Áttörés az autizmus kezelésében: rendbejött egy magyar kisfiú

Magyar technológia jelenthet megoldást az autizmussal élőknek

Világon egyedülálló módon hangsúlyos és konkrét eredményeket ért el egy magyar technológia az autizmussal élők esetében. Nem hókuszpókuszról vagy gyógyszeres kezelésről van szó: a Stabil Pont Technológia az autizmus kiváltó okait, megjelenési formáit vizsgálva kézzelfogható eredményeket ért el egy 15 éves kisfiú – és családja – életében.

Az autizmus a jelenlegi álláspont szerint egy idegi-fejlődési rendellenesség, ami csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, kommunikációs képességekben, abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg. Bár az eredete ismeretlen, a genetikai tényezők fontosnak tűnnek. Okait jelenleg is kutatják. Egy magyar csoport, a Stabil Pont Technológia kifejlesztői arra a felfedezésre jutottak, hogy,az autizmust örökölhető pánik stressz okozza, általában egy  háborús erőszak , amit egy fogantatáskor vagy azután szerzett érzelmi stressz erősít fel ,  és úgy tűnik, világon egyedülálló módon megoldást találtak rá.

Tóth Zoltán, a Stabil Pont Technológia (SPOT) kifejlesztője elmondta: módszerük segítségével sikerült rendbe tenniük egy 15 éves autista kamaszfiút, Ricsit, akinél 6 évesen diagnosztizáltak gyermekkori autizmust és másokat is eredményesen tréningelnek.

„Arra jöttünk rá, hogy ha egy személyt, aki nincs magánál – mert egy autista igazából önmaga védelmében van és ezért nincs magánál – folyamatosan behelyezünk egy pontba és mindig visszatesszük oda, akkor elindul a mérlegelése, majd ezt fokozzuk. Az egész tréning lényege, hogy legyen az alanynak egy stabil pontja, ennek segítségével ki tudja adni a mélyen lévő stresszt” – mesélte Tóth Zoltán.

A SPOT módszer működéséről a biofizikai agykutatás professzora, prof. Bokkon István elmondta: „A módszer sikere két dolgon alapul: a szem és testmozgáson és a közben elhangzó külső ingerszavakon és visszacsatolásokon. Ez egy mesterséges stimulálás megfelelő visszacsatolással, amire a Zoltán rájött és úgy néz ki működik. Itt arról van szó, hogy az autista személyt visszahelyezik mindig ugyanoda, leültetik és a szembe kell néznie (alapvetően egy autista kerüli a szemkontaktust), újra és újra, és addig mondják neki az ingerszavakat és adnak megfelelő visszacsatolást,  amíg képes lesz nyugodtan szembenézni. Valójában arról van szó, hogy a tudata nem mer szembenézni a félelmeivel, a múlt traumáival és ez akár dührohamokhoz is vezethet – ez a tapasztalatom.”

Ricsinél, a rendbe jött autista kamaszfiúnál 6 évesen diagnosztizáltak gyermekkori autizmust (ami csak nevében gyermekkori, a tudomány jelenlegi állása szerint ez egy állandó állapot). Emellett figyelemzavart, hiperaktivitást és értelmi fogyatékosságot is megállapítottak. 13 éves korában kezdett a Stabil Pont Technológia tréningjeire járni. Ezen a konfrontáló tréningen a mediátor, Tóth Zoltán megismerve Ricsi reakciót, visszavezette őt a problémák kiindulásához, majd megtanította kezelni a nehézségeket a kamaszfiúnak. Ricsi fejlődése során voltak kisebb visszaesések és nagy győzelmek. A legnagyobb dolog, hogy mára Ricsi a korához képesti normális életet élhet.

„Az első alkalom után volt változás, a kisfiam zavaros szemei kitisztultak, tágra nyíltak és azt mondta nekem: Mami, ezt csináljuk, mert nekem ez jó. A terápia hatására önálló kamaszfiú lett a fiamból, akit el lehet engedni otthonról bármilyen programra, mert biztosan tudom, hogy nem lesz gond. Ma is vannak stresszhelyzetek az életében, de ma már szó sincs dühkitörésekről, mindent meg tudunk beszélni, tudjuk kezelni. Ez a stabil állapot lassan 2 éve biztosan megvan. Lehet, hogy nem minden autistánál érhető el ugyanez a biztos életszínvonal, de a tapasztalataimból kiindulva abban biztos vagyok, hogy a SPOT módszerrel egy autistát ki lehet hozni, a saját félelmeiből, és nagyon szép fejlődést lehet elérni vele. Nyilván a fejlődés mértéke az eredeti állapotától is függ. Szerintem 3 dolog kell a fejlődéshez: 1: Zoltán módszere és személye a tréningeken, 2:  az autista – aki akarja a javulást, 3: a szülők, közvetlen hozzátartozók, akik szintén javítani akarnak és partnerek a változásban, hajlandóak szembe nézni a nehézségekkel” – mondta Ricsi édesanyja.

