Egy lelkes ClassBox tanár bejegyzése a diákjainak

Első hetünk a 2017-ik, Új esztendőben

Kedves Gyerekek! Itt vagyunk hát újra az Anyahajóban, de most már 2017-et írunk a naptárban. Remélem, szépen és jó teltek otthonaitokban az ünnepek! A legszebb élményetekről írjatok röviden a ClassBox Osztály Könyvébe! Egy-két képet is illesszetek a beszámolótokhoz! Saját email címetekkel lépjetek be a kép alatti linkre kattintva a ClassBox osztálytermébe!

https://classbox.me/

Irma instrukciói1.

 

Ezután töltsétek ki a ClassBox oldalán található órarendeteket:

Irma instrukciói az órarendhez

Végül játsszatok egyet a Pontgyűjtő játékkal:

Irma instrukciói a nyereményjátékhoz

Készítsetek képernyő-felvételeket a feladatmegoldásaitokról, és illesszétek azokat a bloghajóitok oldalára! Ha készen vagytok, akkor válasszatok magatoknak kedvetekre játékot, akár a számítógépen, akár tableten vagy okostelefonon! Kívánom, hogy az új esztendőben is  érezzétek jól magatokat az Anyahajóban! Okosodjatok, segítsünk egymásnak, mert úgy könnyebben boldogulunk!

Szeretettel: Irma néni

Forrás: Szeverényi Irma Anyahajó blogja

 

A hatékony tanítás titka

Ahhoz, hogy hatékonyabbá és eredményesebbé tegyük a tanulást, jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy ki milyen tanulási stílust részesít előnyben. A tanulási stílusokat tekintve, 3 típusú embert ismerünk: vizuális, auditív, és kinesztetikus típust. A kiemelkedő teljesítményt nyújtó emberek közös jellemzője, hogy mindegyik modalitást könnyedén tudják használni.

 11-12 éves korunkra már egyértelművé válik, hogy melyik észlelési csatornát részesítjük előnyben.

Megfigyelhető, hogy az azonos típusú emberek jobban kijönnek egymással, nagyobb az összhang közöttük. Közelebb lehet kerülni valakihez, ha tudjuk melyik a preferált észlelési csatornája. Ekkor az ő nyelvét beszéljük, és a gondolatokat oly módon adjuk elő, ahogy ő gondolkodik. Nem is gondolnánk, de egy jó mese, történet vagy könyv sikeréhez például az is hozzájárul, hogy minden észlelési csatornát változatos, gazdag formában felhasznál, így mindhárom típusú embernek fent tudja tartani az érdeklődését.

 A tanároknak, segítő szakembereknek célszerű a rendszerek keverékét használni, így mindenki figyelmét fenn tudják tartani. A tanuló pedig annál jobban megjegyzi az anyagot, minél több formában találkozik az információval. A vizuális típusok főleg képekben gondolkodnak. Velük láttatni kell, amiről beszélünk. Segítséget nyújtanak nekik az ábrák, grafikonok, a különböző vizuális tartalmak. Az auditív tanulók leginkább használt modalitása a hallás. Nekik fontos, hogy szóban hangozzon el a tananyag. A kinesztetikus típusú emberek tanulás során a mozgásos elemeket részesítik előnyben. Ők érintésen, mozgáson keresztül tanulnak a leggyorsabban.

A legoptimálisabb az lenne, ha a tanárok mindegyik rendszert használnák, mert így mindenki könnyen megértené az anyagot, arról nem beszélve, hogy színesebbé, beszédesebbé és érzékletesebbé válik a kommunikáció.

 Az NLP (neuor-lingvisztikus programozás) hangsúlyozza, ha az, amit teszünk, nem működik, tegyünk valami mást!

Ha tanárként úgy látjuk, hogy nem működik az általunk használt tanítási stratégia, akkor próbálkozzunk valami mással! 

A tanárok számára alapvető fontosságú, hogy megértsék diákjaik különböző tanulási stratégiáit, és arra reagáljanak. Van olyan tanuló, akinek arra van szüksége, hogy meghallgassa a tanárt, majd belső képet alkosson a témáról. Van, aki először vizuális reprezentációt igényel. Egy kép ezer szónál is többet érhet, de nagyon sok függ attól, hogy ki nézi. Vannak, akik inkább naponta hallanának ezer szót.

 A tanár, aki ragaszkodik ahhoz, hogy csak egyetlen tanulási mód van, hajlamos ragaszkodni ahhoz is, hogy mindenkinek ezt a stratégiát kell követnie. Ez megnehezíti azoknak a tanulóknak a helyzetét, akik más stratégiát alkalmaznak (ezért fordulhat elő az, hogy ugyanaz a gyerek az egyik tanárnál nagyon gyenge, a másiknál pedig szárnyal).

A próbálkozás mentális energiákat emészt fel, amely kudarchoz vezethet. A jó és hatékony stratégia könnyűvé és könnyeddé teszi a tanulást, a hatékonyságot nélkülöző struktúra ellenben megnehezíti!

 A stratégiák eredményeket hoznak létre! Bármely stratégia tökéletesen működik, hasonlóan egy vonathoz, de ha rossz vonatra szállunk fel, nem oda fogunk megérkezni, ahová szerettünk volna. Ilyen esetbe ne a vonatot hibáztassuk!

