Ha létezik boldog iskola, az Abasáron van

Major Levente négy éve lett az Abasári Aba Sámuel Általános Iskola igazgatója, akkor határozta el, hogy olyan sulit farag az abasáriból, ahová a gyermekek örömmel járnak. A terve sikerült, hiszen ma már egyre többen emlegetik az intézményt boldog iskolaként.

–        Hogyan kezdtél neki ennek az egyáltalán nem egyszerű feladatnak?

–        Még Budapesten, gimnáziumi tanárként rájöttem arra, hogy a gyermekek kiválóan tudnak magolni, de az így megszerzett ismeretet pár nap múlva el is felejtik. Épp ezért mindig is hasznosítható tudást szerettem volna átadni a diákoknak. Megtanítani nekik azt, hogy gondolkodni jó, gondolkodni érdemes. A kollégáimmal együtt nagy hangsúlyt fektetünk az iskolán kívüli tanítási órákra is. Fontos, hogy a diákok ne legyenek állandóan „beszorítva” az iskolapadba. Ha elvisszük őket kirándulni, akkor tízszer annyit képesek megtanulni, mint az iskolában öt mondatból.

–        Mi a legújabb fejlesztés, melynek a gyermekek örülhetnek?

–        Az iskola konyháján, az egészséges életmód jegyében, gasztronómiai szakköröket tartunk, de terveink közt szerepel, hogy Michelin-csillagos szakácsokat hívunk meg az iskolába. Egy pályázat keretein belül felvettem a kapcsolatot egy oxfordi alapítvánnyal. A gyerekekkel programozni fogunk, úgy fejlesztjük a képességeiket, hogy észre sem veszik, hogy matematikát tanulnak.

–        Milyen módszerrel oktattok?

–        A legfontosabb elvem az, hogy mosolyogjunk a gyermekekre, hiszen, ha egy tanár morcos, szigorú tekintettel áll az osztály elé, akkor nem várható el a gyermekektől, hogy örömmel tanuljanak. Az alsó tagozatosoknál iskolaotthonos oktatási forma van, ennek köszönhetően rugalmasan tudunk a diákokhoz idgazodni. Fontosnak tartjuk azt is, hogy iskola után minden gyerek a családdal legyen, és ne a tankönyveit bújja.

–        Boldog iskolaként emlegetik az Abasári Aba Sámuel Általános Iskolát. Rajtad kívül a tanári kar többi tagja is hasonló elvek mentén oktat?

–        Fantasztikus csapattal dolgozhatom együtt, mindenben számíthatok rájuk, és maximálisan élvezem a támogatásukat, ami nagyon fontos számomra. Büszke vagyok arra, hogy közösen minden tervünket meg tudjuk valósítani. Egy jó és támogató közösség ma már megfizethetetlen.

–        Úgy látom, itt minden a gyermekekért van. S ami szembetűnő még, hogy társként tekintenek rád, de mégis tisztelnek.

–        A gyerekek mintákat követnek. A kollégáimmal közösen mindent megteszünk azért, hogy mosolyogva menjünk a tanórákra. Szünetekben pedig gördeszkázunk, rollerezünk, mókázunk.

Forrás: Kékesonline.hu

 

 

10 dolog, amit egy gyereknek tudnia és értenie kéne 12 éves koráig!

Minden szülő álma az, hogy gyereke egy jó, becsületes, és bátor felnőtté váljon, de ezekért a pozitív jellemvonások kialakulásáért bizony meg kell dolgozni.

“Én azt hiszem, gyereket csak úgy lehet nevelni, ha az ember megtiszteli azzal, hogy komolyan veszi.”
Szabó Magda

Nézzünk akkor néhányat ezen jellemvonások közül, melyeknek kialakulása, jó, ha megtörténik 12 éves korig!

1. Tisztelje úgy a lányokat, mint a fiúkat!

A fiús anyukák általában arra nevelik csemetéiket, hogy azok mindig segítsenek a kislányoknak, úgy a napköziben, mint a játszótéren. Ugyanakkor figyeljünk arra, hogy a fiú társak iránti tiszteletre is neveljük őket, hiszen meg kell tanulniuk tisztelni a körülöttünk élőket, függetlenül attól, hogy fiúk vagy lányok azok.

2. Ne féljen tévedni!

Más hibájából tanulni nagyon hasznos lehet a gyerek számára, de olyan eset is előfordul, amikor meg kell tapasztalnia saját hibái következményeit. Meg kell tanítanunk arra, hogy ne féljen veszíteni és tévedni, és ha ez megtörtént, tudja elfogadni és tudjon küzdeni a cél érdekében.

3. Az ismeretek elsajátítása fontosabb az osztályzatoknál!

Szülőkként hajlamosak vagyunk nem tetszésünknek adni hangot, ha gyerekünk nem a mi elvárásunknak megfelelő osztályzatot hoz haza. Ennek ellenére tudnunk kell, hogy a jó osztályzat nem mindig tükrözi az ismeretek megfelelő elsajátítását. Igyekezzünk tehát arra tanítani, hogy nem a minősítés számít, hanem az alapos ismeretelsajátítás.