Tóth Zoltán és csapata büszkék az elért eredményre, és arra, hogy Ricsi gyógyulását a Heim Pál Kórház gyermek pszichológiai osztályának vizsgálatai is megerősítették.

 

Forrás: bdpst24.hu

A finn iskolában nem klónhadsereget tanítunk, hanem gyerekeket

Ahhoz, hogy egy gyerek tanuljon, nagyon fontos, hogy akarjon tanulni. Ehhez külső vagy belső motivációra van szükség. A külső motiváció a jutalmazás vagy a büntetés, de ez csak korlátozottan hoz eredményt. A belső motiváció lenne az igazi, ami a gyereket belülről hajtja. Belegondoltak már abba, hogy igazából minden gyerek szeretne tanulni? Valósággal szomjazza a tudást. És szorgalmasan tanul is. Már 7-8 hónapos korban elkezdi, és senkinek nem kell noszogatni. Például ilyenkor kezd el megtanulni járni, aztán pedig beszélni. Ehhez vajon milyen nemzeti alaptantervre van szükség? Semmilyenre. Csak olyan biztonságos környezetre, ahol kipróbálhatja magát, fejlődhet, és a saját tempója szerint haladhat.

Ezeket az izgalmas kérdéseket feszegette magyar pedagógusok előtt Pekka Peura, aki a budapesti finn intézet, a FinnAgora meghívására tartott előadást a finn oktatás új útjairól a ferencvárosi Budapest Music Centerben. Peura tíz éve tanít fizikát és matematikát Finnországban, de könyvet írt és továbbképzéseket is tart az általa kidolgozott, személyre szabott tanulási modellről, amely minden iskolában és minden tantárgyban használható.

Budapesti előadásán Peura a nemzetközi hírű finn példáról szóló legendákat is igyekezett árnyalni. Azt mondta: pályája elején nem értette, hogy lehet a finn oktatás az egyik a legjobb a világon. Szerinte ugyanis a finn iskola sok szempontból rossz és fejlesztésre szorul, de egyik nagy előnye a többihez képest kétségtelenül a nyitottsága és a folyamatos innovációra való képessége:

Azt hiszem, azért lehetünk a legjobbak, mert a vakok között a félszemű a király.

Peura személyesen is vallott arról, hogy amikor tíz éve elkezdett tanítani, legalább két évig folyamatos stresszben volt. Állandó nyomás nehezedett rá, kevés volt az idő és sok a tananyag. Egyszer úgy döntött: nagyon nagy mennyiségű feladatot ad fel a gyerekeknek. A határidő azonban nem a következő óra vagy a következő hét lett, hanem 7 hetet adott a feladatok megoldására. Azt mondta nekik: csinálják meg, amikor idejük vagy kedvük van.

Az egyik jó tanuló lány két hét múlva jelentkezett nála, hogy ő már megcsinálta az összes feladatot. A tanár tudta róla, hogy szereti a matekot és érdekli is, de azt is látta, hogy számára jelenti talán a legnagyobb stresszt a tanulás, mert ő jó akar lenni. Peura ekkor arra is rájött, hogy neki tanárként mennyivel több ideje marad tanítani, ha nem kell minden nap ellenőrizgetni a házi feladatokat.

Pekka Peura

Ebből fejlődött ki aztán a fordított tanuláson (flipped learning) és az együttműködő tanuláson (collaborative learning) alapuló modellje. A finn csoda országában sem mehet minden a legnagyobb rendben. Peura elmondása szerint az ottani 15 évesek, tehát a kilencedik osztályosok tudásában hét évnyi különbség is lehet a legjobb és a legrosszabb tanulók között. A finn iskolában nem válogatják szét a gyerekeket, jók és rosszak a 12. évfolyamig együtt tanulnak.

Különösen nagy szerepe van ezért ott az időnek: akit érdekel egy tantárgy vagy később akar vele kezdeni valamit, az tanulhasson gyorsabban és többet. De a többiekről se mondanak le. Peura szerint ahhoz, hogy valaki érdeklődését felkeltsük a tanulás iránt, nem szabad se túl nehéz, se túl könnyű feladatot adni neki.

Nagyon nem mindegy az sem, ki milyen céllal ül a matekórán. Az egyik gyerek mérnök akar lenni, a másik bolti eladó, a harmadik sportoló, a negyedik filmrendező. Peura ezért választási lehetőségeket ajánl fel a diákjainak a matekórán: mindenki dönthet, mit szeretne megtanulni a matekon belül. A pedagógus meggyőződése, hogy a gyereket úgy lehet legjobban motiválni a tanulásra, ha nem sértjük meg az autonómiáját. Ha mindent bele akarok verni a fejükbe, akkor elutasítóak lesznek vagy valahogy letudják az egészet, de ha érzik az autonómiájukat, az övék lesz, amit megtanulnak.