 Felhasznált irodalom: Joseph O’Connor-John Seymour: NLP

 Szerző: Gelei Anett

Digitális pedagógus és nemzedék konferencia 2016-ban

Immár ötödik esztendeje annak, hogy először gyűltek össze innovatív pedagógusok az ELTE PPK Kazinczy utcai aulájába, hogy gondolatokat cseréljenek, tapasztalataikat, jó gyakorlataikat egymásnak átadják. Szerencsés módon kezdetektől fogva tagja lehettem az egyre bővülő Csapatnak. Mint pillérek,  úgy épültek szépen a jövő iskolájának tartóoszlopai  évről-évre a közös tudásmegosztásnak köszönhetően. 

Inspirációt is kaptak a zászlóvivő pedagógusok, hogy pályázzanak ötleteikkel, módszereikkel, amelyeknek legjobbjait évről-évre Digitális Pedagógus Díjjal ismertek el . A díjak ez évben is kiosztásra kerültek. Szinte lehetetlen mindenről beszámolni egy blogbejegyzés keretében, viszont a konferencia honlapján,  az élő közvetítést megörökítő videofelvételen keresztül s az ELTE PPK Facebook oldalán részletes betekintést kaphat évekre visszamenően is az, aki érdeklődik az öt év gazdag eseménysorozata iránt. Mivel személyes szakmai blogomban írok, így engedtessék meg számomra, hogy szerénytelenül, ám annál nagyobb örömmel osszam meg azt az  engem ért megtiszteltetést, amit ajándékul kaptam a mostani konferencián. Mint említettem, pályázatot nyújthattunk be, amelyet a Tempus Közalapítvány hirdetett meg a nyár folyamán. Az IKT-eszközök kreatív használatával kapcsolatosan kértek módszertani ötleteket a pedagógusoktól. B.Tier Noémi, pályázati koordinátor elmondása szerint számos, jobbnál jobb pályázati anyag született, amelyek  a Digitális Módszertárban tekinthetőek meg. Ebben az évben először Különdíj kiosztására is sor került, amelyet Dr.Kőrösné, dr.Mikis Márta az ISZE (Informatika – Számítástechnika Tanárok Egyesületének tiszteletbeli elnöke adott át. Igen nagy megtiszteltetés, hogy ezt a kitüntetést én kaphattam meg. Leírtam már, de még egyszer megteszem: “Különös öröm és hála az, amikor a Mester elismeri tanítványa munkáját. Márti életpályája, gyermekinformatika terén történt kutató munkája, valamint embersége, szeretete segítette mindig tevékenységemet. Alázata örök példa előttem.”

 Mártitól a következő szavak mellett kaptam meg a megtiszteltető elismerést:

 A díjazott pedagógusok bemutathatták pályamunkáikat a konferencia napján. Én a következő rövid összefoglalóval  készültem: 

 Visszatekintve a legutóbbi, és az azt megelőző konferenciákra, s az ott megismert Pedagógustársaim előadásaira, pályázati munkáira, igaz szívemből írom le, hogy még számos Kollégám jogosan kiérdemelt díj tulajdonosa lehetne. De, mint az lenni szokott, a zsűrinek mindig választani kell, s nem túlzás, ha azt állítom, hogy a zsűrinek valóban nehéz dolga lehetett. Még az a szerencse, hogy nem csupán egy lehetőség, egy pályázat áll rendelkezésünkre, amelynek eredménye egy elismerés lehet, hanem számos más is, ahol megmutathatjuk ötleteinket, tevékenységünket. Így gratulálok ez úton is a most legutóbb Sulinetwork díjban részesülő Kollégáinknak, s a többi Pedagógustársamnak, akikkel együtt hajózhatok a digitális pedagógia tengerének sokszor hullámzó habjai között.

S hogy mennyire igaz, hogy “egy fecske nem csinál nyarat”, elhoztam ennek bizonyítékaként blogomba az ötödik Digitális pedagógus és nemzedék konferencia tanulmánykötetét. Igen! Sokan vagyunk már! S ha most még néha “vacogunk” is, de nemsokára itt a “nyár”!

 forrás: http://szevirma.blogspot.hu/2016/12/digitalis-pedagogus-es-nemzedek.html

Ne többet, hanem okosabban dolgozz!

Az idő pénz

Van arra módszer, ami minden környezetben alkalmazható, ahol a folyamatok hatékonyságfejlesztése fontos. Legyen az valamilyen gyártás, szolgáltatás, vagy akár bármely háztartási munka. Kezdjük talán ez utóbbival.

Közelemben van egy ABC áruház és gyakran látom az ablakból, hogy mennek az emberek vásárolni. Láttam olyan háziasszonyt, aki egy délelőtt 3-4 alkalommal is elment a boltba. Feltételezésem szerint vagy ráér és szeret többször vásárolni vagy nem készül fel megfelelően a napi teendőire. Képzeljék el, mennyi időt pazarol el – hacsak nem szándékos a többszöri vásárlás – az állandó jövésmenéssel.