4. A szülő nem ellensége a gyerekének!

Hosszú, de szép út vezet odáig, amikor gyerekünk feltétel nélkül megbízik bennünk, elmondja legféltettebb titkait és barátként kezel bennünket. Ez különösen igaz majd a serdülő korra. Ne akarjunk minden áron erőszakosan a bizalmába férkőzni, válasszuk inkább a hosszú, türelmes utat.

5. Bátran nyilvánítsa ki a véleményét és tartson ki mellette!

Tanítsuk meg arra, hogy mások véleményének tisztelete nagyon fontos, de legalább olyan fontos, hogy saját véleményüknek is tudjanak hangot adni és tartsanak ki azok mellett.

6. Ne tegyen meg dolgokat, csak azért, hogy népszerű legyen!

Sok gyerek képes lenne bármire, olyanra is, ami nem helyes, csak, hogy barátai között népszerűségre tegyen szert. Mutassunk példát neki abban, hogy tisztességes és becsületes viselkedéssel is lehet elismerést szerezni a barátok között.

7. Kérdezzen bátran, ha bizonytalan valamiben!

Ha valami nem egyértelmű számára, ne tegyen úgy, mintha értette volna, hanem bátran kérdezzen rá, hiszen így bővülhet ismeretvilága.

8. Bátran szóljon tanárának, ha nem érzi jól magát!

Tanítsuk meg arra, hogy bátran beszéljen egészségügyi problémáiról, hiszen semmi nem olyan fontos, mint az ember egészsége.

9. Tisztelje a természetet!

Személyes példánkkal járuljunk ahhoz, hogy megértse, a természetre, a környezetünkre mindnyájunknak nagyon kell vigyázni. Már kis korában megszoktathatjuk arra, hogy nem szemetelünk és tiszteljük a természet növény- és állatvilágát egyaránt.

10. Adott helyzetben tudjon “nemet” mondani!

Tanítsuk meg arra, hogy ha a helyzet úgy kívánja, ne féljen “nemet” mondani, legyen az tanár vagy diáktárs. Igyekezzünk tehát olyan gyerekeket nevelni, akik rendelkeznek személyiséggel, és nem adják meg magukat mások parancsának.

Forrás: Pozitívnap.hu

 

Hogy kell boldog gyermeket nevelni?

A dán gyereknevelés hat alappillérre épül, aminek néhány titkát el is árulta Iben Dissing Sandahl dán pszichoterapeuta, a HVG Extra Pszichológia Szalon legutóbbi estjének egyik előadója. A Vekerdy Tamás pszichológussal közösen tartott beszélgetésen szó esett arról is, mit és hogyan játsszon a gyerek, és kell-e félnie a szülőknek az okostelefonoktól.

„Gyerekként dühös voltam az édesanyámra, amiért az apámtól való válás után alig foglalkozott velem, rengeteget hagyott egyedül, magamnak kellett felfedezni mindent, és emiatt úgy éreztem, elárult engem. Amikor azonban szembesítettem ezzel már felnőtt koromban, ő azt mondta: ’Dehát szabadságot adtam neked!? Mindig tudtam, mit csinálsz, és biztos voltam abban is, hogy elég erős vagy, hogy megküzdj a problémákkal.’ Ekkor értettem meg anyám motivációit, és a dán nevelési módszer lényegét is.” Ezzel a személyes vallomással fordult közönségéhez Iben Dissing Sandahl a Közép-európai Egyetem (CEU) zsúfolásig megtelt előadótermében szeptember 10-én.

A legboldogabb nemzet

A pszichoterapeutaként, tanárként és nem utolsósorban gyakorló szülőként is tevékenykedő szakember – akinek már két könyve is megjelent magyarul – ezután elmesélte, hogyan fejtette meg annak titkát, miért vezetik a dánok évtizedek óta a legboldogabb nemzetek rangsorát.

Mindenekelőtt arra jött rá, hogy boldog gyermeket nevelni: életmód. Nem egyetlen tényezőtől függ, hanem egy olyan szemlélettől, amely évszázadok dán hagyományát követve hat alappillérre épül. Mindenekelőtt a – most külön kötetben is taglalt – szabad és kötetlen játékra, továbbá a szülői hitelességre, az egyes események „átkeretezésének” képességére, a kölcsönös empátiára, az ultimátumok nélküli, demokratikus nevelésre, illetve a rendszeres meghitt együttlétre, a hyggére.

Utóbbi, mint előadásában kifejtette, a dán identitás és kultúra része, és a közösen – barátokkal, családdal – meghittségben eltöltött időt jelenti. Fontos, hogy ilyenkor az emberek szabadon, kötöttségektől, veszekedésektől és előítéletektől mentesen élvezik egymás társaságát, és ezekben az egyszerre hangulatként és lelkiállapotként jellemezhető pillanatokban sajátos „mi” tudat alakul ki a résztvevőkben, miközben az egyéni érvényesülés, az „ego” megnyilvánulás másodlagos lesz.