Nem katasztrófa, ha az osztályban ülő gyerekek nagyon különbözőek, elvégre nem egy klónhadsereget tanítunk”

– osztotta meg egyik fontos alapelvét a finn oktatási szakemberaz államosított magyar iskolákban egyentanterv alapján egyantankönyvekből tanító magyar pedagógusokkal. Ez a különbözőség ugyanis azt a nagyszerű lehetőséget rejti, hogy a gyerekek csoportokban dolgozva tanulhatnak egymástól (collaborative learning). A lényeg, hogy mindenki a saját céljai szerint haladjon, senkinek ne kelljen a másik elvárásait megvalósítania, és eközben mégis mindenki jót tegyen a másikkal.

Pekka Peura iskolája ezért valóban fordított iskola. Amit ugyanis mi ma iskolaként ismerünk, az a XIX. századi ipari forradalom idején elterjedt képződmény, ami máig kísért a XXI. században. Akkoriban az iskolákat a gyárak és az irodák mintájára hozták létre. A klasszikus iskola berendezése a tanári asztallal, katedrával és a szabályos sorba rendezett padokkal a múlt századi tudásközvetítést szimbolizálja, ahol a tudásnak egyetlen, akadémikus forrása volt, amit a tanár közvetített. Mi köze mindennek a mai korhoz, ahol minden a kommunikációról, a megosztásról, egymástól térben távol dolgozó csoportok munkájáról szól, ahol már nincs információs monopólium, mert a neten bármi beszerezhető, csak tudja megfelelően szűrni az ember.

“A diákok társas interakciója a kognitív fejlődés alapja”

– hangoztatta a finn pedagógus az orosz Lev Vigotszkij nevű pszichológus egyik alaptételét. A XXI. században tehát a diákoknak nem a tanárral kell szemben ülniük, hanem egymással. Az osztályteremben ezért fordítják egymással szembe a padokat,  hogy a gyerekek lássák egymást, beszélhessenek egymással és minél többet tanulhassanak a másiktól.

Pekka Peura

Amikor Peura reggel belép a terembe, nem ő kezdi el a munkát, hanem a diákok kezdenek el dolgozni egymással. Az egyéni célok és tanulási ütemek újfajta értékelést is kívánnak. Nem egy központilag kidolgozott sztenderdnek kell megfelelnie a gyerekeknek, hanem azt nézik, ki mennyivel jutott közelebb saját céljaihoz.

És még valami. Tanulás és eredmény nincs anélkül, hogy a gyerek jól érezze magát. Peura a Google példáját hozta erre, amikor a cég egy felméréssel akarta megtudni, mi a titka a legeredményesebb szuperteamjeinek, amelyekben különböző képességű és képzettségű szakemberek dolgoznak együtt. Az eredmény azt mutatta, hogy az egyik legfontosabb faktor a team tagjainak “pszichológiai biztonsága”, tehát az, hogy elfogadó, baráti, szinte már családi légkörben dolgozhatnak.

A konferencián  Leena Pöntynen is arról beszélt, hogy a finn oktatási modell számos problémával küzd. A felsorolt problémák egyike-másika mosolyt is csalt a magyar pedagógusok ajkára: Finnországban nincs elég költségvetési keret a fejlesztésekre (!), nagyobb szabadságot kell adni a tanároknak (!), nő a különbség az iskolákban jól és rosszul teljesítő diákok között, a fiúk bizonyos területeken elmaradnak, és nincs elég önbizalma a munkaerőpiacon a finn iskolából kikerült embereknek.

Ha már 21. századról, a fiatal generáció motivációiról és egyéni tanulási utakról volt szó, szóba került a konferencián a digitális írásbeliség kérdése is. Mert mit is csinálnak a magyar diákok, amikor kilépnek a néha százévesnél is idősebb iskolaépületekből? Az egész délutánt és estét mobillal vagy tablettel a kezükben töltik: itt kommunikálnak egymással, itt olvasnak, itt néznek filmeket, itt szerzik meg tudásuk jelentős részét a világról. Másnap reggel aztán újra elmennek iskolába, a mobil vagy a tablet ott lapul az iskolatáskában, és mi történik?

“Az iskolákban minden reggel azt mondjuk 40-50 milliárd forintnyi informatikai eszközre, hogy azt kapcsolják ki.”

Ezt a mondatot már Horváth Ádám, a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ vezetője, a kormányzat Digitális Oktatási Stratégiájának egyik kidolgozója mondta a konferencián. A stratégia szerint minden iskolában szükség lesz szélessávú internetre és wifire, de a lényeg nem a kütyü és nem az informatika óra.