Mindenkivel előfordult már, hogy egyik nap égett a keze alatt a munka és még élvezte is, hogy mi mindent el tudott végezni rövid idő alatt. És vannak napok, amikor, semmi sem akar sikerülni, kapkodunk, sietnénk, de e helyett, kétszer annyi idő szükséges pl. a takarításhoz, főzéshez, mint máskor. Mi lehet a különbség a két nap között? Azt szoktuk mondani „ez egy ilyen nap”, „Inkább le kellene ülni egy sarokba és semmit sem csinálni.” „Biztosan bal lábbal keltem fel.” Ám az is elfordulhat, hogy azon a bizonyos rossz napon csak elkezdtem valamit csinálni, majd félbehagytam és valami mást is elkezdtem, de egyiket sem fejeztem be. Rossz érzés, pedig mi is tehetünk azért, hogy eredményesebb legyen a napunk és még pihenésre is maradjon időnk.

Képzeljék el, hogy a vállalatoknál alkalmazott hatékonyság-javítási módszerek itt is alkalmazhatóak.

  • Első lépésként gondoljuk végig, mit is szeretnénk elvégezni, mennyi időnk van erre, határozzuk meg a fontossági rangsort teendőink között
  • Készítsük elő a megfelelő eszközöket, szerezzük be a szükséges alapanyagokat. Ha másokkal kell együttműködni, őket is készítsük fel időben. Ha előre tudom, hogy délután találkozóm van valakivel jó, ha már reggel felhívom és megbeszélem vele a részleteket.
  • Tervezzük meg, lássuk át a folyamatokat, azok legoptimálisabb elvégzési sorrendjét!
  • Amikor van rá lehetőség egyenlő arányban osszuk fel a munkát a család többi tagja között.
  • Mindig tervezzünk tartalék időt is előre nem látható történések, problémák miatt
  • Kerüljük a tartós túlterhelést, tudjunk, merjünk szelektálni, kihúzni valamit a tervből, és levonni a tanulságokat, hogy legközelebb hogyan sikerülhetne.
  • Törekedjünk az egyenletes, ütemes munkavégzésre, dolgozzunk úgy, mint a teknős, aki egyenletes, ütemes csapásokkal halad a célja felé, ne úgy, mint a nyúl, aki bokortól bokorig mindig csak szalad.
  • Ha belekezdünk valamibe, törekedjünk arra, hogy azt megzavarás nélkül befejezhessük. Persze pihentető szüneteket bármikor érdemes tartani, az segíti a feltöltődést és a kreativitást.

 

Szarvadi Antal Szervezetfejlesztési tanácsadó

Újraindult a ClassBox Pontgyűjtő nyereményjátéka

A Mikulás meghozta az újabb nyereményjátékot minden ClassBox használó számára!
Ezzel a játékkal egyrészt könnyen és játékosan lehet fejleszteni a koncentráló képességünket, másrészt könnyen meghívhatunk másokat a ClassBox egyre népesebb felhasználói körébe, ráadásul értékes nyereményeket, akár tablatet is nyerhetünk.
Aki már belépett a Classboxba (www.classbox.hu) a saját alkalmazásai (“Alkalmazásaim”) között keresse meg a zöldszínű dobókocka ikont, s a már játszhat is.

pontgyűjtő nyereményjáték indítása2

A tavalyi tapasztalatok alapján nem csak a diákok, hanem szüleik és tanáraik is játszhatnak és nyerhetnek ezzel a játékkal!
Kellemes időtöltést, játszva tanulást, szórakozást a ClassBoxban és sikeres nyereménysorolást kívánunk!
Szeretettel
A ClassBox csapat

 

Továbbfejlesztettük az órarend működését

Felhasználónk javaslatai szerint továbbfejlesztettük az Órarend funkciót a Classboxban.
Ennek lényege:
Minden ClassBox felhasználónak (azaz tanárnak, szülőnek, diáknak) egységesen két helyen jelenik meg az Órarend gomb: a saját alkalmazásai ( “Alkalmazásaim”)között, és az Osztály oldala főmenüben. Az utóbbiba csak az Osztályfőnök írhat (pontosabban az a tanár, aki ezt a funkciót Classboxban felveszi), s csak ő tudja azt szerkeszteni, módosítani is. Az OF innen átmásolhatja azt a saját Órarendjébe és megoszthatja az osztályközösség minden tagjával.
Más tanárok, szülők és diákok az Osztály oldalon az OF által közzétett órarendet lemásolhatják maguknak a saját órarendjükbe, s ott tetszésük szerint kiegészíthetik a saját külön óráikkal.
Fontos tudni, hogy szülő és a gyerek ugyanazt a saját órarendet látja, azaz ha pl. a szülő módosítja, azt automatikusan látja a gyermeke is, és fordítva viszont.
Fontos tudni, hogyha az OF módosítja az Osztály oldalon az órarendet, s azt megosztja, a többiek pedig azt lemásolják maguknak, akkor az kitörli a korábbi saját órarendet, s csak az új bemásolt fog megjelenni.
Természetesen a hírfolyamban továbbra is megjelenik mindenkinek, ha az OF új órarendet tölt fel.
Sok sikert, örömöt az új funkció használatához!
Szeretettel,
A ClassBox csapat

Egy alternatív oktatási módszer

ányi Marietta

Ez a koncepció határozza meg most is az iskola működését?

