BOLDOGSÁGÓRÁK MAGYARORSZÁGON

BOLDOGSÁGÓRA, AHOL MINDENKI KITŰNŐRE VIZSGÁZIK

Egyre több országban sikerrel alkalmazzák a Boldogságórákat, amelyeken a diákok csoportosan és egyénileg ismerik meg a boldogság fő összetevőit. Mindeközben olyan gyakorlatok elvégzésére inspirálják őket, amelyek – a boldogságkutatók tapasztalatai alapján – hozzájárulnak a gyerekek boldogságszintjének növekedéséhez. Magyarországon a Jobb Veled a Világ Alapítvány szervezésében a Boldogság Intézet szakmai csapata egy teljes programot kidolgozott ki a diákok boldogságra való tanítására. Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a Boldogságórák csökkentik a tanulók szorongását, miközben erősíti önbizalmukat. Így nemcsak kiegyensúlyozottabbá válnak a gyerekek, de az iskolában is jobban teljesítenek. A Boldogságórák tapasztalataiból születettek meg a Boldogságóra kézikönyvek és munkafüzetek.

A BOLDOGSÁGÓRÁK CÉLJA

A Boldogságórák célja nem az, hogy problémamentes életmodellt állítson a fiatalok elé, hanem, hogy vezérfonalat adjon az iskolásoknak, hogy könnyebben nézzenek szembe a kihívásokkal, képesek legyenek megbirkózni a problémákkal, valamint a testi-lelki egészségmegtartás tényezőinek tanulmányozására adjon lehetőséget. Mindezt szigorú empirikus kutatásokkal támasztjuk alá.

TÖBB EZER GYEREK MÁR SIKERESEN ALKALMAZZA

Kíváncsi vagy, hogyan vélekednek a Boldogságórákról elismert pedagógusok, iskolaigazgatók, szülők és a programban részt vevő diákok?

Filmünkből az is kiderül, miért állt a program mellé Prof. Dr. Bagdy Emőke és Schanda Tamás, az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára!

TEGYÉL TE IS A FELNÖVEKVŐ GENERÁCIÓÉRT!
LEGYÉL BOLDOGSÁGÓRA OKTATÓ!

Ma már közel 5000 pedagógus tart Boldogságórákat Magyarországon és határon túli magyar iskolákban. Folyamatosan növekszik a létszáma a Boldogságórák szakmai csapatának, és nagyon örülnénk neki, ha téged is a csapat tagjaként üdvözölhetnénk!

Ha Te is szeretnél csatlakozni a programhoz, akkor bizonyára olyan elkötelezett szakember vagy, aki szívén viseli a növendékek mentálhigiénéjét is a tanításon, oktatáson túl.

Csak annyi a teendőd, hogy regisztrálj, és minden további részletről tájékoztatni fogunk.

EZT ADJÁK NEKED ÉS TANÍTVÁNYAIDNAK A BOLDOGSÁGÓRÁK

A teljes Boldogságóra program 10 egymásra épülő témából áll, amelyek fokról fokra ismertetik meg a boldogság különböző összetevőit, feltételeit. Az egyes témakörök sorrendben:

  1. Boldogságfokozó hála
  2. Optimizmus gyakorlása
  3. Kapcsolatok ápolása
  4. Boldogító jócselekedetek
  5. Célok kitűzése és elérése
  6. Megküzdési stratégiák
  7. Apró örömök élvezete
  8. Megbocsátás
  9. Testmozgás
  10. Fenntartható boldogság

 

Ha szülő vagy, és szeretnéd, hogy a gyermeked boldogságfokozó szokásokat tanuljon, mutasd meg az óvodában vagy iskolában a programunkat kedvenc pedagógusodnak.

Mikor érdemes csatlakoznod csoportoddal, osztályoddal a Boldogságóra programhoz?

  • Ha fontosnak tartod az értelmi nevelésen túl a gyermekek lelki nevelését.
  • Ha szeretnéd, hogy az általad nevelt csemeték olyan technikákat tanuljanak, ami segítséget ad számukra a mindennapi életben.
  • Ha egy fantasztikus osztályközösséget szeretnél kialakítani.
  • Ha szeretnéd, hogy megfelelő megküzdési stratégiák álljanak az általad nevelt diákok rendelkezésére problémás helyzetekben.
  • Ha hiszel abban, hogy minden gyermeknek jár a boldogság.
  • Ha problémás gyerekeket nevelsz és úgy gondolod,valamilyen technikával ki szeretnéd egészíteni módszertani palettádat.
  • Ha nem problémás gyerekeket nevelsz, de többet szeretnél nekik nyújtani, ha már nem a te óvó szárnyaid alatt lesznek, akkor is könnyebb legyen nekik a felnőtté válás folyamata.
  • Ha hiszel abban, hogy a pozitív megerősítés kihat a gyermek önismeretének egészséges fejlődésére, teljesítményére és eredményeire, kapcsolataira.
  • Ha bízol abban, hogy miközben boldogságra tanítasz, Te is egyre boldogabbá válsz.
  • Ha szülő vagy, és szeretnéd, hogy a gyermeked személyiségfejlesztő és boldogságszintnövelő technikákat tanuljon, mutasd meg az óvodában vagy iskolában a programunkat kedvenc pedagógusodnak.

Forrás: Boldogságóra.hu

Ha létezik boldog iskola, az Abasáron van

Major Levente négy éve lett az Abasári Aba Sámuel Általános Iskola igazgatója, akkor határozta el, hogy olyan sulit farag az abasáriból, ahová a gyermekek örömmel járnak. A terve sikerült, hiszen ma már egyre többen emlegetik az intézményt boldog iskolaként.

–        Hogyan kezdtél neki ennek az egyáltalán nem egyszerű feladatnak?

–        Még Budapesten, gimnáziumi tanárként rájöttem arra, hogy a gyermekek kiválóan tudnak magolni, de az így megszerzett ismeretet pár nap múlva el is felejtik. Épp ezért mindig is hasznosítható tudást szerettem volna átadni a diákoknak. Megtanítani nekik azt, hogy gondolkodni jó, gondolkodni érdemes. A kollégáimmal együtt nagy hangsúlyt fektetünk az iskolán kívüli tanítási órákra is. Fontos, hogy a diákok ne legyenek állandóan „beszorítva” az iskolapadba. Ha elvisszük őket kirándulni, akkor tízszer annyit képesek megtanulni, mint az iskolában öt mondatból.

–        Mi a legújabb fejlesztés, melynek a gyermekek örülhetnek?

–        Az iskola konyháján, az egészséges életmód jegyében, gasztronómiai szakköröket tartunk, de terveink közt szerepel, hogy Michelin-csillagos szakácsokat hívunk meg az iskolába. Egy pályázat keretein belül felvettem a kapcsolatot egy oxfordi alapítvánnyal. A gyerekekkel programozni fogunk, úgy fejlesztjük a képességeiket, hogy észre sem veszik, hogy matematikát tanulnak.

–        Milyen módszerrel oktattok?

–        A legfontosabb elvem az, hogy mosolyogjunk a gyermekekre, hiszen, ha egy tanár morcos, szigorú tekintettel áll az osztály elé, akkor nem várható el a gyermekektől, hogy örömmel tanuljanak. Az alsó tagozatosoknál iskolaotthonos oktatási forma van, ennek köszönhetően rugalmasan tudunk a diákokhoz idgazodni. Fontosnak tartjuk azt is, hogy iskola után minden gyerek a családdal legyen, és ne a tankönyveit bújja.

–        Boldog iskolaként emlegetik az Abasári Aba Sámuel Általános Iskolát. Rajtad kívül a tanári kar többi tagja is hasonló elvek mentén oktat?