 

Magyarórán, fizikaórán, földrajzórán, történelemórán kell tanárnak és diáknak készségszinten használnia az internetet adatgyűjtésre, szelektálásra, információk validálására, a diákok digitális tananyagokon gyakorolhatják be otthon a képleteket,  és akár még arra is lehetőségük lesz, hogy óra közben kis szmájlikkal jelezzék a mobiljukon a tanárnak, hogy hogyan érzik magukat.

Forrás: Index.hu

Csodálatos hatással van a ‘Miatyánk’ imádság az emberi testre!

A gyűlölet és a féltékenység a félelemből ered. És a félelemből számtalan rossz dolog születik, amelyek károsan befolyásolják az életünket. A félelem legjobb ellenszere a szeretet, a hit, a megértés, amelyek kivezetnek minket a sötétségből, és megszabadítják testünket a dühtől, amely az egész lényünket megmérgezi. Ennek véget kell vetni, mert különben többféle betegséggel fogjuk szembe találni magunkat. Minden atom saját energiával rendelkezik, amelyek kölcsönhatásban vannak a Univerzum összes atomjával. A fizikai és lelki megtisztulás azért fontos, mert így sokkal több ideig tudunk egészségesek maradni.

Edgar Cayce szerint az endokrin mirigyeknek nagyon nagy szerepük van az egészség megőrzésében, ezért különösen oda kell figyelni erre a területre. A félelem, a düh, az irigység mind-mind olyan negatív érzelem, amely a sejtjeinkre, belső elválasztású mirigyeinkre, sőt szinte az összes szervünk működésére is károsan hatnak.

Cayce úgy tartja, hogy az agyalapi mirigy működése szorosan kapcsolódik a fényhez, és leginkább csendben képes fejlődni. A tobozmirigy szabályozza a fogantatást, a pajzsmirigyek akkor válnak aktívvá, mikor fontos döntést kell meghozni. A csecsemőmirigy a szívműködéssel kapcsolatos. A mellékvesék az érzelmi központunkat jelképezik. A Leydig-sejtek a férfi-nő kapcsolat egyensúlyára vonatkoznak.

A gyógyulást akkor érhetjük el, ha a csakrákat tisztító, pozitív energia áramlik át. Ezt rendszerint meditációval és/vagy imádkozással érhetjük el.

Miatyánk!

Cayce tanulmányaiban kifejtette, hogy a Miatyánk imádság mondása közben egyes szavak gyógyító mantrákként hatnak, tehát a rezgésszámuk megegyezik az előbb felsorolt mirigyek, sejtek rezgésszámával, így tisztulást, jobbulást idézve elő a szervezetben.

E szerint a:

  • “Mi atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved”, a toboz mirigyre van jó hatással.
  • A “jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”, a pajzsmirigyekre hat.
  • A “mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”, ez a hormonális és szex csakrákra érvényes.
  • “És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”, a mellékvesékre, azaz érzelmi központunkra van pozitív hatással.
  • “És ne vígy minket kísértésbe”, ez a Leydig-sejtekre vonatkozik.
  • “De szabadíts meg a gonosztól”, a mondat a csecsemőmirigyet érinti.
  • Végül a “Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké ámen” zárómondat a pajzsmirigyek, az agyalapi mirigy és a toboz mirigy tisztulását segíti elő.

Forrás: Filantropikum.hu

A csendes tragédia amiről senki sem beszél, pedig gyerekeinket érinti

Annak idején Kopp Mária, magyar orvos, pszichológus, egy magán beszélgetésben azt mondta, hogy Európát nem a harmadik világháborútól, hanem a semmittevésben felnövő, saját kontrollálatlan vágyainak odavetett generációktól félti!

Sajnos felnőtt egy olyan generáció melynek egy részét nem lehet feladatokkal terhelni, mert ö azt unja, s mindjárt tovább áll! Ezek a fiatalok mivel kitartó munkát se az iskolában, se az életben nem végeztek ezért nem is tudnak maguknak parancsolni, más véleményét még kevésbé elfogadni, így a házasságban, családi életben, de a munkahelyen is nagyon sok kudarccal találkozva megkeserednek. Érdemes az alábbi írást ilyen szempontból elolvasni!

Ne okozzunk szeretetből, könnyelműségből maradandó kárt gyermekeinknek!!Szomorú szívvel, Csaba t. – A mostani kor otthonaiban van jelen ez a csendes, de annál szomorúbb tragédia, mely a szemünk láttára ragadja el a nekünk legkedvesebbet: a gyermekeinket. Gyermekeink ugyanis szörnyű mentális állapotban vannak! A legutóbbi 15 év statisztikájából egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermekek pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek: – minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved,- a figyelemhiányos rendellenességek száma 43%-kal nőtt,- a serdülőkori depressziós betegségek száma 37%-kal nőtt,- a 10-14 évesek gyermekek körében az öngyilkossági arány 200%-kal nőtt.- Igen, az a valóság, hogy, bár fáj ezt saját magunknak is bevallani, mi, egyedül MI szülők vagyunk a hibásak, nekünk kell segíteni a gyermekünknek.

