. Mire van szükségük? Rád! Nem játékokra, kütyükre, ékszerekre, hanem a szeretetedre és az idődre. Christopher Bacorn pszichológus nyugtalanító cikket írt a Newsweek folyóiratban „Kedves édesapák, mentsétek meg fiaitokat!” címmel. Egy harmincas éveinek közepén járó zaklatott édesanyáról számolt be, aki tizenöt éves fiával kereste fel az irodájában. A fiú apja négy éve hagyta el őket. Azóta a tizenéves fiú belemerült az alkoholba, belépett egy bandába, és erőszakos cselekményeket követett el. Az anya már nem tudott kihez fordulni, a fiú pedig láthatóan legkevésbé sem akart ott lenni. Miután fél órán át hiába igyekezett feltörni a fiú szívének páncélszekrényét, Dr. Bacorn ráébredt, hogy hasztalan próbálkozik. Akkor jegyezte le ezeket a szívszaggató, szomorú szavakat: „Kezdem azt hinni, hogy a legtöbb serdülő fiúnak semmit sem használ a pszichológusi tanácsadás… Ami egy fiúnak hasznára lenne, és ami túl sokszor nincs neki, az a férfiakkal való bajtársias közösség – ha lenne legalább egy férfi, aki odafigyel rá, időt tölt vele, aki csodálja. A fiúknak szükségük van férfiakra, akikre felnézhetnek. Nem agyturkász kell nekik. Nemzetünk gyötrődik a fiatalok körében elterjedt erőszak, a bandák, fegyverek és drogok miatt. A fiatalkorú bűnelkövetők nagy többsége férfi, legtöbbjük apa nélkül nőtt fel.” Mózes első könyvében arról olvasunk, hogy Jákób sikeres üzletember volt, de rájött, hogy ezen a világon legnagyobb kincsei „a gyermekek, akiket Isten kegyelme adott szolgádnak.” Kedves édesapa, te rájöttél már erre?

Forrás: Mai ige.hu

Mentálisan erős szülők

Mentálisan erős szülőnek lenni nem jelent mást, mint szabályozni az érzelmeid, kontrollálni a gondolataid, és produktívan viselkedni még akkor is, ha úgy érzed, megőrjít a gyerek viselkedése.

Ha mentálisan szeretnénk megerősödni, és tudatossá válni, a rossz szokásaink könnyedén megakadályozhatnak ebben.

Amy Morin, amerikai pszichoterapeuta szerint a mentálisan erős szülők a következő 13 hibát nem követik el. 

1. Nem vesztegetnek időt az önsajnálatra

Erős lelkületű szülők nem esnek abba a hibába, hogy úgy vélik, gyermekük büntetni próbálja őket, vagy igazságtalanságot keresnek a gyermekeik viselkedésében. Legyünk tisztában azzal, hogy az önsajnálat csupán késlelteti a problémával való szembenézést. Legyen az a gyermekünk viselkedése, házastársunk hozzáállása vagy pénzügyi nehézség, próbáljuk megelőzni a gondot, ahelyett, hogy azon siránkozunk, jobb sorsra lennénk érdemesek.

2. Nem adják át az irányítást

Egy mentálisan erős szülőtől sosem hallani olyat, hogy a gyermeke idegesíti, esetleg az őrületbe kergetné. A gyerek hibáztatása helyett őrizzük meg nyugalmunkat és vállaljunk felelősséget a saját érzelmeinkért, viselkedésünkért. Ismerjük fel azt, hogy minden egyes alkalommal, mikor kijövünk a béketűrésből, belemegyünk a hatalmi harcba és bizony átengedjük a gyereknek az irányítást.

3. Nem rettennek meg a változástól

Ahogy gyermekünk növekszik és fejlődik, ezzel párhuzamosan a viselkedése és a világhoz való hozzáállása változik, épp úgy, mint a velünk való kapcsolata. Egy mentálisan összeszedett szülő elfogadja, üdvözli ezeket a természetes változásokat, gyermeknevelési elveit ennek megfelelően alakítja. Ne féljünk attól, hogy gyermekünk más lesz, hiszen ez biztosítja épülését, fejlődését.