Az alappillérek

A hat alappillér közül Iben Sandahl ezúttal a hitelesség jelentőségét emelte ki. Merthogy a hiteles szülői magatartás első lépése, hogy irányt mutat a gyermekének, hogyan legyen őszinte önmagával és másokkal, illetve, hogyan élje meg a saját érzelmeit. „A gyerekek folyamatosan figyelik, hogyan éljük meg a haragunkat, az örömünket, a csalódottságunkat, az elégedettségünket és a sikerünket, és hogy ezeket az érzelmeket hogyan fejezzük ki a világ felé. Ez néha nagyon nehéz számunkra is, főleg a kellemetlenebb érzéseink, a düh, az agresszió vagy a szorongás esetében.”

Elengedhetetlen az is, hogy a szülő őszintén tudja megmutatni a gyerekének, mely célok, vágyak, hobbik a legfontosabbak az életében. És persze aztán a csemetéje elé is csak olyan célokat tűzzön ki, amelyekkel ő maga is, a gyerek is azonosulni tud.

A nevelésben is, de az egész életszemléletünkben is sokat segíthet a dán módszer másik alapelve, az átkeretezés. Ilyenkor megpróbáljuk az általunk ismert igazságot, tényeket új módon, új „mentális keretben” szemlélni. Olyan ez, hozott példát az előadó, mint amikor egy múzeumban egy tárlatvezető segítségével nézzük újra a képeket, és korábban észre sem vett apró részletek válnak láthatóvá számunkra – teljesen más megvilágításba helyezve a történetet.

Az életben is az alternatív történetek felfedezése pozitívvá változtathat egy alapvetően negatívan megélt helyzetet, mivel kiderül, hogy minden éremnek van másik oldala, és az adott szituációt lehet a másik szemével is nézni, nem csak a sajátunkkal. A gyerekeknek (és önmagunknak) megtanítva ezt a módszert, megváltozhat az általános jóllétünk, az egész életünk – hangsúlyozta Iben Sandahl. A perspektívaváltás, a dolgok (vagy épp egy-egy nevelési helyzet) pozitív oldalának keresése segít talpraesettebb gyerekeket nevelni.

Ki uralja a kütyüket?

A közönség által feltett kérdések között felmerült, hogy vajon a hétköznapokat átalakító okostelefonok és modern technológiai kütyük terén nem késtünk-e el ezen eszközök kordában tartásával. Azt a dán előadó is elismerte, hogy immár lehetetlen elbújni előlük, de az elfogadásukkal párhuzamosan mindent meg kell tenni azért, hogy egészséges egyensúlyban élhessünk velük.

Félelem helyett világos és életszerű szabályokat állítsanak fel a szülők, minden család a sajátjait, az élethelyzetüknek, szokásaiknak, kultúrájuknak megfelelőt. De ezek a személyre szabott regulák „nem jelentik azt, hogy elfeledkezhetünk a szülői felelősségünkről, vagyis, hogy jó pár évig alapvetően rajtunk múlik, mennyi időt töltenek online a gyerekek, és ebben nem engedhetjük, hogy ők vegyék át az irányítást” – hangsúlyozta.

Még sarkosabban fogalmazott ugyanebben a kérdésben az est másik vendége, Vekerdy Tamás pszichológus. Szerinte „az összes kütyü óriási veszélyt rejt magában, méghozzá az érzelmi kapcsolódást kiüresítő veszélyeket”. Ezért ezt „nekünk, szülőknek kéne kordában tartani, de vajon képesek vagyunk-e rá?” – tette fel a kérdést. Aligha, hiszen „most a kütyük uralkodnak rajtunk, ők használnak minket, holott nekünk kellene használni őket”.

A magyar szakértő éppen ezért határozottan limitálná a gyerekek képernyő előtt töltött idejét, óvodás korban például maximum napi néhány percben, és kisiskolás korban is csak kevésbé lenne szigorú. Azt pedig kifejezetten üdvösnek tartaná, ha a szülők erőt vennének magukon, és nem gyermekmegőrzőként tekintenének a képernyőre, hanem a kicsivel együtt ülnének oda elé, hogy aztán beszélgethessenek a látottakról.

Önjutalmazó játék

A dán módszer kapcsán Vekerdy kiemelte, mennyire egyetért ő is a szabad, kötetlen, felnőttek által nem irányított játék jelentőségében. A játéknak ugyanis „önjutalmazó funkciója” van, ezért nem szabad serkenteni. A felszabadult pillanatok során pedig a gyerek (vagy felnőtt) átéli a „flow-t”, elfeledkezik önmagáról, eggyé válik a világgal.

Ennek elérését segíti a mese is – elsősorban a hallott és olvasott mese. Ilyenkor ugyanis belső képek születnek, lehetőség nyílik az élmények, feszültségek, indulatok, vágyak feldolgozására, vagy épp azonosulásra az elképzelt alakokkal. Az olvasás empátiára nevel, segít átélni, mit érez a másik, bele lehet helyezkedni az ő helyzetébe. Ugyanezt a (mozgó)képként látott világ nem – vagy csak jóval kevésbé – képes elérni, mert például a számítógépes játék külső képeket hoz, amelyek blokkolják a belsők kialakulását.