–        Fantasztikus csapattal dolgozhatom együtt, mindenben számíthatok rájuk, és maximálisan élvezem a támogatásukat, ami nagyon fontos számomra. Büszke vagyok arra, hogy közösen minden tervünket meg tudjuk valósítani. Egy jó és támogató közösség ma már megfizethetetlen.

–        Úgy látom, itt minden a gyermekekért van. S ami szembetűnő még, hogy társként tekintenek rád, de mégis tisztelnek.

–        A gyerekek mintákat követnek. A kollégáimmal közösen mindent megteszünk azért, hogy mosolyogva menjünk a tanórákra. Szünetekben pedig gördeszkázunk, rollerezünk, mókázunk.

Forrás: Kékesonline.hu

 

 

10 dolog, amit egy gyereknek tudnia és értenie kéne 12 éves koráig!

Minden szülő álma az, hogy gyereke egy jó, becsületes, és bátor felnőtté váljon, de ezekért a pozitív jellemvonások kialakulásáért bizony meg kell dolgozni.

“Én azt hiszem, gyereket csak úgy lehet nevelni, ha az ember megtiszteli azzal, hogy komolyan veszi.”
Szabó Magda

Nézzünk akkor néhányat ezen jellemvonások közül, melyeknek kialakulása, jó, ha megtörténik 12 éves korig!

1. Tisztelje úgy a lányokat, mint a fiúkat!

A fiús anyukák általában arra nevelik csemetéiket, hogy azok mindig segítsenek a kislányoknak, úgy a napköziben, mint a játszótéren. Ugyanakkor figyeljünk arra, hogy a fiú társak iránti tiszteletre is neveljük őket, hiszen meg kell tanulniuk tisztelni a körülöttünk élőket, függetlenül attól, hogy fiúk vagy lányok azok.

2. Ne féljen tévedni!

Más hibájából tanulni nagyon hasznos lehet a gyerek számára, de olyan eset is előfordul, amikor meg kell tapasztalnia saját hibái következményeit. Meg kell tanítanunk arra, hogy ne féljen veszíteni és tévedni, és ha ez megtörtént, tudja elfogadni és tudjon küzdeni a cél érdekében.

3. Az ismeretek elsajátítása fontosabb az osztályzatoknál!

Szülőkként hajlamosak vagyunk nem tetszésünknek adni hangot, ha gyerekünk nem a mi elvárásunknak megfelelő osztályzatot hoz haza. Ennek ellenére tudnunk kell, hogy a jó osztályzat nem mindig tükrözi az ismeretek megfelelő elsajátítását. Igyekezzünk tehát arra tanítani, hogy nem a minősítés számít, hanem az alapos ismeretelsajátítás.

4. A szülő nem ellensége a gyerekének!

Hosszú, de szép út vezet odáig, amikor gyerekünk feltétel nélkül megbízik bennünk, elmondja legféltettebb titkait és barátként kezel bennünket. Ez különösen igaz majd a serdülő korra. Ne akarjunk minden áron erőszakosan a bizalmába férkőzni, válasszuk inkább a hosszú, türelmes utat.

5. Bátran nyilvánítsa ki a véleményét és tartson ki mellette!

Tanítsuk meg arra, hogy mások véleményének tisztelete nagyon fontos, de legalább olyan fontos, hogy saját véleményüknek is tudjanak hangot adni és tartsanak ki azok mellett.

6. Ne tegyen meg dolgokat, csak azért, hogy népszerű legyen!

Sok gyerek képes lenne bármire, olyanra is, ami nem helyes, csak, hogy barátai között népszerűségre tegyen szert. Mutassunk példát neki abban, hogy tisztességes és becsületes viselkedéssel is lehet elismerést szerezni a barátok között.

7. Kérdezzen bátran, ha bizonytalan valamiben!

Ha valami nem egyértelmű számára, ne tegyen úgy, mintha értette volna, hanem bátran kérdezzen rá, hiszen így bővülhet ismeretvilága.

8. Bátran szóljon tanárának, ha nem érzi jól magát!

Tanítsuk meg arra, hogy bátran beszéljen egészségügyi problémáiról, hiszen semmi nem olyan fontos, mint az ember egészsége.

9. Tisztelje a természetet!

Személyes példánkkal járuljunk ahhoz, hogy megértse, a természetre, a környezetünkre mindnyájunknak nagyon kell vigyázni. Már kis korában megszoktathatjuk arra, hogy nem szemetelünk és tiszteljük a természet növény- és állatvilágát egyaránt.

10. Adott helyzetben tudjon “nemet” mondani!

Tanítsuk meg arra, hogy ha a helyzet úgy kívánja, ne féljen “nemet” mondani, legyen az tanár vagy diáktárs. Igyekezzünk tehát olyan gyerekeket nevelni, akik rendelkeznek személyiséggel, és nem adják meg magukat mások parancsának.

Forrás: Pozitívnap.hu

 

10 dolog, amit Vekerdy Tamás követendőnek tart a dán gyereknevelésben

Nemrég jelent meg a Gyereknevelés dán módra című könyv, melynek Vekerdy Tamás pszichológus írta az utószavát. A szövegből szemezgettünk.

1. Mondogatjuk, hogy milyen fontos dolog a játék, a szabad játék, és még bele is írjuk az óvodai nevelés országos alapprogramjába (de persze csak oda, az iskolai tantervekből már hiányzik), holott a dán tapasztalat szerint az örömteli, a magabiztos és rugalmas (a stresszeket jól tűrő és a kibillenés után mindig eredeti önmagához könnyen visszatérő) felnőttkor nem érhető el sok szabad játék nélkül.

2. A dánok nem üvöltenek a gyerekkel. Akkor se, ha éppen ki akar rohanni az úttestre. Holott már ötször hallotta, hogy ezt nem lehet, nem szabad. A dán anya megáll, mélyet lélegzik, és leguggol a fiához, ahogy könyvünkben olvashatjuk, és így beszél vele. Sikerrel. Mert a mély kapcsolatban ott él a „haszontalan” dolgokban, játékban, hangulatokban kikovácsolt összetartozás…

3. Engedjük szabadon gyerekeinket, tanácsolja a dán praxis, és kerüljük el a túl gyors beavatkozást. Így fejlődik igazán az önkontroll és a rugalmas válaszadás képessége. És így kerülünk egyre mélyebb kapcsolatba saját magunkkal, ami nagy biztonságot ad.

4. És: mindenről beszélni kell, a tragikus és felkavaró eseményekről is, a gyerekekkel. A dánoknak soha nem jutott eszükbe, hogy a tragikus befejezést egy-egy mesében átírják, hogy megkíméljék a gyereket. A hallgatóra bízzák a következtetések levonását. A nagyapa halálától az esetleges válásig mindent meg lehet beszélni a gyerekekkel, csak ezt mi nem hisszük el.

5. Magyarországon nem győzi hangoztatni az ember, hogy ne akarj tökéletes szülő, tökéletes anya vagy apa lenni. A dánok ki is mondják, a gyerekeknek a szüleiktől nem tökéletességre, hanem érzelmi őszinteségre van szükségük.

6. Magyarországon az az alapgondolat, hogy a gyerekek rosszak, meg kell őket törni. Dániában az alapgondolat szerint a gyerekek eredendően jók. Átesnek olyan korszakokon – a különböző dackorszakokon –, amik a fejlődés határait jelzik, ezt tudomásul kell venni, ez normális és elfogadott. Legalábbis a dánok szerint; és így már nem is olyan idegesítő, nem szörnyű.

7. Ahhoz, hogy megkapjuk a tiszteletet, meg is kell adnunk. Igen, a dánok ott kezdik, hogy megadják a gyerekeknek a tiszteletet, és úgy tapasztalják, hogy az így nevelt gyerekek jobban hallgatnak a későbbiekben is a szüleikre, és kevésbé befolyásolják őket kortársaik, önállóbbá válnak döntéseikben.