4. Nem görcsölnek olyasmin, amit nem tudnak irányítani

Egy érzelmileg erős szülő inkább hatással próbál lenni a gyermekeire, nem pedig uralkodni, irányítani próbálja őket. Megadhatja gyermekeiknek a készségeket és az eszközöket ahhoz, hogy jó tanulóvá váljanak, de nem kényszerítheti arra, hogy jó jegyeket kapjanak. Jutalmazással motiválhatjuk a gyerekeket, hiszen így vonzóbbá tehető a szabályok betartása, de végső soron nem tudjuk befolyásolni, milyen döntéseket hoznak, mert nem lehetünk ott mindig.

5. Nem másoknak akarnak megfelelni

A stabil érzelmű embernek – szülőnek – kialakult, szilárd értékrendje van, melyet akkor is követ, ha nem egyezik másokéival. Nem fél attól, hogy túl szigorúnak, vagy cikinek bélyegzik, nem hagyja, hogy más szülők milyensége, a nagymama rosszallása, vagy gyermeke ellenállása nyomást gyakoroljon rá, még akkor sem, ha ez utóbbi történetesen így szól: „Te vagy a leggonoszabb a világon!”.

6. Nem félnek előre kiszámított kockázatot vállalni

A mentálisan erős szülők előrelátón és reálisan próbálják megbecsülni a gyermekeikre leselkedő veszélyeket és a kisebb rizikókat bizony be is vállalják, nem kezdenek veszekedni apróságok miatt. Felismerik: ha kamasz fiuk nem akar a hidegben kabátot venni, kisebb veszélynek van kitéve, mint ha bukósisak nélkül indul bringázni az ügyességi pályán. Kemény munka, de kiszámított kockázat bevállalásával egyensúlyt tudunk teremteni a gyermek biztonsága és a függetlenedési vágya között.

7.  Nem gondolkoznak túl sokat a múlton

Az érzelmileg erős szülők megbékéltek gyermekkorukkal, annak problémáit pedig elengedték. Nem próbálnak túlkompenzálni, gyermekükre akaszkodni, csak mert őket hanyagolták, vagy mindent megengedni, mert nekik semmit sem volt szabad. A saját múltunkon való rágódás helyett inkább azon fáradozzunk, hogy a jelenben a lehető legjobb szülőkké váljunk.

8. Nem követik el ugyanazokat a hibákat újra és újra

Szülőként mindenki követ el hibákat, azonban aki mentálisan összeszedett, nem esik kétségbe, hanem felismeri ezt és tanul belőle. Minden elkövetett hibában – túlzott engedékenység, hirtelen kirohanás, türelmetlenség… – úgy tekintenek a hiányosságaikra, mint felismerésre, hogy min kell csiszolniuk legközelebb. Ha elfogadjuk, hogy egy szülőnek sem szégyen tanulni és fejlődni a szerepében, profitálhatunk a hibából és következő alkalommal már nem esünk bele ugyanabba a kelepcébe.

9. Nem neheztelnek másokra azok sikerei miatt

Az érzelmileg erős szülők sem magukat, sem gyermekeiket nem hasonlítgatják a körülöttük élő családokhoz. Aki mások sikerét irigyli, csak csalódásokra számíthat; valószínűleg a mi fiunk sosem fog pont annyi gólt lőni, mint a szomszédé, de lányunk sem fog éppen annyi ötöst szerezni, mint az unokatestvére. Talán többet, talán kevesebbet érnek el gyermekeink, hiszen mindenki más területen jó. A mi dolgunk – mások képességeinek irigylése helyett – megkeresni gyermekünk erősségét és azon a területen kihozni belőle a legjobbat.

10. Nem adják fel az első kudarc után

Egy – vagy több – gyermek nevelése sosem mentes a kudarcoktól, azonban a mentálisan erős szülők újra próbálkoznak, nem adják fel. Ha a gyerek egyszer nem hajlandó rendet tenni, nem írják le őt, mint menthetetlenül lustát. Ha egy újonnan kipróbált nevelési módszer csődöt mond, nem kezdenek dühöngeni és az ötletgazdát – ne adj’ isten a gyereket – hibáztatni. Ehelyett álljunk fel és haladjunk tovább a választott úton a képességfejlesztésben és az értékközvetítésben, hiszen gyermekünk csak így fejlődik.

11. Nem félnek az én-időtől

Egy stabil érzelmű szülő pontosan tudja, mennyire fontos időt szakítani saját maga számára, hogy feltöltődhessen. Ha jobb emberré válunk, jobb szülők is tudunk lenni, ezért néha ki kell lépni a szülői szerepből, hogy egy kicsit a saját személyes fejlődésünkre tudjunk koncentrálni.