http://hvg.hu/elet/20160421_gyermekek_hazaalternativ_oktatasLanyiMarietta

 

L. M.: Folyamatosan változik, hiszen mindig történik valami, amire figyelnünk kell, ami miatt ki kell találnunk új dolgokat. De egyvalami nem változik: az a meggyőződésünk, hogy az iskola legyen tényleg általános, nyújtson minden tanulónak elfogadó, biztonságos környezetet, biztosítsa az egyéni tanulási út lehetőségét, és neveljen szabadságra, kreativitásra, önállóságra, gondolkodásra. Ma a szakirodalom a méltányosság fogalmával írja le ezt, azaz hogy valóban minden tanuló – tehát nem csak a különleges képességű, tehetséges, illetve a sajátos nevelési igényű – számára biztosítsuk a személyre szabott fejlesztést.

Mi tantervközpontú iskolában nőttünk fel. Amit megfogalmaztunk, az a személyközpontú iskola volt, még ha akkor ezt nem is tudtuk. És ez nem csak egy jól hangzó szlogen. Mert abban a pillanatban, hogy kimondjuk, nem a tanterv, a központi irányítás határozza meg az iskola működését, hanem az adott gyerek, abban a pillanatban minden egységességet, hagyományos módszert felrúgunk, amiken mi felnőttünk. A GYH működésének 25 éve alatt egyébként elkövettünk jó pár hibát. Voltak helyzetek, amit visszaigazoltak a gyerekek, szülők, tanárok, és voltak, amiket nem. De megadatott nekünk az alkotás és a tévedés szabadsága. Ez nagyon fontos volt. Jó lenne, ha ez minden iskolának ma is megadatna. Hogy – nyilván a tágan meghatározott kereteken belül – NAT, köznevelési törvény – alkothassanak a pedagógusok, hozhassanak létre saját iskolaképet, pedagógiai koncepciót. A GYH 25 éve azt igazolja vissza, hogy ez lehetséges. Lehet – okkal – bírálni a mindenkori oktatáspolitikát, lehet kívülről várni a változást, de valójában nagyon sok dolog rajtunk is múlik.

hvg.hu: Mennyire volt a kilencvenes évek elején nagy vállalás egy ilyen alternatív iskola létrehozása, működtetése?

L. M.: A mai napig nagy vállalás. Mert a tananyag lehet egységes, a Pithagorasz-tétel, vagy a 2×2 mindig ugyanaz, de ha azt mondom, Petire, Katira, Julira figyelek, nos, ők egyáltalán nem egyformák.

hvg.hu: Igen, de a Pithagorasz-tételt és a 2×2-t Petinek, Julinak, Katinak is meg kell tanulnia.

L. M.: Így van. De erről a főiskolai zárótanításom jut eszembe. A nagyravágyó béka című mesét tanítottam, a mai napig emlékszem az ökör és a béka képére, arra, ahogy elpróbáltam otthon, miket fogok kérdezni. Egyvalamire nem emlékszem: kiket tanítottam? Nem jelenik meg egy arc, egy mosoly. Azt se tudom, másodikosok vagy harmadikosok voltak. Amikor rájöttem, hogy nem A nagyravágyó békát kell tanítanom, hanem Katit, Petit, Julit, az egy komoly forduló volt a pedagógiai szemléletemben.

hvg.hu: Melyek a legfontosabb jellemzői a GYH pedagógiai programjának?

L. M.: Elsőként a biztonságos környezetet emelem ki. Gyerekekkel dolgozunk, nagy a felnőttek felelőssége, hogy mit nyújtanak számukra. Ha megérkezik egy kis elsős az iskolába, fogadhatja olyan kép is, hogy ott áll a szigorú tanító, aki megfeddi, mert késett öt percet, elkéri az ellenőrzőjét stb. Vagy fogadhatja egy mosolygós tanító néni, akinek nem kell ezt számon kérnie, hanem azt mondhatja inkább, „de jó, hogy megérkeztél”, és kitárja a karját, amibe bele lehet szaladni. Ez az első pillanat sok mindent meghatároz.

hvg.hu: Ha nincs előírva, hogy 8 órakor kezdődik a tanítás, mindenki akkor érkezik, amikor akar. Elég kaotikusnak hangzik.

L. M.: Vannak törvény adta lehetőségek, csak meg kell ezeket találni. Érdemes végiggondolni, mi a célom. Ha az, hogy a gyerek örömmel érkezzen az iskolába, szeressen találkozni a tanárával, akkor találni lehet erre megoldást. Mi az egész napos iskolai tanulásszervezést találtuk (ami nem tévesztendő össze a délelőtt tanulás, délután napközivel; ez egy egész napra széthúzott tanulásszervezés – a szerk.), amelyben van arra lehetőség, hogy 8-9-ig szabadidősávval kezdjük a napot. Azaz nem lehet elkésni, ha 7.50-kor, 8-kor, 8.10-kor érkezik valaki, ugyanolyan örömmel fogadjuk. Az a bizalom tölti el a gyereket, hogy jó nekem itt. Az is jó, hogy nem rögtön egy tanórára csöppen be (ahonnan valóban nem jó elkésni), hanem egy beszélgető körbe, ahol egy kicsit egymásra figyelünk, ráhangolódunk egymásra, és az előttünk álló napra. Az, hogy személyközpontú az iskola, nem csak azt jelenti, hogy megismerem, hogyan tanul a gyerek, hanem azt is, hogy érdekel, hogy van, mit gondol, mit érez, mik a bánatai, örömei. Ennek a megismerésére a beszélgető körben kiváló lehetőség adódik. 9-kor pedig elkezdődik a „rendes” tanulás.

http://img6.hvg.hu/image.aspx?id=fe3fee85-599e-47fc-a989-cddb073c02dc&view=7fcefbf8-ac48-4ee6-aef5-32203afa118c

© Túry Gergely

hvg.hu: Idézőjelben a „rendes”. Miért?