De akkor mi a jó játék – tette fel valaki a kérdést a közönség soraiból. A homok, a sár, a víz, a labda, az egyszerű dolgok – hangzott a válasz. Tulajdonképpen minden, amire jól lehet „projektálni”, kivetíteni a belső képeket. Másképpen fogalmazva: minden jó, ami bekapcsol a flow-ba. A magyar szakember szerint ezért nagyszerű játék a (nevét a „jól játszani” szóösszetételről kapó) dán Lego. Persze csak addig, amíg nem kis füzetekből kell összerakni az előre meghatározott építményeket.

Versengés helyett

Mindezeken túl Vekerdy Tamás azt is hangsúlyozta a dán kötet kapcsán, hogy a magyar szülőknek is önmaguknak kéne lenniük, el kéne végre fogadniuk, hogy nem tökéletesek. És nem lenne szabad beszállniuk a szülői és iskolai versengésekbe, ahogyan azt sem lenne szabad hagyni, hogy a gyereküket berángassák ezekbe. „Jól tudjuk ugyanis, akár Nobel-díjas vagy a díjra jelölt nagy tekintélyű tudósok példájából – hangsúlyozta –, hogy az iskolai teljesítmény nem korrelál a későbbi, az életben nyújtott teljesítménnyel.” A megküzdési képesség és a talpraesettség sokkal inkább a kiegyensúlyozott, boldog gyerekkoron múlik.

Forrás: HVG Pszichológia magazin

 

10 dolog, amit Vekerdy Tamás követendőnek tart a dán gyereknevelésben

Nemrég jelent meg a Gyereknevelés dán módra című könyv, melynek Vekerdy Tamás pszichológus írta az utószavát. A szövegből szemezgettünk.

1. Mondogatjuk, hogy milyen fontos dolog a játék, a szabad játék, és még bele is írjuk az óvodai nevelés országos alapprogramjába (de persze csak oda, az iskolai tantervekből már hiányzik), holott a dán tapasztalat szerint az örömteli, a magabiztos és rugalmas (a stresszeket jól tűrő és a kibillenés után mindig eredeti önmagához könnyen visszatérő) felnőttkor nem érhető el sok szabad játék nélkül.

2. A dánok nem üvöltenek a gyerekkel. Akkor se, ha éppen ki akar rohanni az úttestre. Holott már ötször hallotta, hogy ezt nem lehet, nem szabad. A dán anya megáll, mélyet lélegzik, és leguggol a fiához, ahogy könyvünkben olvashatjuk, és így beszél vele. Sikerrel. Mert a mély kapcsolatban ott él a „haszontalan” dolgokban, játékban, hangulatokban kikovácsolt összetartozás…

3. Engedjük szabadon gyerekeinket, tanácsolja a dán praxis, és kerüljük el a túl gyors beavatkozást. Így fejlődik igazán az önkontroll és a rugalmas válaszadás képessége. És így kerülünk egyre mélyebb kapcsolatba saját magunkkal, ami nagy biztonságot ad.

4. És: mindenről beszélni kell, a tragikus és felkavaró eseményekről is, a gyerekekkel. A dánoknak soha nem jutott eszükbe, hogy a tragikus befejezést egy-egy mesében átírják, hogy megkíméljék a gyereket. A hallgatóra bízzák a következtetések levonását. A nagyapa halálától az esetleges válásig mindent meg lehet beszélni a gyerekekkel, csak ezt mi nem hisszük el.

5. Magyarországon nem győzi hangoztatni az ember, hogy ne akarj tökéletes szülő, tökéletes anya vagy apa lenni. A dánok ki is mondják, a gyerekeknek a szüleiktől nem tökéletességre, hanem érzelmi őszinteségre van szükségük.

6. Magyarországon az az alapgondolat, hogy a gyerekek rosszak, meg kell őket törni. Dániában az alapgondolat szerint a gyerekek eredendően jók. Átesnek olyan korszakokon – a különböző dackorszakokon –, amik a fejlődés határait jelzik, ezt tudomásul kell venni, ez normális és elfogadott. Legalábbis a dánok szerint; és így már nem is olyan idegesítő, nem szörnyű.

7. Ahhoz, hogy megkapjuk a tiszteletet, meg is kell adnunk. Igen, a dánok ott kezdik, hogy megadják a gyerekeknek a tiszteletet, és úgy tapasztalják, hogy az így nevelt gyerekek jobban hallgatnak a későbbiekben is a szüleikre, és kevésbé befolyásolják őket kortársaik, önállóbbá válnak döntéseikben.

8. A dánok háromszorosan hangsúlyozzák: olvassunk, olvassunk, olvassunk! Hivatkoznak a kutatásokra, hogy milyen nagy mértékben növeli a gyerekek empátiáját, másokkal való azonosulásra szolgáló képességét, ha olvasunk nekik. És nemcsak a kellemes könyvek jöhetnek szóba, hanem minden könyv, ami érzelmet – akár negatív vagy kellemetlen érzelmet is – kelt. A valóság megélése őszintén és hitelesen, itt is ez a fontos.