A modern kor gyermekei nem élik meg az egészséges gyermekkor élményét, amihez tartozik például:- érzelmileg elérhető, megközelíthető szülők,- egyértelműen meghatározott határok és erkölcsi minta, felelősség,- kiegyensúlyozott étrend és megfelelő mennyiségű és minőségű alvás,- megfelelő mennyiségű szabadban eltöltött aktív mozgás,- kreatív játékok, a közös, önfeledt szabadidő eltöltése.Ehelyett a gyerekek ezt látják:- örökké elfoglalt szülők,- a végletekig kényeztető szülők, akik mindent megengednek a gyermeküknek,- az érzés, hogy „nem kellesz senkinek”,- kiegyensúlyozatlan étrend és hiányos alvás,- „otthonülős” életmód.- Végtelen stimuláció, technológiára alapuló szórakoztató eszközök hada, az igények azonnali kielégítése. Hogyan lenne lehetséges, hogy ilyen körülmények között egy mentálisan egészséges gyerek nőjön fel? Természetesen sehogy…- Az emberi természetet nem lehet megvezetni, becsapni: a szülői nevelést nem lehet megkerülni sehogy sem.

Ahogy látjuk, ennek hiánya egyszerűen szörnyűségekhez vezet. Az igazi gyermekkor elvesztéséért, vagy meg nem éléséért később hatalmas árat fizet maga az áldozat: az érzelmi jóléte kerül veszélybe.- Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünknek valóban egészséges és önfeledt gyermekkora legyen, akkor vissza kell térnünk egészen az alapokig. Még nem késő! Íme, ezeket kell a szülőknek megtenni:- Állítsunk fel korlátokat, közben ne feledjük: mi a gyermekeink szülei és nem barátai vagyunk.- Azt biztosítsuk a gyermekünknek, amire szüksége van, és ne azt, amit szeretne. Nem kell félni nemet mondani az igényeire, ha azok ellentétben állnak a szükségessel.- Biztosítsunk számára egészséges ételeket és korlátozzuk a nassolást.- Naponta legalább egy órát töltsünk a természetben.- A családi, közös vacsora alatt felejtsük el az elektronikai eszközök nyomogatását.- Rendes, asztali játékokkal játsszon a gyerek.- Minden napra kapjon a gyerkőc valamilyen feladatot, például: beágyazás, a játékok összeszedése játék után, kiteregetés, táskák elrendezése, megterítés stb.- Minden nap ugyanabban az időben feküdjön le a gyermek, és tiltsuk meg neki, hogy az ágyba vigye a különböző eszközöket, tárgyakat.- Tanítsuk meg a gyermekünknek a felelősségtudatot és az önállóságot. A kis sikertelenségektől ne védjük meg őket.

Ezzel megtanítjuk megbirkózni a nehézségekkel, leküzdeni az akadályokat.- Ne csomagoljuk össze, illetve hozzuk a gyermek helyett az iskolatáskát. Ne vigyük neki az iskolába az otthon hagyott ételt, házi feladatot stb. Ha elmúlt 5 éves, ne tisztítsuk meg neki a banánt se. Tanítsuk önállóságra. Tanulja meg, mi az a türelem, és adjunk neki esélyt, hogy a szabad idejét valóban szabadon töltse el. Ezalatt kissé unatkozhat, mely arra sarkallja majd, hogy alkotó tevékenységet végezzen.- Az élet ne csak szórakozásból álljon.- Ne vegyük körül gyermekünket állandóan technikával, hogy addig se unatkozzon.- Semmilyen oda nem való tárgy se legyen az asztalon, amikor étkezésről van szó. Akkor sem, ha autóban vagy étteremben ül, vagy akár az üzletben vagyunk vele. Ezzel arra ösztönözzük a gyermek agyát, hogy gondolkozzon és kitaláljon valami unaloműzőt.- Legyünk ne csak fizikálisan, de emocionálisan is elérhetőek gyermekünk számára. Tanítsuk meg gyermekünknek, mik is azok a szociális készségek.- Ne a telefonon lógjunk, gyermekünkkel beszélgessünk.- Tanítsuk meg gyermekünknek, hogyan birkózzon meg a haraggal és az ingerültséggel.- Tanítsuk meg gyermekünket kezet fogni, helyet átadni, megosztani valamit, együttérezni, illetve megfelelően viselkedni az asztalnál, vagy beszélgetés közben.- Tartsuk vele az érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, pusziljuk meg, csiklandozzuk meg, olvassunk neki, táncoljunk vele, ugráljunk vele, kússzunk-másszunk együtt.- Változtatni kell eddigi szemléletünkön, különben az egész utánunk következő generáció pirulákon fog élni. Még nem késő, de az idő egyre csak fogy és fogy…