L. M.: Sok mindenhez hozzányúltunk. Nem ragaszkodunk a 45 perces tanórákhoz, nálunk blokkok vannak, általában 1,5 órásak. Már első osztályban is. Ezekben együtt gondolkodunk az adott tantárgyon belül nyelvtanról, irodalomról, költészetről. Aztán van egy hosszabb szünet. Majd jön még egy tanítási blokk. Ezután egy nyugodt ebédelés, majd a kicsiknek mese. Délután valami „könnyebb” készségtárgy szokott lenni, és marad idő szabad játékra, közösségi programokra és önálló tanulásra is. Hatodik osztályig – eddig működik jelenleg az egész naposság – nem is visznek haza a gyerekek házi feladatot. Van időnk és lehetőségünk mindenre. A tanóráink teljesen mások, mint amiben mi felnőttünk, vagy ami sok helyen ma is jellemző. Mi partneri, együttgondolkodási lehetőséget adunk a gyerekeknek. Az információ nem feltétlenül a tanártól származik, sokkal nagyobb keretet biztosítunk az egymástól tanulásra, a kutatásra, felfedezésre. Nem készen kapott ismereteket tálalunk a gyerekeinknek. Arra buzdítjuk őket, hogy gondolkodjanak, kérdezzenek egymástól, tőlünk. Ez olykor oda is vezet, hogy a gyerekek ötletei, kérdései is alakítják a tanulási útját, amihez rugalmasság és adaptív megközelítés szükséges. Karácsony Sándor szerint az iskola teljesen abnormális hely, ahol az kérdez, aki tudja a választ. Mi igyekszünk ezt elkerülni.

hvg.hu:  Ez mind szép, de „könnyű itt ezeket megtenni”: nem kell a központi kerettantervhez alkalmazkodniuk.

L. M.: Mivel nálunk nem mindenki tanulja ugyanakkor ugyanazt, valóban nem tudjuk használni az érvényben lévő központi kerettanterveket. Ezért el kellett fogadtatnunk a minisztériummal a sajátunkat. Nem tudnánk úgy működni, hogy megszabják, mennyi idő van, például az olvasástanulásra. Van olyan gyerek, aki úgy jön iskolába, hogy már olvas, van olyan, akinek még nem is szabad elkezdeni a betűk tanulását, mert először különböző háttérképességeket kell fejleszteni. Mivel mi nem az „A” betűt tanítjuk, hanem Katit, Petit, Julit, nekünk kell igazodnunk az ő igényeikhez. Nálunk egy olvasásórán vannak olyan gyerekek, akik mesét olvasnak, egy másik gyerekkupac szótagolva olvas, egy harmadik betűket keres, és vannak, akik azt gyakorolják, hogy merre van a jobb és bal oldal. És minden osztályban, minden tantárgyi blokkban valahogy így zajlik egy óra.

hvg.hu: A GYH-t leginkább arról ismerik, hogy itt együtt tanulnak a különböző sérüléssel küzdő gyerekek az ép társaikkal, azaz, hogy inkluzív módon működik az iskola.

L. M.: A legtöbb iskola nehezen fogad be sérült gyerekeket. Mi nem indítunk olyan osztály, ahol ne lenne 3-4 sérült (mozgáskorlátozott, Down-szindrómás, hallássérült, középsúlyos értelmi sérült, hallássérült vagy autista) gyerek. Ez azt jelenti, hogy találtunk valamit az együttnevelésben, amitől emberileg és szakmailag is jobbak lettünk. Csak végig kell menni a folyosón, és látjuk, hogy teljes természetességgel hajolnak oda egy Down-szindrómás gyerekhez a társai, hogy bekössék a cipőjét, és beveszik az osztály focicsapatába a kerekesszékes kisfiút, akit egy társa tol a pályán.

hvg.hu: Általában a pedagógusok és a szülők is idegenkednek attól, hogy együtt tanuljanak ép és fogyatékkal élő gyerekek. A tanárok eszköztelenségre panaszkodnak, a szülők pedig arra, hogy visszaveti a gyermeke teljesítményét, ha az osztályban vannak sérült gyerekek is. Itt ez hogyhogy nem probléma?