9. A dán iskolában, mint könyvünkben olvassuk, a tanárok minden évben a diákokkal együtt hozzák létre a szabályokat. Közösen döntenek. Minden osztályban más szabályok érvényesek, és minden év elején újraalkotják őket. Az eredmény lenyűgöző. Olvashatjuk, ha valaki túl hangos, vagy zavarja a tanítást, esetleg az egész osztály föláll, körbesétál a teremben, és tízet tapsol. Még az év elején határoztak így. Általában minden kérdésben sokkal több időt és energiát fordítanak arra, hogy hogyan előzzék meg a problémákat, mint hogy hogyan büntessék miattuk a gyerekeket.

10. Kedves anyák! Kedves apák! Kedves tanárok! De jó volna, ha nem aggódnátok amiatt, hogy mások mit gondolnak rólatok, gyereketekről és osztályotokról, hanem sokkal bensőségesebben foglalkoznátok velük! És aztán néhány fontos szabály: Aludjunk többet! Mozogjunk többet! Fordítsunk több időt magunkra! Annak, hogy magunkat jól érezzük a bőrünkben, az egyik legfontosabb összetevője a minőségi idő, amit együtt tudunk tölteni szeretteinkkel.

A könyvről itt talál infókat.

Forrás: HVG.hu

Egy informatikus pedagógus ajánlása!

Sok szeretettel köszöntök minden kedves Olvasót! Én Kiss István,
informatika szakos tanár vagyok.

Az EFOP-3.2.4-16-2016-00001 számú “Digitális Kompetencia fejlesztése”
elnevezésű pályázat tréneri képzésén ismertem meg a ClassBox rendszert.

Azonnal megfogott a weboldal tetszetős külseje, és a kínált szolgáltatások
ötletessége, használhatósága. Rögtön látszott, hogy minden eszközzel
segíteni kívánják a kommunikációt, és az élvezetes tanulást.

A képzés után úgy gondoltam, hogy ez lehetne az az alkalmazás, amely köré a
saját tanfolyamaimon felépíthetném a tananyagot. Erre minden eszköz készen
is állt, ráadásul magyar nyelven!

Csupán néhány kérdésem maradt még, amivel megkerestem a ClassBox csapatát.

Levelezés közben rájöttem, hogy teljesen rugalmasan, és készségesen
igyekeznek segíteni a tanár munkáját és a diákok tanulását.
Olyan fejlesztési ötleteket ismertem meg, amelyek teljesen meggyőztek
választásom helyességéről.

Végezetül szeretném összefoglalni a ClassBox előnyeit:

magyar nyelvű

sokrétű funkcióival tanárnak és diáknak egyaránt segítséget nyújt

– gyermek központú

– felhasználóbarát

– igyekszik az igényeknek minél magasabb szinten megfelelni

– az egyik legjobb oktatást segítő weboldal

– az élvezetes tanulás híve, ezért érdemes minden nap használni

Tiszta szívvel és nyugodt lelkiismerettel tudom ajánlani minden kollégának,
aki igényes a munkájára, és szeretne jót tenni a diákjaival!

Kiss István
Informatikus, Tanfelügyeleti és minősítési szakértő, tréner

A ClassBox kódom: HU93IA37YT

Mit tennél, ha nem félnél ?

Nehéz helyzetekben, vagy komolyabb döntés előtt állva végiggondoljuk a lehetséges kimeneteket, és előfordul, hogy a jövővel kapcsolatos várakozásainkat beárnyékolja az aggodalom, vagy a félelem. A félelem blokkolja a gondolkodásunkat, ilyenkor nagyon nehéz a legjobb formánkat hoznunk, vagy megtalálni a legoptimálisabb döntést. Habár a lehetséges veszélyek bekövetkezési valószínűsége vélhetően nagyobb mint nulla, sokszor mégis vagy túlbecsüljük a kockázatokat, vagy alulbecsüljük saját erőforrásainkat, lehetőségeinket. Egy Mark Twaintől származó mondás jut erről eszembe, ami valahogy így hangzik: „Szörnyű dolgokat éltem át az életemben. Ezek közül néhány valóban meg is történt.”

De ennél a mondásnál még tanulságosabb az alábbi történet.

„Volt egy ember, aki mindig nyugtalanul aludt. Sokszor megtörtént, hogy rosszat álmodott, és ilyenkor futásnak eredt az erdőben, s csak futott, futott, mintha menekülne valami elől. Egyszer egy közelben élő másik törzsnél kötött ki, és lerogyott az első sátor elé. Egy bölcs öreg élt abban a sátorban, és amikor reggel rátalált a kimerült férfira, megkérdezte tőle, mit keres itt. A férfi elmesélte visszatérő álmát, amelyben egy hatalmas farkas rohan felé kitátott szájjal, benne hatalmas fogakkal, és annyira közel jön hozzá, hogy még a leheletét is érzi. – Vajon miért fut feléd a farkas? – kérdezte a bölcs öreg. – Hogy megegyen – válaszolta a férfi. – Hát az meg hogy lehet? – csodálkozott az öreg. – Hiszen ez csak egy álom, ott nem lakhat jól veled! Különben is, ahogy elnézem, elég régóta fut, és még mindig életben van. Valami más táplálja őt, nem pedig te! Mi lenne, ha egyszer bevárnád, és megkérdeznéd, mit akar tőled?