8. A dánok háromszorosan hangsúlyozzák: olvassunk, olvassunk, olvassunk! Hivatkoznak a kutatásokra, hogy milyen nagy mértékben növeli a gyerekek empátiáját, másokkal való azonosulásra szolgáló képességét, ha olvasunk nekik. És nemcsak a kellemes könyvek jöhetnek szóba, hanem minden könyv, ami érzelmet – akár negatív vagy kellemetlen érzelmet is – kelt. A valóság megélése őszintén és hitelesen, itt is ez a fontos.

9. A dán iskolában, mint könyvünkben olvassuk, a tanárok minden évben a diákokkal együtt hozzák létre a szabályokat. Közösen döntenek. Minden osztályban más szabályok érvényesek, és minden év elején újraalkotják őket. Az eredmény lenyűgöző. Olvashatjuk, ha valaki túl hangos, vagy zavarja a tanítást, esetleg az egész osztály föláll, körbesétál a teremben, és tízet tapsol. Még az év elején határoztak így. Általában minden kérdésben sokkal több időt és energiát fordítanak arra, hogy hogyan előzzék meg a problémákat, mint hogy hogyan büntessék miattuk a gyerekeket.

10. Kedves anyák! Kedves apák! Kedves tanárok! De jó volna, ha nem aggódnátok amiatt, hogy mások mit gondolnak rólatok, gyereketekről és osztályotokról, hanem sokkal bensőségesebben foglalkoznátok velük! És aztán néhány fontos szabály: Aludjunk többet! Mozogjunk többet! Fordítsunk több időt magunkra! Annak, hogy magunkat jól érezzük a bőrünkben, az egyik legfontosabb összetevője a minőségi idő, amit együtt tudunk tölteni szeretteinkkel.

A könyvről itt talál infókat.

Forrás: HVG.hu

Egy informatikus pedagógus ajánlása!

Sok szeretettel köszöntök minden kedves Olvasót! Én Kiss István,
informatika szakos tanár vagyok.

Az EFOP-3.2.4-16-2016-00001 számú “Digitális Kompetencia fejlesztése”
elnevezésű pályázat tréneri képzésén ismertem meg a ClassBox rendszert.

Azonnal megfogott a weboldal tetszetős külseje, és a kínált szolgáltatások
ötletessége, használhatósága. Rögtön látszott, hogy minden eszközzel
segíteni kívánják a kommunikációt, és az élvezetes tanulást.

A képzés után úgy gondoltam, hogy ez lehetne az az alkalmazás, amely köré a
saját tanfolyamaimon felépíthetném a tananyagot. Erre minden eszköz készen
is állt, ráadásul magyar nyelven!

Csupán néhány kérdésem maradt még, amivel megkerestem a ClassBox csapatát.

Levelezés közben rájöttem, hogy teljesen rugalmasan, és készségesen
igyekeznek segíteni a tanár munkáját és a diákok tanulását.
Olyan fejlesztési ötleteket ismertem meg, amelyek teljesen meggyőztek
választásom helyességéről.

Végezetül szeretném összefoglalni a ClassBox előnyeit:

magyar nyelvű

sokrétű funkcióival tanárnak és diáknak egyaránt segítséget nyújt

– gyermek központú

– felhasználóbarát

– igyekszik az igényeknek minél magasabb szinten megfelelni

– az egyik legjobb oktatást segítő weboldal

– az élvezetes tanulás híve, ezért érdemes minden nap használni

Tiszta szívvel és nyugodt lelkiismerettel tudom ajánlani minden kollégának,
aki igényes a munkájára, és szeretne jót tenni a diákjaival!

Kiss István
Informatikus, Tanfelügyeleti és minősítési szakértő, tréner

A ClassBox kódom: HU93IA37YT

A finn iskolában nem klónhadsereget tanítunk, hanem gyerekeket

Ahhoz, hogy egy gyerek tanuljon, nagyon fontos, hogy akarjon tanulni. Ehhez külső vagy belső motivációra van szükség. A külső motiváció a jutalmazás vagy a büntetés, de ez csak korlátozottan hoz eredményt. A belső motiváció lenne az igazi, ami a gyereket belülről hajtja. Belegondoltak már abba, hogy igazából minden gyerek szeretne tanulni? Valósággal szomjazza a tudást. És szorgalmasan tanul is. Már 7-8 hónapos korban elkezdi, és senkinek nem kell noszogatni. Például ilyenkor kezd el megtanulni járni, aztán pedig beszélni. Ehhez vajon milyen nemzeti alaptantervre van szükség? Semmilyenre. Csak olyan biztonságos környezetre, ahol kipróbálhatja magát, fejlődhet, és a saját tempója szerint haladhat.

Ezeket az izgalmas kérdéseket feszegette magyar pedagógusok előtt Pekka Peura, aki a budapesti finn intézet, a FinnAgora meghívására tartott előadást a finn oktatás új útjairól a ferencvárosi Budapest Music Centerben. Peura tíz éve tanít fizikát és matematikát Finnországban, de könyvet írt és továbbképzéseket is tart az általa kidolgozott, személyre szabott tanulási modellről, amely minden iskolában és minden tantárgyban használható.

Budapesti előadásán Peura a nemzetközi hírű finn példáról szóló legendákat is igyekezett árnyalni. Azt mondta: pályája elején nem értette, hogy lehet a finn oktatás az egyik a legjobb a világon. Szerinte ugyanis a finn iskola sok szempontból rossz és fejlesztésre szorul, de egyik nagy előnye a többihez képest kétségtelenül a nyitottsága és a folyamatos innovációra való képessége:

Azt hiszem, azért lehetünk a legjobbak, mert a vakok között a félszemű a király.

Peura személyesen is vallott arról, hogy amikor tíz éve elkezdett tanítani, legalább két évig folyamatos stresszben volt. Állandó nyomás nehezedett rá, kevés volt az idő és sok a tananyag. Egyszer úgy döntött: nagyon nagy mennyiségű feladatot ad fel a gyerekeknek. A határidő azonban nem a következő óra vagy a következő hét lett, hanem 7 hetet adott a feladatok megoldására. Azt mondta nekik: csinálják meg, amikor idejük vagy kedvük van.

Az egyik jó tanuló lány két hét múlva jelentkezett nála, hogy ő már megcsinálta az összes feladatot. A tanár tudta róla, hogy szereti a matekot és érdekli is, de azt is látta, hogy számára jelenti talán a legnagyobb stresszt a tanulás, mert ő jó akar lenni. Peura ekkor arra is rájött, hogy neki tanárként mennyivel több ideje marad tanítani, ha nem kell minden nap ellenőrizgetni a házi feladatokat.

Pekka Peura

Ebből fejlődött ki aztán a fordított tanuláson (flipped learning) és az együttműködő tanuláson (collaborative learning) alapuló modellje. A finn csoda országában sem mehet minden a legnagyobb rendben. Peura elmondása szerint az ottani 15 évesek, tehát a kilencedik osztályosok tudásában hét évnyi különbség is lehet a legjobb és a legrosszabb tanulók között. A finn iskolában nem válogatják szét a gyerekeket, jók és rosszak a 12. évfolyamig együtt tanulnak.

Különösen nagy szerepe van ezért ott az időnek: akit érdekel egy tantárgy vagy később akar vele kezdeni valamit, az tanulhasson gyorsabban és többet. De a többiekről se mondanak le. Peura szerint ahhoz, hogy valaki érdeklődését felkeltsük a tanulás iránt, nem szabad se túl nehéz, se túl könnyű feladatot adni neki.

Nagyon nem mindegy az sem, ki milyen céllal ül a matekórán. Az egyik gyerek mérnök akar lenni, a másik bolti eladó, a harmadik sportoló, a negyedik filmrendező. Peura ezért választási lehetőségeket ajánl fel a diákjainak a matekórán: mindenki dönthet, mit szeretne megtanulni a matekon belül. A pedagógus meggyőződése, hogy a gyereket úgy lehet legjobban motiválni a tanulásra, ha nem sértjük meg az autonómiáját. Ha mindent bele akarok verni a fejükbe, akkor elutasítóak lesznek vagy valahogy letudják az egészet, de ha érzik az autonómiájukat, az övék lesz, amit megtanulnak.