L. M.: Nem csak itt nem jelent ez gondot. Vannak országok, például Finnország, ahol az egész oktatási rendszer így – a méltányosság elvét követve – működik. A szülők és az oktatáspolitikusok eleinte ott is féltek. Ez a félelem a szülők esetében abból adódik, hogy ők is egységes iskolában nőttek fel. Tényleg azt gondolják, hogy ha van egy értelmileg akadályozott kisgyerek, akkor az egész osztály az ő szintjén fog tanulni. De ha kinyitjuk az ajtót és megmutatjuk a szülőknek, mi hogyan tanítunk, ha látják ezt a befogadó közeget, a differenciált tanulásszervezést, akkor rájönnek, semmi nem gátolja senki tanulását. Az iskolánkba már hosszú évek óta szinte kezelhetetlen túljelentkezés van. Egyébként a személyközpontú iskola a tehetséggondozást is elősegíti. És én 25 év GYH-s múlttal ki merem jelenteni, hogy nincs olyan gyerek, aki valamiben ne lenne tehetséges.

hvg.hu: És a pedagógusok félelmei?

L. M.: Minden csütörtökön megáll egy busz az iskola előtt, jönnek hozzánk az ország legtávolabbi pontjáról, határon túlról is pedagógusok, tantestületek nyílt napokra. Ez azt mutatja, hogy a pedagógusok igenis keresik az új utakat. Mi abban tudunk segíteni, hogy szakmai napokat tartunk,  pedagógus-továbbképzést akkreditáltattunk, hallgatókat fogadunk, most konferenciát is szervezünk annak érdekében, hogy tapasztalatainkat megosszuk. Minden publikációnk, fejlesztésünk nyilvános, elérhető. Mi ennyit tehetünk. Úgy gondolom, hogy a tananyagra fókuszáló, egységes nevelést, oktatást, ami tapasztalataim szerint sajnos ma éppúgy jellemzi az oktatást, mint 25 éve, el kellene felejteni. De véletlenül sem az a járható út, hogy kötelezően előírunk valamit, inkább támogatói közeget lenne érdemes ehhez létrehozni. Fontos, hogy az iskolák határozhassák meg saját arculatukat. Persze ehhez szabad mozgástérre is szükség van. Ezzel azt is mondom, hogy nem tartanám szerencsésnek, ha minden iskola úgy működne, ahogy a Gyermekek Háza. Nem egyformák a helyzetek, nem egyformák az adottságok, de még az azonos problémákra, kihívásokra is több jól működő gyakorlat alakítható ki. Másolni tehát nem szabad, tanulni egymástól viszont nagyon is. Iskolán belül is, és iskolák között is.

http://img6.hvg.hu/image.aspx?id=63562c44-1a94-42af-bcbe-901e91ba5034&view=7fcefbf8-ac48-4ee6-aef5-32203afa118c

© Túry Gergely

hvg.hu: Ez nagyon egyszerűen hangzik, de egy pedagógust, aki 20-30 éve ugyanazt ugyanúgy tanítja, nemigen lehet arról meggyőzni, hogy váltani kell, és kezdjen el differenciálni. Ami ráadásul sokkal több felkészülést igényel.

L. M.: Én úgy látom, hogy sokaknak meg lehet adni az első lökést ezen az úton. Igen, ez sok munka, de meg lehet tanulni. Elfáradunk? Igen. Sokat dolgozunk, de ezzel nem vagyunk egyedül. Viszont számunkra egy-egy óra, egy-egy jól sikerült tanítási nap óriási öröm. Nemrég egy főiskolai hallgató tartotta nálunk a zárótanítását. Azt mondta: már sok órát tartottam, de most tanítottamelőször. Ha ezt naponta megélnék a kollégák, akkor biztos, hogy kevesebb rosszkedvű pedagógus lenne. De amúgy is, szerintem nem az egy tanár dolga, hogy a számára megfelelő(en összeválogatott) gyerekekkel tökéletesen dolgozzon, s aki ebbe nem fér bele, azt kirakja (megbuktassa, szegregálja stb.). Minden egyes ránk bízott gyerekért felelősséget kell vállalnunk.

hvg.hu: Említette, hogy mennyire fontosnak tartják a tudásmegosztást, és hogy rengeteg vendégük van. Mégsem terjed ez a módszer. Mi ennek az oka?

L. M.: Amikor megtartjuk a 30 órás képzésünket, a képzés végén mindenki elmondja, hogy ez fantasztikus, nem is hitték volna, hogy így is lehet tanítani. Aztán hazamennek, el is kezdik így csinálni, de sokan vannak, akik valamiért egy idő után megtorpannak. A hétköznapokban, amikor gyorsan ezt és azt is meg kell csinálni, ráadásul azt ellenőrzik, hogy ott tart-e épp a tantervben, ami elő van írva, leadta-e a megfelelő anyagot, akkor visszamerevednek a bevált sémák. Pedig semmi kunszt nincs abban, amit mi csinálunk.

hvg.hu: Ez azért túl szerény kijelentésnek tűnik.

L. M.: Ha a szemléletünket meg tudjuk fordítani, és tudjuk azt mondani, hogy mi vagyunk a gyerekért, és nem ők vannak azért, hogy nekünk legyen osztályunk, nyert ügyünk van. A GYH egyébként minden támogatást megkapott az oktatásvezetéstől, a fenntartó önkormányzattól és később a Kliktől. Az furcsa volt, hogy mindent újra kellett engedélyeztetni néhány éve. De eléggé elszántak voltunk, hogy folytassuk. Azt tudom mindenkinek tanácsolni, hogy érdemes elkezdeni, és megéri kitartani.

hvg.hu: A GYH tehát egy állami iskola. Ilyen fenntartással is működhet alternatív intézmény?