A férfi megfogadta a tanácsot, és aznap éjjel lefekvés előtt elhatározta, megkérdezi a farkast. Amikor eljött az álom, és megérezte a farkas leheletét, nem indult futásnak. Szembefordult a farkassal és megkérdezte: – Miért üldözöl engem?

A farkas leült, és így szólt: – Mert az a feladatom, hogy tanítsalak. Most már készen állsz rá”

Habár a „jobb félni, mint megijedni” mondásnak is komoly üzenete van, mégis sok olyan döntési helyzet adódhat az életben, ahol szükség lehet arra, hogy a kockázatokat racionálisan, eltúlzott félelmektől mentesen tudjuk értékelni. Le akarunk szokni a dohányzásról, de félünk, hogy el fogunk hízni. Jól kell teljesítenünk egy vizsgahelyzetben, de bizonytalanok vagyunk önmagunkban, a tét pedig túl nagynak tűnik.  Sokat vállaltunk magunkra, és úgy érezzük, összecsapnak felettünk a hullámok. Esetleg sodródunk egy nem teljesen kielégítő kapcsolatban, mert félünk, hogy egyedül maradunk… Halogatjuk a fogorvosi vizsgálatot mert félünk a gyökérkezeléstől, foghúzástól, injekciós tűtől… Sokféle nehézség jöhet szembe, és ilyenkor jól jöhet a régi történet bölcsessége. Valóban ennyire limitáltak a lehetőségeid? Tényleg akkora az a tét? Tényleg olyan veszedelmes az a „fenevad”? Ahhoz, hogy megoldást tudjunk találni:
össze kell szednünk a bátorságunkat, túl kell lépnünk önmagunkon és szembenézni a félelmünkkel;
fel kell kutatnunk, újra megtalálnunk erősségeinket, amikre támaszkodhatunk, és amelyek segítségével újra kezünkbe vehetjük az irányítást;
előfordulhat, hogy érdemes valami újjal próbálkoznunk, olyannal, amit még nem próbáltunk;
a lehetséges veszélyeket számba véve tervet kell kidolgoznunk a kockázatok csökkentésére.

A helyzetértékelést, és az esetleges eltúlzott aggodalmak eloszlatását segítheti, ha jó kérdéseket teszel fel magadnak. Mit tennél, ha nem félnél? Mit tennél, ha tudnád, hogy nem vallhatsz kudarcot?                                                                                                                                             Forrás: fineminding.hu

 

 

 

Egy gyönyörű szemű macska a legújabb internetes cicasztár

Coby a gyönyörű szemű, brit rövidszőrű cica pillanatok alatt elrabolta a macskaimádó internetezők szívét. A hófehér bundájú, kék szemű macskának már közel 300 ezer követője van az Instagramon, és rajongótábora egyre csak nő. A brit rövidszőrű a hagyományos brit házimacska kitenyésztett fajtája, mely zömök, erős testtel, dús bundával, nagy szemekkel és jellegzetes arccal rendelkezik. A brit rövidszőrű bundája nagyon sűrű, puha, plüss tapintása van, ez az egyik legmeghatározóbb a macska megjelenését illetően. Bár a kék a legismertebb színváltozat, sok más színű és mintájú brit rövidszőrű macska is létezik: így például fekete, fehér, krém, fahéj, csokoládé, ezüst, cirmos. Minden színnek van teknőctarka változata is.

A brit rövidszőrű a történelem egyik legkorábban megjelent fajtája, ősei valószínűleg egyiptomi házimacskák voltak, melyeket a rómaiak szállítottak Nagy-Britanniába. A szigetországban jelenleg is hatalmas népszerűségnek örvend. A brit rövidszőrű barátságos, kiegyensúlyozott és békés természetű, de észrevehetően méltóságteljes macska. Felnőtt korára már nem olyan aktív és játékos, de kedves természetű és nagyon ragaszkodik a gazdájához. Más háziállatokkal és gyerekekkel is nagyszerűen kijön, remekül bírja a nyúzást, dögönyözést. Ápolása egyszerű, nem szükséges rá sok időt fordítani. A brit rövidszőrűek nagyon jól elszórakoztatják magukat. Nem követelnek maguknak annyi figyelmet, mint más fajták. Viszont elhízásra nagy mértékben hajlamos, ezért ügyelni kell a diétájára.

Forrás: Érdekes világ

 

 

Ezek a gyerekek az életüket kockáztatva …

Ezek a gyerekek az életüket kockáztatva jutnak el az iskolába nap mint nap. Megdöbbentő képek!

A gyerekeknek itthon az iskolába járás legveszélyesebb része az úttesten való átkelés.  De ez nem mindenhol ilyen egyszerű.