Nem katasztrófa, ha az osztályban ülő gyerekek nagyon különbözőek, elvégre nem egy klónhadsereget tanítunk”

– osztotta meg egyik fontos alapelvét a finn oktatási szakemberaz államosított magyar iskolákban egyentanterv alapján egyantankönyvekből tanító magyar pedagógusokkal. Ez a különbözőség ugyanis azt a nagyszerű lehetőséget rejti, hogy a gyerekek csoportokban dolgozva tanulhatnak egymástól (collaborative learning). A lényeg, hogy mindenki a saját céljai szerint haladjon, senkinek ne kelljen a másik elvárásait megvalósítania, és eközben mégis mindenki jót tegyen a másikkal.

Pekka Peura iskolája ezért valóban fordított iskola. Amit ugyanis mi ma iskolaként ismerünk, az a XIX. századi ipari forradalom idején elterjedt képződmény, ami máig kísért a XXI. században. Akkoriban az iskolákat a gyárak és az irodák mintájára hozták létre. A klasszikus iskola berendezése a tanári asztallal, katedrával és a szabályos sorba rendezett padokkal a múlt századi tudásközvetítést szimbolizálja, ahol a tudásnak egyetlen, akadémikus forrása volt, amit a tanár közvetített. Mi köze mindennek a mai korhoz, ahol minden a kommunikációról, a megosztásról, egymástól térben távol dolgozó csoportok munkájáról szól, ahol már nincs információs monopólium, mert a neten bármi beszerezhető, csak tudja megfelelően szűrni az ember.

“A diákok társas interakciója a kognitív fejlődés alapja”

– hangoztatta a finn pedagógus az orosz Lev Vigotszkij nevű pszichológus egyik alaptételét. A XXI. században tehát a diákoknak nem a tanárral kell szemben ülniük, hanem egymással. Az osztályteremben ezért fordítják egymással szembe a padokat,  hogy a gyerekek lássák egymást, beszélhessenek egymással és minél többet tanulhassanak a másiktól.

Pekka Peura

Amikor Peura reggel belép a terembe, nem ő kezdi el a munkát, hanem a diákok kezdenek el dolgozni egymással. Az egyéni célok és tanulási ütemek újfajta értékelést is kívánnak. Nem egy központilag kidolgozott sztenderdnek kell megfelelnie a gyerekeknek, hanem azt nézik, ki mennyivel jutott közelebb saját céljaihoz.

És még valami. Tanulás és eredmény nincs anélkül, hogy a gyerek jól érezze magát. Peura a Google példáját hozta erre, amikor a cég egy felméréssel akarta megtudni, mi a titka a legeredményesebb szuperteamjeinek, amelyekben különböző képességű és képzettségű szakemberek dolgoznak együtt. Az eredmény azt mutatta, hogy az egyik legfontosabb faktor a team tagjainak “pszichológiai biztonsága”, tehát az, hogy elfogadó, baráti, szinte már családi légkörben dolgozhatnak.

A konferencián  Leena Pöntynen is arról beszélt, hogy a finn oktatási modell számos problémával küzd. A felsorolt problémák egyike-másika mosolyt is csalt a magyar pedagógusok ajkára: Finnországban nincs elég költségvetési keret a fejlesztésekre (!), nagyobb szabadságot kell adni a tanároknak (!), nő a különbség az iskolákban jól és rosszul teljesítő diákok között, a fiúk bizonyos területeken elmaradnak, és nincs elég önbizalma a munkaerőpiacon a finn iskolából kikerült embereknek.

Ha már 21. századról, a fiatal generáció motivációiról és egyéni tanulási utakról volt szó, szóba került a konferencián a digitális írásbeliség kérdése is. Mert mit is csinálnak a magyar diákok, amikor kilépnek a néha százévesnél is idősebb iskolaépületekből? Az egész délutánt és estét mobillal vagy tablettel a kezükben töltik: itt kommunikálnak egymással, itt olvasnak, itt néznek filmeket, itt szerzik meg tudásuk jelentős részét a világról. Másnap reggel aztán újra elmennek iskolába, a mobil vagy a tablet ott lapul az iskolatáskában, és mi történik?

“Az iskolákban minden reggel azt mondjuk 40-50 milliárd forintnyi informatikai eszközre, hogy azt kapcsolják ki.”

Ezt a mondatot már Horváth Ádám, a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ vezetője, a kormányzat Digitális Oktatási Stratégiájának egyik kidolgozója mondta a konferencián. A stratégia szerint minden iskolában szükség lesz szélessávú internetre és wifire, de a lényeg nem a kütyü és nem az informatika óra.

 

Magyarórán, fizikaórán, földrajzórán, történelemórán kell tanárnak és diáknak készségszinten használnia az internetet adatgyűjtésre, szelektálásra, információk validálására, a diákok digitális tananyagokon gyakorolhatják be otthon a képleteket,  és akár még arra is lehetőségük lesz, hogy óra közben kis szmájlikkal jelezzék a mobiljukon a tanárnak, hogy hogyan érzik magukat.

Forrás: Index.hu

Keveset bukfenceznek, agyilag túlpörögnek a mai gyerekek

A szakemberek szerint a mai gyerekek idegrendszerének sokkal több ingert kell feldolgoznia, és ehhez minél több mozgásra lenne szükség. Ehhez képest általában egy tanterembe zsúfolva, a szabad levegőn csak keveset tartózkodva töltik napjaikat az iskolában, ahol a 45 perces tanórák általában már ingerszegények számukra.

“A mostani gyerekek mások, mint a régiek. Sokkal több ismerettel kerülnek iskolába, mert már a korai időszakban sok információt gyűjtenek tévéműsorokból és filmekből, értenek a számítógéphez, a memóriájukban pedig rengeteg képet tárolnak. Ám a sok ismeret begyűjtése elveszi az időt a mozgástól, így e téren hátrányban vannak a korábbi generációkhoz képest” – mondja Gyarmathy Éva, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa.

Pedig a mozgásészlelésnek, a térérzékelésnek, a kézügyességnek vagy az egyensúly-érzékelésnek a szakemberek szerint kulcsszerepe van a kisiskolás teljesítményében. Az ujjak tudatos mozgatása például szerepet játszik az olvasásban, mert az ujjak által szerzett tapasztalatok válnak téri viszonyokká, amely által a betűk, számok, összefüggések felismerhetők. A bukfenc, a hinta, az egyensúlyozást fejlesztő gyakorlatok az idegrendszer harmóniáját, a koncentrációs képességet alapozzák meg.

Ugyancsak különbség a mai gyerekek és a korábbi generációk között, hogy a maiak nyelvi képességekben elmaradottabbak. Mivel vizuális világban élünk, a gyerekek fejében kevesebb nyelvi anyag van, de sokkal több kép. “Nem az a baj, hogy egy gyerek tévét vagy DVD-t néz, a baj a mennyiséggel van. Ha érdeklődnek valami iránt, nézzék meg, de mellette legyen mesélés, felolvasás is. Nem kell hosszan, de érdemes naponta 2-3-szor is felolvasni egy-egy rövid mesét. Ez ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy a nyelvi anyagból saját képzet alakuljon ki, ami a szövegértés alapja lesz” – mondja a pszichológus.

“A mai gyerekek ráadásul kevesebbet vannak szabad levegőn, többnyire kis helyiségekben bezsúfolódva töltik a napot. Másképp táplálkoznak, kisiskolások már kólát, idegrendszert stimuláló italokat fogyasztanak. Ezek a változások pedig visszahatnak a magatartásra, a tanulásra is” – mondja dr. Gereben Katalin, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar tanára.