L. M.: 25 éve, az indulásnál nagy dilemma volt, hogy ki legyen a fenntartónk, a legtöbb alternatív iskola alapítványi fenntartásban indult. Mi viszont szerettünk volna a közoktatásban maradni. És találtunk egy befogadó iskolát. Úgyhogy igen, mi állami iskola vagyunk. És mondom, mindig támogattak minket. Az mondjuk vicces volt, amikor az állami fenntartó adta be az államnak a kérvényünket a kerettantervtől való eltérésre…

hvg.hu: 25 éve volt némi támogatás, de csodabogár iskola volt a GYH. Majd volt néhány év, amikor mintha ez a szemlélet terjedni kezdett volna, de ma megint ugyanolyan csodabogár iskolának számít. Pedig az alternatív iskolákra óriási igény van.

L. M.: Nem csak igény van rá. A kutatások szerint a környező országokban mindenhol az volt sikeres megoldás, ha nem az iskolarendszert differenciálták, hanem az osztálytermi, tanulási környezetet tették differenciálttá. A köznevelési törvény célként fogalmazza meg a tanulási esélyegyenlőség biztosítását, de közben az egységesítő szabályaival akadályozza is ennek megvalósítását. Nem lehet, hogy egységes könyvekből tanítsunk, nem lehet, hogy egy kerettanterv alapján működjön minden iskola. Természetesen nálunk is vannak szabályozók. Csak ezek rugalmasak, ésszerűek, és igazodnak a gyerekekhez, a környezethez.

Kudarc hatása

Hogyan motiváljuk tanulásra gyermekeinket?

 

Vajon a kudarc pozitív lehetőség a tanulásra és a fejlődésre, vagy negatív élmény, ami meggátolja a sikert?

Az, hogy a szülők hogyan látják ezt a kérdést, komoly hatással van arra, vajon mennyi gyerek gondolja azt, hogy az intelligenciáját csak kemény munka árán tudja fejleszteni –állítja egy tanulmány.

„ A szülők erőteljes hatást gyakorolnak gyermekeikre a korai gyermekkorban, s a kudarchoz való hozzáállásukkal rejtett üzeneteket küldenek gyermekeik felé” – mondja Kyla Haimovitz, a Stanford Egyetem pszichológus professzora.

Habár a szülők gyerekekre gyakorolt hatásáról sok kutatás szól, de arról már annál kevesebb, hogy mit tehetnének a szülők annak érdekében, hogy gyermekeik  motiváltabbak legyen a tanulásban.

„Sok bizonyíték van arra, hogy amikor a szülők a gyermekeik képességeire úgy tekintenek, mint valami alakítható, formálható dologra és ezen tudnak is változtatni az idők során, akkor a gyermekek az akadályokat konstruktívabb módon kezelik.” – mondja Gail Heyman  professzor.

Azonban a gyerekek felé küldött üzenet megfelelő kommunikálása nem egy egyszerű feladat.

Fontos átgondolnunk szülőknek, hogy melyik üzenet legyen nyílt és melyik burkolt, azaz hogy mit fejezek ki a szavaimmal és a tetteimmel.

Tehát, ha egy gyerek azzal jön haza iskolából, hogy 1-es lett a matematika dolgozata, az ahogy a szülő ezt lereagálja, azzal befolyásolja azt, hogy a gyerek hogyan értelmezi a  matematikai képességét. Még egy félvállról odavetett jó szándékú megjegyzés „Nem baj, azért Neked még továbbra is a magyar nyelvtan az erősséged” – is üzenheti azt, hogy inkább add fel a matekot, mint hogy tanulj a hibákból, amiket elkövettél – magyarázza Haimovitz.

 

Kutatásokat végeztek a szülők kudarchoz való hozzáállásáról.

Minél inkább visszahúzó erőnek tekintették a szülők a kudarcot, annál valószínűbb volt, hogy a gyerekeik azt látták rajtuk, hogy fontosabb nekik a teljesítmény és az érdemjegy, mint a tanulás és fejlődés jelentősége. – mutatott rá a a tanulmány.

 

A kutatók 160 szülőnél figyelték meg, hogy hogyan reagálnak a gyerekeik rossz jegyeire. Azok, akik a kudarcot negatívan értékelték, valószínűleg még jobban kétségbe vonták a gyerekeik képességeit, vagy azzal vigasztalták meg őket, hogy nem lehetnek tehetségesek minden tantárgyból.

Azok a szülők, akik a kudarcban a lehetőséget látták, valószínűleg megkérdezték a gyereküket, hogy milyen tanulságot vontak le belőle, ami segítségükre lehet a jelen életükre vonatkozóan és vajon hasznos lenne e a pedagógusától segítséget kérni.

„Azt a következtetést vontam le, hogy amikor a gyermekünk akadállyal küzd, akkor nem szabad a képességeit kétségbe vonni, hanem arra kell fókuszálni, hogy mit tud tanulni belőle.” – mondja Haimovitz.