Kéry Mihály

Forrás: Közszolgálat.com

Igazi példakép – 9 évesen kezdte, ma 14 milliárd …

Az egész világ példát vehetne erről a fiatalemberről, ugyanis 9 éves kora óta folyamatosan ülteti a fákat, ma már több mint 14 milliárd fánál tart! Ismerkedjünk meg vele közelebbről! Felix Finkbeiner azért kezdte el a projektet, mert észrevette, hogy rengeteg fától szabadítják meg az emberek a világot, tudta, hogy ennek nem lesz jó vége. Mindössze kilenc éves volt, amikor kitűzte magának a célt: vissza kell állítani az erdőket!

Gyerekeket nagyon ritkán hívnak meg az ENSZ közgyűlésére, Felix, a német csodakölyök viszont már sokadszorra állt fel a pódiumra, hogy a klímaváltozásról beszéljen. Beszédében elmondta, hogy mind a gyerekek, mind pedig a felnőttek tudják, hogy mi lenne a megoldás, azt viszont senki nem tudja, hogy miért cselekednek csak nagyon kevesen.

Szerinte három lehetséges opció lehet a tétlenségre, az egyik a jövő több perspektívában való értelmezése. A felnőttek számára ez a kérdés tudományos, a gyerekek számára pedig a túlélést jelenti a jövő. A második opció a klímaváltozás megkérdőjelezése, a harmadik opcióra pedig egy állatokkal kapcsolatos példát hozott fel: ha hagyjuk, hogy például egy majom válasszon, hogy most kér egy banánt, vagy később hatot, a majom mindig az elsőt fogja választani.

Ebből azt kell levonni tanulságként, hogy mi gyerekek nem bízhatunk abban, hogy a felnőttek egyedül mentik meg majd a jövőnket, saját kezünkbe kell vennünk az irányítást! Amikor ezeket a szavakat mondta, Félix már negyedik éve volt egy környezetvédelmi mozgalom vezetője, amely globális méretűvé nőtt azóta.

Felix mára 19 éves lett és az ENSZ közreműködésével megalapította a Plant for the Planet nevű csoportot, a tagok között leginkább 9 és 12 év közötti gyermekek vannak, összesen több mint 55000-en. A szervezet 130 országban 14 milliárd fát ültetett el, a cél viszont az, hogy elérjék az egy billiót, ami összesen 150 fát jelentene fejenként a Földön élő összes ember számára. A szervezet ezen kívül elsőként kezdte el a teljes körű, globális faszámlálást, amely most segíti a NASA folyamatban lévő tanulmányait az erdők széndioxid-elnyelő képességéről és az ezekben rejlő lehetőségekről.

Minden a jegesmedvékkel kezdődött

A Münchentől délre fekvő településen, Uffing am Staffelsee-ben hallott egy iskolai előadást Felix a klímaváltozásról. Kilenc évesen ez az előadás teljesen megváltoztatta az életét, leginkább azért, mert a klímaváltozás számára ekkor azt jelentette, hogy kedvenc állatai, a jegesmedvék nagy veszélyben vannak. A Google kereső terelte el Wangari Maathai, kenyai nő történetéhez, aki a kopár földből sűrű erdőt hozott létre nagyjából 30 millió facsemete elültetésével. Tettéért 2004-ben Nobel-díjat kapott. Ekkor rájött Felix arra, hogy itt nem csak a jegesmedvékről van szó, hanem sokkal inkább az egész emberiségről, és az emberiség megmentéséről.

Felix megkérte tanárát, hogy az egész iskolai közösségnek tartsa meg előadását, két hónappal később pedig elültette első vadalmafáját az iskola bejáratánál. Kitűzte magának a célját is, mely szerint rövid időn belül egy millió fát szeretne elültetni Németország területén. A média által pedig hamar elterjedt a fiú híre.

Egy kis idő után Felix arra ébredt, hogy beszédeket mond az Európai Parlamentben, később Norvégiában és Dél-Koreában, többnyire ENSZ-konferenciákon. 2011-ben, 13 éves korában mondott beszédet New Yorkban, szintén egy ENSZ-konferencián, ekkor már az egymilliomodik fát Németországban és hivatalosan is elindította a Plant for the Planet nevű mozgalmat saját weboldallal és egyetlen alkalmazottal, aki ő maga volt.

Az ENSZ pedig gondoskodására bízta az Egy Milliárd Fa kampányt is, sokan mondták az ENSZ-tagok közül, hogy lenyűgözte őket a fiatalember, beszédeivel és tetteivel egyaránt, sokan szeretnének arra a szintre eljutni, ahol ő van.