Egy 45 perces tanóra ingerszegény egy mai gyereknek

“A mai gyerekeket rengeteg inger éri, idegrendszerüknek rengeteg információra kell reagálniuk. Miközben az agyuk állandóan pörög, információt dolgoz fel, a módszeres gondolkodás nem alakul ki. Az agy állandó pörgése miatt a mai gyerekek gyengébbek türelemben, késleltetésben és önkontrollban is. Ilyen szempontból az iskolát közelíteni kellene a mai gyerekekhez, ugyanis nem csak a hiperaktív gyereknek ingerszegény egy 45 perces tanóra” – mondja Gyarmathy Éva.

“Örök vita, hogy vajon a gyereket érő ingerek számát kellene csökkenteni, vagy az iskolát, a tanítási módszereket kellene változatosabbá tenni. Szerintem mindkettőre szükség van” – mondja Jávor Csaba, a pilisborosjenői Német Nemzetiségi Általános Iskolatanítója. “Mindenképpen szükség lenne arra, hogy a szülő is jobban odafigyeljen a gyerekre. Például hétköznap, normál körülmények között, ha szóban mesélek a gyerekeknek, jellemzően nem tudnak odafigyelni rá. De ha elmegyünk táborozni, a szabad levegőn 2-3 nap alatt lehiggadnak, és az ingerküszöbük lecsökken annyira, hogy áhítattal hallgatják a mesét” – mondja a tanító.

Lassan a diagnózissal!

“A tanulási probléma nagyon tág gyűjtőfogalom. Elképzelhető, hogy egy gyereknek azért vannak nehézségei az iskolában, mert nem lát vagy nem hall jól. De vannak, akiknél általános fejlődési lemaradásról van szó – ők a gyengébb képességű gyerekek. Akadnak, akiknek a környezeti, szociokulturális hátterük miatt vannak nehézségeik, másoknak a várandósság vagy a szülés során fellépett nehézségek miatt gyengébb az idegrendszerük. Vannak olyan gyerekek is, akiket egyszerűen nem érdekel a célirányos tanulás, végül pedig vannak speciális tanulási zavarokkal – diszlexiával, diszgráfiával, diszkalkuliával, figyelemhiányos hiperaktivitással – küzdő gyerekek, akik az iskolás korcsoport 5-8 százalékát teszik ki” – mondja Gereben Katalin.

Gyarmathy Éva szerint 8 éves korig nem ajánlott semmilyen tanulási zavarral kapcsolatos diagnózis felállítása, a gyermek agya ugyanis ekkor még különösen képlékeny, a hiányok egy kis odafigyeléssel, segítséggel könnyen korrigálhatók. Segítség nélkül azonban a hiány könnyen zavarrá alakulhat.

“Nem az a baj, ha a gyerek fejlődése eltér a többiekétől. A baj az, hogy ha valamilyen területen lemarad, nem kap segítséget” – mondja a pszichológus. Szerinte egészen kicsi kortól figyelni kell a gyerek mozgását, és ha valamiben a szülő ügyetlennek látja, a hiányosságot fejlesztéssel kell csökkenteni. “A mai gyerekeknek háromszor többet kellene ugrálniuk, bukfencezniük, labdázniuk, mint a korábbi generációknak, a részképesség-hiányosságokkal küzdő gyerekeknek pedig ötször több mozgásra lenne szükségük” – mondja Gyarmathy Éva.

“A legtöbb tanulási probléma alapja már óvodáskorban is látszik. Kulcsfontosságú, amit a gyerek az első hat évben otthonról hoz, és ebben jól látszik, hogy a mai gyerekeknél hiányosságok vannak. A szülők nem mesélnek, nem énekelnek eleget a gyerekekkel, nem mozognak, nem kirándulnak, helyette leülnek együtt a tévé elé. Pedig amennyit csak lehet, mozogni kellene a gyerekeknek” – mondja Jávor Csaba tanító.

A szülőknek továbbá szerepük van a gyermek önkontrolljának kialakulásában is, ami egy 45 perces tanóra végigüléséhez elengedhetetlen. “A belső fegyelem a külső fegyelem eredménye. Ha a szülő nem fegyelmezi a gyereket, nem alakul ki a belső irányítás. Szükségesek, de mértékkel kell bánni a korlátokkal, mert a túlzott külső dresszúra túlzott belső dresszúrává alakul” – mondja Gyarmathy Éva.

Minél több mozgásra van szükség

Mivel a gyerek nem csak a szemével, hanem a kezével és a testével is tanulja a látást, megismerést, sok tapasztalatra, mozgásra van szüksége, használnia kell a kezét például labdázással, gyurmázással, rajzolással. A mozgás, úszás mellett egészen kis kortól ajánlott valamilyen egyszerűbb stratégiai játék, táblajáték is. “Lehet az egy szimpla malom- vagy dámajáték, a lényeg, hogy megtanulja az irányokat, lépéseket, fejlődjön a gondolkodása. És természetesen sokkal izgalmasabb, ha azt a malmot nem a számítógépen játssza a gyerek, hanem esetleg magunk gyártotta táblán olyan kavicsokkal, amelyeket együtt gyűjtünk hozzá” – mondja Gyarmathy Éva.

Ha a gyereknek valamilyen téren úgynevezett részképességzavara van, az osztálytanító feladata a megfelelő szakemberhez (logopédushoz, gyógypedagógushoz, fejlesztő szakemberhez) irányítani. “De az igazi tanulási zavar – diszlexia, figyelemhiányos hiperaktivitás, diszgráfia – nagyon ritka, a legtöbb gyermeknél csak hiányosságok vannak, amelyek fejlesztő környezetben gyorsan eltűnhetnek. Kis odafigyeléssel a hiányból nem lesz zavar” – mondja a pszichológus.

“Én 1996-ban végeztem, és elmondhatom, hogy a főiskolán nem sokat tanultunk a tanulási zavarokról. Állíthatom, hogy a tanítók többségének nincs mélyebb tudása ezekről a problémákról. Ezért szerintem ajánlatos, hogy a tanító a problémás gyereket minél előbb szakemberhez küldje, akár már első osztályban, néhány hónap után” – mondja Jávor Csaba. Az osztálytanító a problémás gyereket a területileg illetékes tanulási képességeket vizsgáló bizottság elé küldheti, a speciális fejlesztést igénylő gyerekeknek pedig a nevelési tanácsadó hálózat ad segítséget. Nem minden iskola engedheti meg magának, de néhánynak már van saját gyógypedagógusa, illetve fejlesztő pedagógusa.

Forrás: Origo.hu

Egy kuka és papírgalacsinok: ezért fontos tanulni !

Egy szemeteskuka és néhány papírgalacsin segítségével adott zseniális leckét a társadalmi különbségekről egy tanár egy középiskolai osztálynak.

A tanár először adott a diákoknak egy üres lapot, majd arra kérte őket, hogy gyűrjék össze.

Ezután a padok elé, középre tette a szemeteskukát.

Majd így szólt: “Egy egyszerű játékot fogunk játszani. Ti vagytok az ország lakossága. Mindannyiótoknak van rá esélye, hogy meggazdagodjatok, és a felső tízezer közé kerüljetek.

“Ehhez csak annyit kell tennetek, hogy a kezetekben lévő papírgalacsint beledobjátok a kukába – és máris a felső tízezerbe tartoztok. De senki nem hagyhatja el a széket, amin ül.”

A hátsó sorban ülő diákok azonnal kiabálni kezdtek: “Ez nem igazság!” Látták, hogy az első sorban ülőknek sokkal nagyobb esélye van a pontos találatra.

Aztán mindenki próbálkozott, és – ahogy sejteni lehetett – a legtöbben az első sorokból találtak a szemetesbe (bár nem mindenki). A hátsó sorokból viszont csak néhány diáknak sikerült.