A világ sok részén nincsenek kiépített utak, de még földutak sem. A lenti történetek itthonról hihetetlenül hangzanak, pedig a világ sok részén, ahol a jólét egy ismeretlen fogalom, nap mint nap veszélyes, megpróbáltatásokkal teli utakon mennek iskolába a gyerekek. Mert tanulni mindenhol kell.

1. Nézd meg például ezeket a kínai gyerekeket Genguan falujából. Minden nap egy fél méter széles járaton jutnak el az iskolába, hatalmas szakadékkal a lábuk alatt. Az iskola a hegy tetején van, és 2 út vezet csak oda. A másik 2 órával hosszabb séta, így inkább erre mennek. Az osztályfőnökük is velük tart minden reggel, mind a 49 diákkal.

2. Indonéziában, Padang falujában két évvel ezelőtt leszakadt a függőhíd, így azóta minden nap így egyensúlyozva kell átkelniük 10 méterrel egy folyó felett. Azt már meg sem kell említeni, hogy utána még 11 kilométert gyalogolnak az iskoláig.

3. Egy másik indonéziai faluban, Sanghiang Tanjungban szintén leszakadt a függőhíd a 2012-es árvizekben. Itt ugyan van pár kilométerre egy híd, de az 30 perccel meghosszabbítaná az utat, így a diákok és tanáruk inkább a veszélyesebb megoldást választják.

A jó hír, hogy a helyi acélgyár hamarosan épít nekik egy új hidat.

 

4. Újból Indonéziában vagyunk, most Javában. A gyerekek itt egy levegőben függő vízcsatornán bicikliznek át 2 hegycsúcs között, hiszen a rendes út 6 kilométerrel hosszabb lenne.

5. A Fülöp Szigeteken, Rizal tartományában a gyerekek egy felfújható gumikeréken kelnek át a folyón iskolába menet. Ha esőzés van, és megduzzad, vagy gyorsul a folyó áramlása, ismerősökhöz kéredzkednek be, ha nem tudnak hazatérni iskolából. A falu környékén nincs híd, így ez az egyetlen megoldás, ha tanulni akarnak.

6. Ezeknek a vietnámi gyerekeknek még sanyarúbb sorsuk van. Ők a folyót átúszva mennek iskolába minden nap, és persze arra is jönnek haza. Műanyag szatyorba rakják ruhájukat az úszás alatt, hogy azok ne legyenek vizesek. A folyó 15 méter széles, és 20 méter mély.

7. Nepál hegyvidékein, ahol sem utak, sem hidak nem léteznek, a gyerekek bármilyen biztonsági felszerelés nélkül kelnek át a szakadékok felett a lent látható módon. Érdekes, hogy még így is egyenruhába járnak iskolába.

8. Columbiába ilyen kábeleken csúsznak a diákok iskolába. Elsőre akár élvezetesnek is látszik, de ha megtudnánk hogy a saját gyermekünk 70 km/órás sebességgel, 400 méterrel a felszín felett, 800 métert csúszik egy kifeszített kábelen, nem biztos, hogy örülnénk. 60 másodpercig tart a csúszás.

Ezen az elképesztő képen a kislány előtti zsákban öccsét viszi, aki 5 évesen még túl fiatal ahhoz, hogy egymaga csússzon. A lány jobb kezében a „fék” látható

9. Kínába visszatérve az elsőhöz hasonló képet láthatunk, csak itt a gyerekek 160 kilométert tesznek meg iskolába menet, de ezt persze évente csak egyszer, oda-vissza. Az út 2 napig tart, rendkívül veszélyes terepeken, sziklákon, folyókon át.

10. Végezetül egy megdöbbentő kép, ahogy egy Jeruzsálem melletti menekülttáborban sétál a kislány iskolába, látszólag tudomást sem véve a körülötte zajló dolgokról. A kislány körül köveket láthatunk, amiket a Palesztin tüntetők a kislány mögött lévő katonákra dobáltak. Kész elmebaj.

 

Forrás: Érdekességek.hu

 

Vidám utcai festmények, melyek …

Vidám utcai festmények, melyek az eső hatására kelnek életre.

Mi is vidíthatná fel jobban az esős napokat, mint egy színpompás festmény, amit csak akkor láthatunk, ha elered az eső! Egy dél-koreai dizájner csapat alkotta meg a Szöulban látható „monszun” elnevezésű alkotássorozatot, amivel a minden évben beköszöntő monszun komor hangulatát szerették volna újra vidámmá varázsolni. A festmények tervezésekor fontos szempont volt, hogy a képek egyszerre jellemezzék az ország kultúráját, és alkalmazkodjanak a domborzati viszonyokhoz. Így aztán amikor elered az eső, előbújnak a zseniális festmények, melyek egy speciális festéknek köszönhetően, a víz hatására kelnek életre. Íme!