12. Nem érzik úgy, hogy áldozatok és a világ tartozik nekik

Egy lelkileg erős szülő nem véli úgy, hogy neki alanyi jogon tökéletes gyerek járt volna az univerzumtól, aki már úgy született, hogy mindent tud a felnőtté váláshoz. Ehelyett annak éli meg a szülői szerepet, ami: kemény, de hálás munka és egyben olyan kiváltság, ami nem mindenkinek adatik meg.

13. Nem várnak azonnali eredményeket

Egy mentálisan erős szülő tudja, hogy a viselkedésbeli problémák, nevelési gondok nem oldódnak meg egyetlen éjszaka alatt. Elismerik viszont, hogy ismétlés a tudás anyja, a gyermekünk pedig azáltal tanul és fejlődik, ha lehetőséget biztosítunk a gyakorlásra. Róma sem épült fel egy nap alatt, bízzunk abban, hogy a kitartás eredményre vezet.

 

Forrás: csaladinet.hu

Kedves ClassBox Csapat!

Az iskolai tanév során a gyerekek több időt töltenek az iskolában, mint otthon. Tanítóként fontosnak érzem, hogy megfelelő tájékoztatást kaphasson minden szülő gyermeke iskolai életével kapcsolatban.
Az üzenő füzet, a találkozások nem mindig adnak lehetőséget arra, hogy részletesen elmondjuk az anyukáknak, apukáknak, hogy mit tanultak a gyerekek a suliban, mi történt, milyen programok, feladatok várnak ránk.
Véletlenül? találkoztam egy közösségi oldalon a ClassBox-szal, s elkezdtem barátkozni vele. Jóba is lettünk!
Már az iskolába lépés előtt elmondtam a leendő elsőseim szüleinek, hogy ezt az oldalt szeretném használni a kapcsolattartásra, tájékoztatásra. Nyáron szinte mindenki regisztrált, de az igazi élet csak ezután, az iskola megkezdésekor indult be. Péntekenként leírjuk a szülőknek, hogy mit tanultunk, mit lehet gyakorolni. Az iskolai eseményekről készült fényképek segítségével mindennapjainknak, ünnepeinknek ők is részesei lehetnek. Ami nem fér bele az üzenő füzetbe részletesen, azt a Hírfolyamban leírhatjuk. Az egyéni észrevételekkel, gondokkal, örömökkel kapcsolatosan a Chat-et használva beszélgetünk.
Tudom, hogy sok lehetőség rejlik még ebben az oldalban, igyekszem minél előbb megismerni őket.

Addig is mindenkinek ajánlom figyelmébe, aki a szülőt, gyermeket partnerként vonja be az iskola életébe! Mert együtt jobbak lehetünk!

Üdvözlettel: Kozmáné Kancz Eleonóra – tanító

…hiszen MINDENKI VÁGYIK egy JÓ KÖZÖSSÉGRE

Mi a ClassBox  fejlesztői  és tulajdonosai, átlagos szülők vagyunk. Nem vagyunk pedagógusok, tanárok.

Mi szülőkként, és egykoron gyerekként is, tudjuk, hogy mekkora érték egy olyan pedagógus, aki szereti a hivatását, a gyerekeket, aki szeret tanítani. Mi tudjuk, hogy ezeknek a pedagógusoknak, milyen nagy szükségük van ránk szülőkre, a mi támogatásunkra, szeretetünkre.

Hiszünk abban, hogy együtt, sikerül jobb irányba terelni a már régóta fennálló helyzetet. A célunk, hogy minőségi változás következzék be, az általános iskolás osztályközösségek mindennapi életében.

Alulról kell építkeznünk, mert már megtapasztalhattuk, hogy amit „fentről” kezdtek el építeni, az nem volt időtálló :)

Vannak olyan szülők és pedagógusok, akik csak sodródnak az eseményekkel és vannak olyanok, akik készek tenni  és pozitív hatással lenni az osztályközösségük  és ezáltal a gyermekek életére. Mi nekik, hozzájuk szólunk először. Velük szeretnék együtt gondolkodni és munkálkodni azon, hogy a gyermekeink később, erre az erős, közösségben megszerzett alapokra tudjanak majd építeni.