A tanár végül levonta a következtetést: “Minél közelebb ültetek a kukához, annál nagyobb eséllyel találtatok bele. Ez pont olyan, mint a társadalmi privilégiumok, kiváltságok. Észrevettétek, hogy kizárólag a terem hátsó részéből lehetett panaszt hallani a méltánytalanság miatt?”

“Akik viszont a terem elején ültek, közel a kukához, sokkal kisebb valószínűséggel voltak tisztában a kiváltságaikkal, amelyekkel eleve rendelkeztek. Csak azt a tíz lábnyi távolságot tartották szem előtt, ami elválasztotta őket a céljuktól.”

tanár így folytatta: “A ti dolgotok az – mint diákoknak, akik oktatásban részesülnek -, hogy tudatában legyetek a saját kiváltságaitoknak. És használjátok ki ezt a különleges kiváltságot, amit oktatásnak hívnak arra, hogy minden tőletek telhetőt megtegyetek annak érdekében, hogy nagy dolgokat érjétek el, de úgy, hogy közben kiálltok azok érdekében is, akik a hátsó sorokban ülnek.”

Forrás: BuzzFeed.com

 

 

Prof. Dr. Bagdy Emőke: A relaxáció nem valami spirituális humbug

Már hatévesen elkezdhetnénk megtanulni kezelni a stresszhelyzeteket, de az iskolai relaxációs program félreértelmezése és egyházi körök riogatása miatt a heti 30 perces lazítás mégsem került be a Nemzeti alaptantervbe. Bagdy Emőke szerint informálni kell a közvéleményt, és eloszlatni a félelmeket: a relaxáció nem valami spirituális humbug, hanem tudományosan megalapozott önfejlesztő módszer, amivel mindenki csak jól járhat. De miért nem akarják ezt a felsőbb, döntéshozó körökben?

Interjú:

hvg.hu: Mégsem került be a Nemzeti alaptantervbe (NAT) az a relaxációs program, ami kötelezővé tenné az iskolásoknak a feszültségeik kikapcsolását, a tudatuk és testük lazítását heti 30 percben. Az ön nevéhez fűződik a program, min bukott el?

Bagdy Emőke: Hiába vagyunk az egészségvédelem szempontjából már az utolsó órában, mégsem érett még meg rá az idő, hogy bevezessük. Nem volt hozzá előzetes felkészítés a pedagógusok közt, de főként nem volt ismertté téve a szülők számára. Nehéz tulajdonítások terhelik a relaxációt, és a lazításhoz kapcsolódó tudományos metódusokat. Kiderült például, hogy az autogén tréningről tévesen azt hiszik, a keleti kultúrából jön. Aki ezt kidolgozta, egy német, Schultz nevű pszichiáter volt, de őt is méltatlanul támadták. Számos félreértés és félremagyarázás övezi az egész programot. Tévesen értelmezik pl. a meditációt, amelyet valamiféle kártékony tudatmódosításnak vélnek.

hvg.hu: Említene néhány vádat és félreértést?

B. E.: Amikor felkínáltuk, hogy heti fél órában tanulhatják a gyerekek, és a tanároknak egy 40 órás tréninget biztosítottunk a metódus elsajátítására – amit amúgy több mint 200 pedagógus el is végzett –, akkor például olyan vádak érték a programot, hogy lehetetlen ennyi idő alatt felkészíteni valakit a tanításra. De volt súlyosabb is: hogy ezzel becsempésszük a buddhizmust, és mentális úton befolyásoljuk a diákokat. Sajnos, komoly vallási körök is attól félnek, hogy valami veszélyes befolyás történhet egy relaxáció során, ami olyasféle, mint egy mentális fertőzés. Mindez súlyos félreértés, mert nem ismerik és félremagyarázzák a módszerek hatásmechanizmusait.

hvg.hu: Ehelyett pontosan mi történik?

B. E.: Egészségvédelem, prevenció és önszabályozó képesség kialakítása történik. Ezt ma már ezernyi szaktanulmány igazolja, magam is ezt vizsgáltam a tudományos értekezésemben. Köztudott, hogy az ártalmas stresszek, melyeket nem tudunk kezelni, magas idegrendszeri és testi feszültségszintet tartanak fenn. A feloldásra és feldolgozásra azonban nincsenek eszközeink, ezért gyakorta belebetegszünk. Szükségünk van olyan módszerek megtanulására, amelyekkel csökkenthetjük az ártalmas feszültségeket. Magunknak kell ezt megtanulni és alkalmazni, mert részvétlen kultúránkban senki sem törődik eléggé a másik ember bajával. A relaxációs módszerek igen sokfélék, de közös vonásuk, hogy tudományosan igazolt utakon érik el a vegetatív idegrendszer működésének áthangolását. A stressz okozta tehetetlenségi helyzetekben a szervezet védekező, készültségi állapotba kerül: az izmok megfeszülnek, a szívverés felgyorsul, a vérnyomás megnő, stb. Ezeket a testi következményeket mindenki ismeri. Ha az előidéző helyzetet nem tudjuk megszüntetni, ha tehetetlenek vagyunk, ez a rossz, úgy nevezett distressz állapota. Ezen kell tudnunk úrrá lenni, meg kell tanulnunk kezelni, anélkül, hogy belebetegednénk.

hvg.hu: Tehát van jó stressz is? Akkor csak különbséget kell tennünk, és kiirtani a rossz stresszt?

B. E: Igen, van jó stressz is, mert pozitív izgalmi állapotokat is átélhetünk az öröm, boldogság óráiban, csakhogy ekkor a szervezet örömhormonokkal és az izgalmakat „szelídítő” hormonokkal védi ki az ártalmakat. Egyébként pedig nem tudjuk elkerülni az élet kihívásait, stresszeit. Barbara Fredrickson egészségpszichológus egyenesen azt állította, hogy a „kerüld a stresszeket” üzenet hamis, mert ahhoz nem kellene munkába járnunk, és ritkítani kellene a szeretteinkkel való találkozásokat. Mert az stresszel minket, aki-ami a legfontosabb az életünkben. A munkánk és a megélhetésünk, illetve a családunk és a szeretteink töltik be az elsődleges szerepet. A megküzdési módok megtanulásán, a felkészülésen van a hangsúly! Ezt a szerepet töltik be a relaxációs módszerek, melyeknek hatalmas irodalma van. Az európai kutatásokon túl például japán kutatások is rendelkezésünkre állnak, szinte mindent tudunk a tengernyi pozitív hatásról. A testi-lelki feszültség csökken, az endorfintermelés fokozódik, az immunrendszer erősödik, a vérnyomás rendeződik, a szervezeti simaizmok is ellazulnak, még a káros szérum koleszterinszint is csökken. A szerveket megbetegítő, pusztító stresszhatás csökken. A közérzet javul, létrejön a lelki kiegyensúlyozottság.

hvg.hu: Akkor mindenki rosszul jár, ha nem tanul meg azon nyomban relaxálni.

B. E.: A relaxáció igazoltan hatékony az ártalmas stresszek szervekre ható megbetegítő hatásának kiküszöbölésében, a szorongás csökkentésében, az agresszió kezelésében, indulatkezelésre alkalmas lelkiállapot megteremtésében. Az agresszivitást az okozza, ha tehetetlenségünkbe beszorulva nem tudunk cselekedni, a beszorult állapotunkból nem tudunk kitörni. Akkor más menekülési utakat választunk, ezek pedig általában inadekvátak: színvonalunk alatti szintre süllyedünk, méltatlanul és magunkra-másokra veszélyesen viselkedünk.

hvg.hu: Lehetséges, hogy az ellenzők úgy vélik, a gyerekeket nem éri annyi stressz?