 

Forrás: Érdekességek.hu

Áttörés az autizmus kezelésében: rendbejött egy magyar kisfiú

Magyar technológia jelenthet megoldást az autizmussal élőknek

Világon egyedülálló módon hangsúlyos és konkrét eredményeket ért el egy magyar technológia az autizmussal élők esetében. Nem hókuszpókuszról vagy gyógyszeres kezelésről van szó: a Stabil Pont Technológia az autizmus kiváltó okait, megjelenési formáit vizsgálva kézzelfogható eredményeket ért el egy 15 éves kisfiú – és családja – életében.

Az autizmus a jelenlegi álláspont szerint egy idegi-fejlődési rendellenesség, ami csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, kommunikációs képességekben, abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg. Bár az eredete ismeretlen, a genetikai tényezők fontosnak tűnnek. Okait jelenleg is kutatják. Egy magyar csoport, a Stabil Pont Technológia kifejlesztői arra a felfedezésre jutottak, hogy,az autizmust örökölhető pánik stressz okozza, általában egy  háborús erőszak , amit egy fogantatáskor vagy azután szerzett érzelmi stressz erősít fel ,  és úgy tűnik, világon egyedülálló módon megoldást találtak rá.

Tóth Zoltán, a Stabil Pont Technológia (SPOT) kifejlesztője elmondta: módszerük segítségével sikerült rendbe tenniük egy 15 éves autista kamaszfiút, Ricsit, akinél 6 évesen diagnosztizáltak gyermekkori autizmust és másokat is eredményesen tréningelnek.

„Arra jöttünk rá, hogy ha egy személyt, aki nincs magánál – mert egy autista igazából önmaga védelmében van és ezért nincs magánál – folyamatosan behelyezünk egy pontba és mindig visszatesszük oda, akkor elindul a mérlegelése, majd ezt fokozzuk. Az egész tréning lényege, hogy legyen az alanynak egy stabil pontja, ennek segítségével ki tudja adni a mélyen lévő stresszt” – mesélte Tóth Zoltán.

A SPOT módszer működéséről a biofizikai agykutatás professzora, prof. Bokkon István elmondta: „A módszer sikere két dolgon alapul: a szem és testmozgáson és a közben elhangzó külső ingerszavakon és visszacsatolásokon. Ez egy mesterséges stimulálás megfelelő visszacsatolással, amire a Zoltán rájött és úgy néz ki működik. Itt arról van szó, hogy az autista személyt visszahelyezik mindig ugyanoda, leültetik és a szembe kell néznie (alapvetően egy autista kerüli a szemkontaktust), újra és újra, és addig mondják neki az ingerszavakat és adnak megfelelő visszacsatolást,  amíg képes lesz nyugodtan szembenézni. Valójában arról van szó, hogy a tudata nem mer szembenézni a félelmeivel, a múlt traumáival és ez akár dührohamokhoz is vezethet – ez a tapasztalatom.”

Ricsinél, a rendbe jött autista kamaszfiúnál 6 évesen diagnosztizáltak gyermekkori autizmust (ami csak nevében gyermekkori, a tudomány jelenlegi állása szerint ez egy állandó állapot). Emellett figyelemzavart, hiperaktivitást és értelmi fogyatékosságot is megállapítottak. 13 éves korában kezdett a Stabil Pont Technológia tréningjeire járni. Ezen a konfrontáló tréningen a mediátor, Tóth Zoltán megismerve Ricsi reakciót, visszavezette őt a problémák kiindulásához, majd megtanította kezelni a nehézségeket a kamaszfiúnak. Ricsi fejlődése során voltak kisebb visszaesések és nagy győzelmek. A legnagyobb dolog, hogy mára Ricsi a korához képesti normális életet élhet.

„Az első alkalom után volt változás, a kisfiam zavaros szemei kitisztultak, tágra nyíltak és azt mondta nekem: Mami, ezt csináljuk, mert nekem ez jó. A terápia hatására önálló kamaszfiú lett a fiamból, akit el lehet engedni otthonról bármilyen programra, mert biztosan tudom, hogy nem lesz gond. Ma is vannak stresszhelyzetek az életében, de ma már szó sincs dühkitörésekről, mindent meg tudunk beszélni, tudjuk kezelni. Ez a stabil állapot lassan 2 éve biztosan megvan. Lehet, hogy nem minden autistánál érhető el ugyanez a biztos életszínvonal, de a tapasztalataimból kiindulva abban biztos vagyok, hogy a SPOT módszerrel egy autistát ki lehet hozni, a saját félelmeiből, és nagyon szép fejlődést lehet elérni vele. Nyilván a fejlődés mértéke az eredeti állapotától is függ. Szerintem 3 dolog kell a fejlődéshez: 1: Zoltán módszere és személye a tréningeken, 2:  az autista – aki akarja a javulást, 3: a szülők, közvetlen hozzátartozók, akik szintén javítani akarnak és partnerek a változásban, hajlandóak szembe nézni a nehézségekkel” – mondta Ricsi édesanyja.

Tóth Zoltán és csapata büszkék az elért eredményre, és arra, hogy Ricsi gyógyulását a Heim Pál Kórház gyermek pszichológiai osztályának vizsgálatai is megerősítették.

 

Forrás: bdpst24.hu