Felix a szkeptikusoknak, akik megkérdőjelezik a klímaváltozás tényét, elmondta, hogy ha követi mindenki a tudósok utasításait, és esetlegesen kiderül húsz év múlva, hogy nem volt igazuk, akkor sem követtünk el hibát, de ha húsz év múlva derül ki, hogy nem a szkeptikusoknak volt igazuk, akkor már nem is tudunk cselekedni, mert késő lesz!

Jelenleg is zajlanak nagy faültetési munkálatok, a Yucatán-félszigeten például eddig 300 000 őshonos fát ültettek el, 2020-ra pedig 10 milliót szeretnének.

Forrás: Agro oldal.hu

AMIKOR A SAS MEGÖREGSZIK, BÁMULATOS DOLGOT MŰVEL!

Amikor a sas eléri a megközelítőleg 40 éves kort, a karmai hosszúak és görbék lesznek, nem teszik lehetővé, hogy elkapja a prédáját. A csőre is túl hosszúvá és görbévé válik, így már enni sem tud. A szárnyán és a mellénél lévő tollak sűrűek és nehezek lesznek, ami megnehezíti a repülést.

Ekkor ő a szikla tetején lévő fészke felé repül és a csőrével elkezdi ütögetni a sziklát, amíg a csőre le nem esik… majd utána kivárja amíg újra megnő a csőre. Ezután a karmait tépi ki… Mikor az új karmai is kinőnek, arra használja őket, hogy kitépje a megvastagodott tollait a mellkasáról és a szárnyairól. 5 hónap fájdalom, éhezés és szenvedés után újra erős a csőre, élesek a karmai és könnyedek a tollai, a sas akár 30 évet is élhet még és újra el tudja kapni a prédáit.

Az ember életében is vannak olyan változások, amelyeken keresztül kell mennie ahhoz, hogy újra boldog életet élhessen. A változások sokszor fájdalommal, félelemmel és kétségekkel teliek. A régi emlékek és megszokások lassan elhalványulnak és helyet hagynak az új és boldog élmények számára.

A múlt terheinek elengedése lehetőséget kínál arra, hogy folytassuk az életünket és örüljünk neki, mindenre felkészülve, ami ránk vár még az életben. 

 

„A leckénél fölöslegesebb dolog a világon nincs” – hat gondolat Dr. Vekerdy Tamástól

Nevelés, iskola, a diktátorok személyiségrajza – összegyűjtöttünk néhány gondolatot a ma 82. születésnapját ünneplő pszichológus-írótól.

 

A felejtésnek tanulunk

„Nem kell haladni a tananyaggal! Vizsgálatok bizonyítják, hogy a tanult anyag 75 százalékát az eminens is garantáltan elfelejti. Sőt, újabb vizsgálatokból tudjuk, hogy a 20-30 éves felnőttek a gimnáziumban megtanult anyag 9 százalékára emlékeznek úgy, hogy azt használni is tudják a mindennapi életben. 91 százalékot tehát feleslegesen tanultak meg!”

Nem kell házi feladat

„A leckénél fölöslegesebb dolog a világon nincs! Az eminens odakeni, a többi lemásolja a szünetben az eminensről. Otthon gyakorolni? Minek? Aki tudja, az unja. Aki nem tudja, nehogy gyakorolja! Rosszul fogja begyakorolni.”

A gyenge a folytonos harcot szereti

“A gyenge diktátor. A gyenge terrorista. Az erő kultuszában – a folytonos ‘harc’ kultuszában – él, mert ő gyenge. Nem engedheti meg magának, hogy elismerje a másikat. Nem élvezheti a másik másságát. Az ilyen ember szerint mindenkinek – és mindennek – olyannak kell lennie, mint ő. A többi számára fenyegető és ellenség. Csak akkor nyugszik meg, ha az egész világ körülötte: ő. Mert belül nincs meg. Ott – ahol lennie kellene – hiányzik az énmag.”

Nem kell fejleszteni a gyereket

“A gyereket nem kell fejleszteni, ezt a legtöbb szülő tudja, csak hülyék vagyunk, és nem tudjuk megállni. Pedig éppen hogy abból lesz jó eséllyel topmenedzser, aki gyerekkorában szabadon játszhatott, akit dögönyöztek és csiklandoztak, és nem volt baj, ha kamaszkorában lerontotta a jegyeit. Az iskolának pedig semmi köze a gyerekekhez: a lányokat megbetegíti, a fiúk önvédelemből rosszalkodnak.”

A hatékony közösségek feltétele

„Az individualista társadalmakban jönnek létre hatékony közösségek. Ezeket többé-kevésbé érett személyek alkotják, szabad választás alapján, míg a kollektivista társadalmak kényszerközösségeket, álközösségeket teremtenek, amelyekre leginkább a képmutatás jellemző, illetve a ‘kaparj, kurta neked is jut’-hozzáállás. Akár szocialista, akár kereszténydemokrata címszóval látják is el ezeket a rendszereket, a lényeg ugyanaz.”