ClassBox egy az általános iskolai közösség mindennapi életét  támogatók alkalmazás, de azt is tudjuk, hogy a változáshoz, valójában nem egy alkalmazásra van szüksége az osztályközösségeknek. Olyan szülőkre és pedagógusokra van szükség, akik készek nyitni egymás felé és tenni akarnak az osztályközösségükért.

Nem célunk mindenkit megszólítani, mi elsőként azokhoz szólunk, akik hisznek abban a célban, amiben mi hiszünk.

Nekik készült a ClassBox.

Napi szinten használjuk a ClassBoxot

Egy ClassBoxot használó szülő levele : “Napi szinten használjuk a ClassBoxot. Hihetetlenül nagy segítséget ad abban, hogy a tanító nénikkel tartani tudjuk a kapcsolatot, privátban problémákat oldunk meg,, vagy a szülőket érintő fontos információkat azonnal tudják közölni velünk a pedagógusok. Naprakészek vagyunk mindenben és nem maradunk le semmiről, ami a gyerekeinket és/vagy a szülőket érint az iskolával kapcsolatban.

Néha meglepnek minket a tanító nénik (Kozmáné Kancz Eleonóra és Kázmérné Kovács Tünde), amikor képeket töltenek fel ClassBoxra vagy az osztályalbumba az iskolai életről.

Ha hiányzik valaki, mindig megküldik az aznapi tananyagot, ezért nincs lemaradásuk a kis betegeknek sem.

Őszintén, minden szülő csak dicséri a ClassBoxot, és hálásak vagyunk a tanítóknak, hogy megismertették velünk.

Még csak annyi észrevételt, hogy a “csevegőben” lehetne többfajta hangulatjel.

További jó munkát és sok sikert kívánunk a csapat minden tagjának, köszönjük a nyereményt és várjuk a csomagot!

 

Üdvözlettel, Berényi Edina Debrecenből”

Hitvallásom az emberi kapcsolatokról

– Credo –

Te meg én olyan kapcsolatban vagyunk, ami nekem fontos, és szeretném fenntartani. Mégis, mindketten különálló emberként élünk, ki-ki a maga egyéni igényeivel, szemléletével és azzal a jogával, hogy megpróbálja kielégíteni ezeket az igényeit. Igyekezni fogok őszintén elfogadni magatartásodat, amellyel igényeid kielégítésére törekszel, vagy amikor gondod van igényeid kielégítésével.

Amikor megosztod velem a problémádat, törekedni fogok, hogy igazán elfogadóan és megértően hallgassalak – úgy, hogy megkönnyítsem számodra, hogy rátalálj a saját megoldásodra, semhogy a magaméira szoktassalak. Ha az én viselkedésemmel van gondod, mert az keresztezi igényeidet, bátorítalak majd, hogy érzéseidet őszintén elmondd. Ilyenkor meghallgatlak majd, és igyekszem változtatni magatartásomon, ha tudok.

Ha pedig a Te viselkedésed ütközik az én igényeimmel, és emiatt úgy érzem, nem tudlak elfogadni, ezt is meg fogom őszintén osztani veled: olyan nyíltan és becsületesen közlöm érzéseimet, amennyire csak tudom – bízva abban, hogy tiszteled annyira az igényeimet, hogy meghallgass, és igyekezz ennek nyomán változtatni a viselkedéseden.

Olyankor, ha egyikünk sem tud a másik kedvéért változtatni a magatartásán, és úgy látjuk, hogy kapcsolatunkban itt az igények konfliktusa lépett fel,  állapodjunk meg abban, hogy egyikünk sem él a hatalmával a maga győzelme érdekében, a másikunk veresége árán. Szem előtt tartom az igényeidet, de figyelembe kell vennem a sajátjaimat. Ezért hát igyekezzünk elkerülhetetlen konfliktusainkra mindig olyan megoldást találni, mely mindkettőnk szemében elfogadható.

Ha ezt tesszük, teljesülnek a kívánságaid, de az enyémek ugyanígy – senki sem veszít, mindketten nyerünk. Így pedig, igényeid kielégítése révén, tovább fejlődhetsz, növekedhetsz, mint önálló ember. Nem kevésbé én is. Kapcsolatunk így mindig egészséges lehet, hiszen kölcsönösen örömteli. Mindketten azzá váltunk, amire bensőnkből képesek vagyunk, és továbbra is a kölcsönös tisztelet és szeretet érzésével viszonyulhatunk egymáshoz, barátságban és békében.

Thomas Gordon

forrás: www.gordonta.hu