Ennek egyik módja, ha megkérdezzük a gyerekünktől: „Hogy tudnál erre az akadályra kiindulópontként/ugródeszkaként tekinteni?”

„Az üzenetek, amiket a szüleinktől kapunk nyíltan, burkoltan vagy tudattalanul, „velünk maradnak” életünk során, és nehéz elfelejteni vagy legyőzni, ha  azok nem építő jellegűek. Néha hibás meggyőződéseket, vagy tévhiteket internalizálunk a viselkedésünkbe, amelyek azonban nem szolgálnak minket.” – mondja.

 

Ne okoljuk azonban mindenért a szülőket, hisz rendkívül sokat nyom a latba a gyermek temperamentuma is.

Nagyon nehéz meghúzni a vonalat a szülők és a tanárok között, melyikük hogyan motiválja a gyerekeket abban, hogy elhiggyék, Ők, saját maguk is képesek dolgokra. Ha látjuk rajtuk, hogy egyre jobban boldogulnak egyedül is, akkor lassan vonuljunk vissza, de soha ne hagyjuk, hogy  olyan frusztráltakká váljanak, hogy végül feladják. -mondja Heyman.

Forrás: www.www2.kqed.org/mindshift

Szerző: Tara Haelle

Fordítás: Gelei Anett

Egy gyermek üzenete szüleihez

Ne vegyél nekem dolgokat, amelyekre Te hiába vágytál! Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz megadni nekem mindent, amire fáj a fogam! Néha csak azért kérek valamit, hogy láthassam, hol a határ.

Add nekem az idődet!

Kérdezd meg, mi történt az iskolában! Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok!

Érdeklődj affelől, hogyan oldom meg a feladataimat! Taníts engem a jóra, és mondd el, mi a rossz!

Vitassuk meg a terveinket! Bátoríts választásaimban! Dicsérj, ha megérdemlem!

Terelj jó útra, ha tévedtem!

Higgy nekem, és bízz bennem! Irányításoddal jó utat fogok választani.

Ha magam mellett tudlak, nem csatlakozom bandákhoz, távol tartom magam az alkoholtól és a drogoktól. Magyarázd meg nekem a gyógyszerhasználat szabályait, és figyelmeztess a droghasználat veszélyeire!

Szeress, és hagyd, hogy szeresselek! Szeress akkor is, ha rossz vagyok!

Mutasd ki a szeretetedet még abban az esetben is, ha nem tetszik neked a viselkedésem!

Bocsáss meg nekem! Fejezd ki megértésedet tévedéseimkor! Add értésemre, hogy mindig van esély az újrakezdésre! Engedd meg, hogy tetteimért én vállaljam a felelősséget!

Javíts ki, mondd el, ha tévedtem, de sose tedd ezt mások előtt! Kérlek, sose hasonlíts másokhoz, különösen ne a testvéreimhez!

Büntess meg, ha rosszat teszek! Ismerd el, ha jót cselekszem!

Ne parancsolj nekem, kérj tőlem! Ez összetartozásunk érzését jelenti számomra.

Ha megkérsz valamire, boldogan megteszem majd.

Bánj velem úgy,  mint a legjobb barátoddal! Figyelj rám, ha szeretnék megbeszélni veled valamit! Még csak gyerek vagyok, de nekem is vannak gondjaim, aggodalmaim.

Tiszteld a bánatomat, fájdalmamat!

Mondd sokszor, hogy szeretsz engem! Erősíts meg abban a tudatban, hogy különleges vagyok, és mindig szeretni fogsz, bármi történjen is! Részed vagyok, valami különös dolog, a szerelem teremtett.

Megígérem, hogy megtanulok viselkedni, mondani fogom, hogy „Bocsáss meg!”, „Kérek szépen…”, „Köszönöm.”, „Sajnálom a történteket.” – szóval mindent, amit elképzeltél akkor, amikor beszélni tanítottál. Mondani fogok majd mást is, például azt, hogy „Szeretlek Benneteket!”

 

Mindenekelőtt tanítsatok a szeretetre, hitre és az emberek, országunk tiszteletére!

 

Forrás: Let’s stay drug-free together

Fordította: Csendes Éva

A ClassBox Alapítvány támogatási céljairól

A ClassBox Alapítvány támogatási céljairól

Az Alapítói Okirat 3. pontja szerint: „Az alapítvány célja: Az oktatási intézményekben, vagy azokon kívül megvalósuló, a gyermekek egészséges fejlődését szolgáló oktató, nevelő, ismeretterjesztő tevékenységek szervezése és támogatása.”

E meghirdetett, s  formalizált cél mögött azonban az alapítók olyan átfogó célokat is értenek, mint:

  • a társadalmunk legkisebb és legfontosabb egységének, a családnak a támogatása és megerősítése.
  • az iskolarendszer és  a felelősen gondolkodó szülők hatékonyabb együttműködése
  • egy lelkileg érettebb, egészségesebb, boldogabb nemzedék felnövekedésének elősegítése,
  • stb.

 A fenti célok érdekében az alapítvány kuratóriuma nyílt pályázatok révén támogat közösségépítő  eseményeket, programokat, személyeket.

Kísérje figyelemmel weblapunkat (www.classboxalapitvany.hu), hogy idejében megismerhesse pályázati kiírásainkat!