B. E.: Az országos higiénés állapotról van itt szó. Rengeteg haszna volna a gyakorlásnak, a gimnazisták már életvezetést megsegítő módszereket tanulnának: fáradtságok kiküszöbölését, fellépési biztonságot sajátítanának el, a képzeleti tevékenységet pedig a kreativitás fejlesztésére, a tanulásban is fel tudnák használni. Másként tanulnának egy tantárgyat, tapasztalati tanulással, jobb agyféltekés kreatív, imaginatív műveletekkel erősíthetnék tudásukat. Életre szólóan megjegyeznék a szabályokat és törvényszerűségeket. A tanítási szemlélet megújulna, ami mindenkinek hasznára válna: nem fáradt, ingerült gyerekekkel kellene dolgozniuk a tanároknak. Nem beszélve azokról a figyelemzavarokról, melyek kezelésére egyáltalán nincsenek felkészítve a pedagógusok.

A tanárok leterheltsége is óhatatlanul áttevődik a gyerekekre. Ők a saját kiégett, depresszív állapotukat is tudnák kezelni. Ha pedig relaxációra és stresszkezelésre kiképezzük a tanárokat, a kiképzettek tudják továbbképezni a társaikat. A pedagógusoknál kezdődnék a program, nem azt kívánnánk, hogy a gyerekek rögtön relaxáljanak. Persze számos egyszerű lazítási módszer is létezik, amelyeket már akár azonnal is be lehetne vezetni pl. a testnevelésórákba. Ilyen könyvön dolgozom éppen most, százhúsz egyszerű gyakorlatot adok át testnevelő kollégáim számára. A relaxációtanulás szervezett rendszere egyébként első osztályban kezdődhet és a 12. osztályig felépített program áll a rendelkezésre, talán egyszer igényt tart majd rá az oktatásügy.

hvg.hu: Egy harminc fős, 6-7 éves gyerekekkel teli osztályt le lehet csillapítani?

B. E.: Kinek-kinek pszichológiai jellemzőihez, életkori sajátságokhoz illeszkedően tanítjuk a lazítást. A kicsiknek például mesélünk, és képzettársításos játékokat játszunk. Első osztályban lehet például homokzsákosat játszani: a teli homokzsáknak kinyitom a száját, akkor mi történik: kiömlik a homok. Ezt eljátsszuk velük. Vagy a másik feladat: ráhajolnak a gyerekek a padra, vagy lefekszenek egy polifoamra, majd kezdődik az utazás: én vagyok a felhőcske, vándorútra indulok. 40 különböző, játékos gyakorlatot írtam le a kicsiknek, kis versikékkel telitűzdelve, amiket könnyen megjegyeznek a gyerekek. Az átlényegülés pedig ilyen korban még nagyon egyszerű. A Pasaréti úti iskolában már sok évvel ezelőtt kipróbáltuk az első osztályosoknál, és tiszta élvezet volt. De a piciknél jól működnek a könnyű fizikai gyakorlatok is: a karkörző-verseny során kikapcsol például a szorongásközpont. Ezt aktív mozgásos relaxációnak nevezzük. Ilyenkor a feszültséget a mozgásos aktivitás feloldja. De a légzéskontroll is egy olyan módszer, amit már korán be lehet vetni. Pánikbetegek is jól ismerik, csökkenti a feszültségüket. Normálisan belélegzés után a kilégzést hosszan elnyújtjuk, hogy egy szervezeti reflex révén ilyenkor lassuljon a szívritmus, és elinduljon egy élettani lazulás. Mindezt ötször egymás után gyakorolva relaxációs hatást tudunk előidézni.

hvg.hu: Mindez olyan egyszerűen hangzik, akkor bárki elkezdheti alkalmazni?

B. E.: Veszélyes, ha képzettség nélkül vezetik a relaxációt és a meditációt. Ezért vállaltuk, hogy szupervízió mellett kiképezzük a pedagógusokat. Tudományos egyesületünk, a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület  a programot önként, díjazás nélkül dolgozta ki. Csak annyit akartunk elérni, hogy a heti öt óra kötelező testnevelésből 30 percet szánjanak rá a tanárok és a diákok. A testnevelők pedig akár azonnal is bevezethetik a mozgásos típusú relaxációs gyakorlatokat, hiszen ez a tanítási módszerükhöz szervesen kapcsolódik. A NAT-ba bekerülést a „Teljes körű iskolai egészségfejlesztés” egészségügyi programja kívánta volna meg. Ebből azonban sajnos elég kevés juthatott be a megvalósíthatóság szintjén az alaptantervbe.

hvg.hu: Akkor marad stresszes a magyar, vagy aki akar, meditál otthon?

B. E.: Nem hibáztatok senkit, hogy így alakult. Rájöttem, hogy sok hibát vétettem személyesen is, mert nem biztosítottunk elég információt a módszerről. Először széles körű, országos felvilágosító kampányt kell indítani. A szülőknek meg kell mutatni, hogy hihetnek a tudománynak, és hogy csak olyan elemeket viszünk be az iskolákba, melyek tudományos bizonyítékokon alapulnak. Fennakadtak azon, hogy meditáció! Az amerikai pszichológus, Daniel Goleman már a nyolcvanas években megírta: az nem más, mint hogy befelé irányítjuk a figyelmet, önmagunkra. A tudatnak pedig különböző tartalmakat kínálunk további munkára. A felelősséggel vezetett meditáció hatására megtanuljuk kezelni a kritikus helyzeteket, higgadtak tudunk maradni, koncentráltan tudunk tanulni.

hvg.hu: Ha ennyi előnye van, akkor vajon milyen félelmek miatt hátráltatják a módszert? Vannak káros mellékhatásai is?

B. E.: Eléggé messze is vezethetnek az okok. Miért volna veszélyes a gyerekeink önuralom- és önszabályozási képességét fejleszteni? Ezáltal ugyanis olyan önkontrollra tehetnek szert, hogy a külső befolyásolási erők meggyengülnek. Kinek jelentene ez veszélyt? Akkor majd nem tudjuk manipulálni az embereket? Elveszítjük tán a hatalmat fölöttük? Veszélyes volna talán, ha gyermekeinknek megerősödne a határozott, belső, állásfoglaló énje, ami azt mondaná: ezt elfogadom, ezt meg nem.

hvg.hu: Vannak olyan országok, ahol működik a közoktatásban már a módszer?

B. E.: Nyugatabbra saját hatáskörben az iskolák szigetszerűen használják, az oktatás teljes volumenében nem. Japánban működik, ott a kultúra része a meditáció és a relaxáció. Amerikában viszont a mindfulnesst, azaz a tudatos jelenlét nevű meditációt már az egészségbiztosítás részeként, ingyen igénybe veheti a lakosság. Én most a hazai tapasztalatok után mintaként a dohányzás elleni kampányt veszem példának, ami diadalmenet: nem lehet dohányozni az éttermekben, a szórakozóhelyeken, de még a buszmegállóban sem. Bár a dohányzás esetében a legprimitívebb szabályozási forma működik: a büntetés. Mi ellenkezőleg, a ránevelést alkalmaznánk: csak az emberek jóindulatában bízhatunk. Olyan utat szabad választani, ami megengedő: az iskolák megajánlják a relaxációt. Tömegével mennének a gyerekek, ha ezzel például ki lehetne váltani a kötelező testnevelésórából egy egységet.

hvg.hu: Ön az egyetlen szószólója a programnak? Miért nem áll ki mellette az összes hazai pszichológus?