Végletes nevelési módszerek

„Egy amerikai kutatás kimutatta, hogy ugyanannyi deviáns kerül ki a két végletes nevelési módszer elszenvedőitől. Ha mindent megszabunk, vagy ha mindent megengedünk, egyformán könnyen lesz antiszociális, neurotikus. Középről kerülnek ki a harmonikus, többé-kevésbé egészséges emberek.”

Forrás: HVG

Japánban a 6 éves gyerekek szülői felügyelet nélkül mennek iskolába

A japán szülők már egész kiskoruktól fogva úgy nevelik gyerekeiket, hogy azok képesek legyen önálló döntéseket hozni, és megtanítják arra, hogy hogyan vállaljanak minden tettükért felelősséget, szülői felügyelet nélkül mennek iskolába, egyedül utaznak a vonaton.

Számunkra furának tűnhet, de ott már a 6 éves gyerekek magukra mennek iskolába, még az olyan nagyobb városokban is, mint Tokió. Egyedül utaznak a közlekedési eszközökön, egyedül kelnek át az átjárón, és egyedül cipelik a nehéz iskolatáskát.

Nézzünk csak szét városunkban a déli órában hány szülő tolong csemetéjére várva egy elemi iskola előtt. Amint a gyerek kifordul a kapun, a szülő elveszi a táskáját, kézenfogja, és egészen hazáig vezeti. Szó szerint vezeti, mert ebben a helyzetben a gyereknek semmilyen felelősséget nem kell vállalnia, a szülő arra is figyelmezteti, hogy zöldre váltott a jelzőlámpa.

Ezzel ellentétben a japán gyerekek már 6 éves korukban teljesen önállóak. Egy kulturális antropológus, Dwayne Dxon szerint ez azért is hasznos, mert a gyerekek megtanulnak bízni a társadalomban. Ha szükségük van segítségre, akkor bizalommal fordulnak a körülöttük levőkhöz, akár az utcán is. Japánban nagyon alacsony a bűnözési ráta, ezért is engedik nyugodtan magukra közlekedni a gyerekeket. Egy televíziós show keretén belül rejtett kamerás felvételt készítettek egy 2, és egy 3 éves japán gyerekről, akik egyedül mentek bevásárolni. A japán iskolások evés után el is mosogatnak, és fel is takarítanak maguk után. Ezzel nem csak a felelősségérzetük, de az öntudatuk is növekszik, ezenkívül pedig megtanulják azt is, hogy a közösségbe vetett hit nagyon fontos szerepet játszik a minőségi élet szempontjából.

Forrás: Twice.hu

Egy igazi barátság

A két kutya Rómában, Olaszországban élt, ahol végig elválaszthatatlan barátok voltak. Szeptember 20-án a fekete kutyát elütötték és halálra gázolta egy autó. De a homokszínű barátja nem volt hajlandó elmenni mellőle, nem tudta ott hagyni a barátját. Más autósok azt állították, hogy a homok színű kutya több órán keresztül a barátja oldalán maradt, ami Róma belvárosának közepén egy forgalmi dugót okozott, mivel a járművezetők lassították a kutyák mellett.

Marco Milani, aki látta a történteket, így meséli el:

“A lányomat vittem az iskolába, és csapdába estem, először azt gondoltam, hogy baleset történt, de aztán észrevettem a kutyát” – mondta Marco. “Ott volt az út közepén, és gondoskodott a barátjáról, akit valószínűleg elütöttek.”

 A helyiek felismerték a két kutyát, és tudták, hogy ők ketten elválaszthatatlanok voltak. Sokan készítettek képeket a két barátról, olyan képeket, amelyektől a kutyaimádók szerelmesei szerte a világon megragadják a zsebkendőket, hogy letörölhessék a könnyeket. Marco azt mondja, hogy azért töltötte fel a képeket az internetre, mert nem akarta, hogy a homokszínű kutya ketrecbe kerüljön egy menhelyen – és nyilvánvalóan a stratégiája működött.

“Több tucat ember jelentkezett, hogy befogadják,” mondja Marco.

 

Forrás: Harmónikum.co

Kamerát erősítettek egy sas hátára (csodaszép felvételek)

Egy jó felbontású minikamerát rögzítettek egy betanított sas hátára, majd szabadjára engedték a csodaszép franciaországi Alpok, Chamonix térségében. Az eredmény káprázatos lett, most megtudhatjuk, hogyan is látják a világot a madarak. Elképesztő, hogy szinte szárnycsapás nélkül, a szél erejéből repül végig ebben a két perces felvételen. Ezek után bizonyára mindenki szeretne repülni tudni, akár csak egy napra is.