B. E.: A pszichológusok szava alig hallatszik ma a hivatalos körökben. Nemkívánatos személyek lettek az egészségügyben. A teljesítmény-finanszírozási pontrendszer miatt nincs létjogosultságunk, mert annyira leértékelték a tevékenységi körünket, hogy nem tudjuk kitermelni az elvárt pontszámot. Nem csoda, hogy pszichológiailag kulturálatlanok vagyunk. Csak a hiszékenység, remény vámszedőinek megy ma jól a soruk. A pszichológusokat még egy törvény sem védi. Jobban kell számolnunk a tájékoztatás, információátadás fontosságával. Részletes tudományos adatokat kell közölnünk, a relaxációról is, de erre fel is készültünk. Pontosan leírjuk, hogy mit idéz elő, mire tanít egy relaxációs módszer, a mentális koncentráció, vagy az aktív izomellazítás, stb. Talán ha mindez közismertté válik, akkor nehéz ellenérvet találni. Akkor már csak a bevezetési ütemtervet kellene kidolgozni, és az illetékeseknek mellé kell állniuk, a program képviselőinek pedig bizalmat adni. Én személyesen vállalom a felelősséget ezért a programért, és számon kérhető vagyok. Az életutamat tekintve nem hiszem, hogy bárkiben is felmerül, nem a gyermekeink egészségének megóvása, hanem megrontása vezérel. Egy ilyennek még a feltételezését is alantasnak tartom.

hvg.hu: Érte önt ilyen vád?

B. E.: Sajnos ma itt tartunk a tájékozatlanságban. Nekem nincs közöm semmilyen „izmushoz”, csak a tudományhoz, ezért tudok felelősséget vállalni. Kiállok a jó ügyért és bármilyen tájékoztató előadást tartok, azt tapasztalom, hogy egy emberként állnak mellém a szülők. Hiszem, hogy az igazság utat tör magának. Lehet, hogy nehezen, de előbb-utóbb elérjük célunkat. Kevesen vagyunk az akarók, a jót akarók. Egy fecske nem csinál nyarat. Én pedig nem tudom, mennyi időm adatik még a jó ügy szolgálatára.”

 

Forrás: HVG

Orosz Életiskola

Egy orosz megvalósítás: A Scsetyinyin iskola

Általános, bentlakásos, közép és felsőoktatási intézmény egyben.

 A tanítás egész évben zajlik. Hivatalos szünet évközben nincs, mert a gyermekek maguk alakíthatják ki tanulási folyamatukat, és akkor mennek haza szüleikhez, amikor ez nekik maguknak és a szülőknek is megfelel. De a szülők is mehetnek látogatni az iskolába, Tyekoszban, a faluban megszállhatnak, hogy amíg ott tartózkodnak, a lehető legtöbb időt tudják tölteni a gyermekükkel. Így alkalmuk adódik betekinteni az iskola életébe is, amit örömmel igénybe is vesznek, és gyakran vannak jelen még a tanítási órákon is.

 A tanulási módszer egy úgynevezett „tanulok, hogy taníthassak” alapon történik. A diákok a megszerzett tudást pár napon belül továbbadják a többieknek, akik épp nem voltak azon az órán vagy más témakörben mélyedtek el.

 A tanulási módszer alternatív jellege miatt például matematikából 1 év alatt 10 évnyi ismeretanyagot képesek a diákok megtanulni. A tanulás-tanítás alatt létrejövő átadás és fogadás folyamata ilyen mértékben azért is lehetséges, mert a különböző foglalkozások a nap megfelelő szakaiban történnek.

 A diákok időbeosztása a reggel 5 órai felkelést követően a legnagyobb összpontosítást igénylő tantárgyakkal kezdődik, amelyek korán reggel zajlanak, amikor a nap is hozzáadja energiája legjavát. Majd a 9-kor történő reggeli után az órák úgy vannak kialakítva, hogy az agy mindkét féltekéje a leghasznosabban, váltakozva legyen használva.

Az általános tantárgyakon, (matematika, fizika, kémia, biológia, földrajz, történelem, nyelvismeret) kívül tanulnak még orosz táncot, orosz harcművészetet, asztrológiát, rajzot, hangszeren játszást, sütést, főzést, ruhakészítést, festést, építészetet, növénytermesztést, állattenyésztést, gazdálkodást. Mindezt integrálva, az elméletet a gyakorlatba átültetve, nem részekre szabdaltan, mint a hagyományos közoktatásban.

 A hagyományos értelemben vett osztályzás itt nem létezik s nincs is jelentősége, hiszen a diákok a lehető legjobbak lesznek abban, amit éppen elsajátítanak.

 A gyerekek egyszerű öltözetben járnak, a lányok a tanítás ideje alatt szoknyát viselnek, és nem festik magukat. Azért is szükséges a szoknya viselete, mert a nőkké érni vágyó lányok így nyerhetnek maguknak megfelelő energiát a Földtől.

 Az egy-egy napot megelőző este összeülnek a tűznél, és közösen tervezik meg a következő napi tevékenységeket. Képekben gondolkodnak és mindent a közös gondolat égisze alatt terveznek. Ők ezt a közös gondolatot LAVA-nak nevezik, és ez helyettesíti a közösségi vezető személyét.

 A pénzügyeket és az iskola irányítását-kormányozását egy szintén a diákokból álló, állandóan változó csoport vitatja meg. Ők a gubernátorok. A gubernátorok kisebb diák-csoportok-közösségek vezetői és a gubernátori üléseken a rájuk bízott diáktársak érdekeit képviselik.

 A gyerekek maguk építik az iskola épületeit. Ők tervezik és készítik elő az alapanyagokat, s a felnőttek csupán segítőként, mentorként működnek közre. Az épületek kívül és belül is változatos és tündérmeseszerű rajzokkal, pozitív jelentésű feliratokkal díszítettek. A beltéri faoszlopok faragásokkal ékeskednek, mindenhol nyomát látni a gyermeki fantázia, kreativitás, tehetség megnyilvánulásának.

 Mivel a házi- és építkezési munkákat is a gyermekek végzik, ezért a csoportok folyamatosan cserélődnek, forognak a különböző tevékenységek között. Akik az egyik periódusban tanulnak, a következőben dolgozni fognak.

 A tanulási folyamat rendkívül összetett szellemi alapokon zajlik, gyakorlatilag körasztalok mögött ülnek vegyes korcsoportú diákok, akik beszélgetnek, írnak, néha egyik-másik feláll, kimegy, majd visszajön. A korcsoportonkénti elválasztás nem kap szerepet. Mindenki más ütemben halad a különböző tantárgyakban, van olyan diák, aki 17 évesen fejezi be az egyetemi tanulmányait.

 A tanulás során az órák nincsenek 45 percekre tagolva, a hangulat oldott, a diákok szabadon tehetnek fel kérdéseket, járkálhatnak, de akár órákon keresztül is elmerülhetnek egy-egy témában. Nagy figyelmet szentelnek arra is, hogy egyik csoport se maradjon le, és, hogy a csoporton belül is mindenki megértse az anyagot.

 Az iskola befejezésekor a diákok tanulmányaikról oklevelet kapnak miután a hagyományos oktatási intézményekből érkezett oktatók előtt vizsgáztak az elméleti és szakmai tudásukból. Jelenleg többféle szakmunkás képzés folyik itt, mint pl. asztalos, kőműves, szobafestő, stb., valamint négy különböző felsőoktatási diplomának megfelelő végzettséget lehet szerezni: építész, közgazdász, pedagógus, jogász.

 A tanító összekeveredik a diákokkal, személye nem autoritást képviselő, hanem inkább mentor jellegű, hiszen ő is diákként hallgat, amikor a tanulók magyaráznak, tanítanak.

A teljes ismertetőt az iskoláról, az alábbi oldalon olvashatja : Anasztázia.hu

  • Alapítója és vezetője Mihail Petrovics Scsetyinyin akadémikus.
  • Helyileg Oroszország nyugati részén, a Kaukázus egy kozákok által védelmezett területén található Tyekoszban, Gelendzsik közelében.
  • Tandíjmentes intézmény, az Orosz Államszövetség Oktatásügyi Minisztériuma alá tartozik.
  •  Jelenleg 250 diák tanul itt Oroszország különböző vidékeiről, s további 2500 diák várólistán van.